Mindig dráma színésznő akart lenni, 17 évesen kezdődő karrierje első állomása mégis egy revü lett. Majdnem 20 évet kellett várnia a komolyabb szerepekre, de megérte. Több mint 60 éves pályafutása alatt minden jelentős díjat bezsebelt.
Dame Maggie Smith 1934. december 28-án született.
Édesapja az Oxfordi Egyetemen patológiát tanított. Édesanyja ugyanott titkárnő volt. A kicsi lányt szülei bátorították, hogy legyen színész. A háború alatt nem voltak színházak, színdarabok, és a kulturális élet hiánya rádöbbentette őket, milyen fontos is a színészet.
A középiskola után Maggie az Oxfordi Egyetem színjátszókörében debütált. Aztán New Yorkba költözött és a Broadway-n játszott. A ’60-as években visszatért Angliába a Nemzeti Színházba, és Laurence Olivier mellett az Othellóban ő alakította Dezdemónát, amit a színdarab sikere után filmre is vittek. Innen és ekkor indult Maggie filmes karrierje.
A színpadon is dolgozott tovább. Így találkozott első férjével, Robert Stephensonnal. Két fiuk született, de a házasságuk nem sikerült túl jól, főleg azért, mert az asszony növekvő sikeressége szúrta szintén színész férje szemét. El is váltak, majd Maggie nemsokára újra férjhez ment Beverly Cross színdarabíróhoz.
Az 1969-es The Prime of Miss Jean Brody című thrillerben nyújtott alakításáért, majd a 9 évvel később készült Kaliforniai lakosztály című romkomban játszott szerepéért végül megkapta az Oscar-díjat.
A színpadon sem tétlenkedett, az ott végzett munkájáért Tony-díjat kapott.
Csak a ’90-es évek közepén kezdett lassítani, mert férje rákos lett. Maggie-t is pajzsmirigy túlműködéssel és Graves-kórral diagnosztizálták, de ő kapott rá hatásos gyógyszert. Férjét sajnos nem lehetett megmenteni. Azóta Maggie egyedül él, és sok időt tölt unokáival.
Miattuk vállalta el a Copperfield Dávidot, és egy évvel később a Harry Potter szériában Minerva McGalagony szerepét is. A Harryt megformáló Daniel Radcliffe miatta vállalta el a szerepet, miután közösen dolgoztak a Copperfield Dávidban (ahol Radcliffe szintén a címszereplőt játszotta). Ennek ellenére Maggie nem rajong a világsikerű filmben nyújtott szerepéért, mert nem érezte nagy kihívásnak. Ő és Alan Rickman (Perselus Piton) sokat panaszkodtak arra, hogy őket csak egy-egy arckifejezés erejéig vágták bele néhány snittbe.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hálás a szerepért. Mert ami tény az tény: filmes karrierje ezután újra jobban beindult, igaz bántotta, hogy így a színházi munkára nem maradt ideje.
Pláne, hogy a 2009-es Harry Potter és a Félvér herceg című film alatt kemoterápiára is járt (a kezelés közepén tartott a forgatás alatt), mert fél évvel korábban mellrákkal diagnosztizálták. A munkát így is elvégezte, és teljesen felgyógyult.
A következő évben aztán elvállalta a Downton Abbey című sorozatban a házsártos, de nagyon szerethető Violet Crawley Grantham grófnőjének szerepét. Bár sokunk imádta Violet-ként – három Emmy-díjat bezsebelt érte –, ő több kollégája elmondása szerint minden évad végén azt mondta, végzett a sorozattal. Végül mindig visszatért. Mint nyilatkozta úgy érezte, szinte nem is kellett alakítania, nem volt számára kielégítő a munka. Ami egyes vélemények szerint azt jelenti, akkor pontosan rá szabták a grófnő szerepét.
Azért jó is származott belőle, mert Dustin Hoffman megkereste az általa rendezett Kvartett címszerepére. Maggie, aki Zeffirellitől kezdve sok neves rendezővel és színésszel dolgozott együtt, örömmel vállalta a szerepet. Mivel rengeteg idejét lekötötte a filmezés, csak 2017-ben tudott visszatérni a színpadra. S bár elmúlt már 85 éves, nem akar nyugdíjba menni. A gyermekein és unokáin kívül a munkájának él.
Elhivatottságáért és lenyűgöző karrierjéért II. Erzsébet a női lovagrenddel tüntette ki.
EZ IS ÉRDEKELHET: