Christiane Vulpius szegény család sarja volt, aki nem gondolta, hogy fényes jövő állhat előtte. 23 évesen kereste meg Goethét azzal, hogy segítsen féltestvérének az írói pályára lépni. A legenda szerint a polihisztor azt mondta neki:
„Ha velem hálsz, segítek.” – Ő a kérésnek eleget tett, és ez örökre megpecsételte életét.
Persze egy lány, aki a helyi üzemben készített művirágokat, igazán el lehetett ragadtatva attól, hogy az akkor már híres költő, politikus és természettudós a kegyeibe fogadta. Azért kicsit megijedhetett, mikor egy évvel később terhes lett tőle, miközben még hajadon volt. Félt is Goethe reakciójától, de ahelyett, hogy az megdorgálta és elűzte volna, inkább beköltöztette saját otthonába nővére és anyja mellé. A weimari elit fel is hördült erre a skandalumra, és mindennek elmondták Christiane-t. Volt lotyó, részeges és falánk ostoba nőszemély is, aki a fertőbe rántotta „szegény” Goethét.
Nagyon kevesen fogadták el a lányanyát, de Goethe megígértette vele, hogy nem keveredik senkivel nézeteltérésbe. Az író maga vette fel a kesztyűt, és mindazokat, akik szeretőjét bántották, kizárta az életéből. Sokan úgy véltek, hogy csak megsajnálta a nőt, és idővel majd rá fog unni. Nem így történt. Együtt maradtak, bár a költő nem vette el Christiane-t, annak ellenére sem, hogy az még négy gyermeket szült neki. (A gyerekek közül csak legidősebb fiuk érte meg a felnőttkort.)
18 évig éltek szabad házasságban egymás mellett, de persze Goethe más asszonyok iránt is vonzódott közben. Volt például egy hét gyermekes anya, akihez évekig írta szerelemtől fűtött sorait. Csak távolról imádta az asszonyt, hozzá sosem nyúlt. Külön választotta az érzelmeket és az ösztönt, mert a szerelem magasztosságában addigra már nem hitt, azt kiírta magából Az ifjú Werther szenvedéseiben, huszonéves korában.
1806-ban aztán megváltozott a világ. Napóleon csapatai betörtek Weimarba és kifosztották Goethe otthonát. Christiane-nal is erőszakoskodtak. Ez annyira megijesztette az írót, hogy két nappal később oltár elé vitte a nőt. Végre valahára hivatalos lett a kapcsolat, Christiane viselhette Goethe nevét, és ezt a tényt a nő igyekezett is az elit tagjaival elfogadtatni. Ezért írt is egy levelet Schopenhauer anyjának, aki azt mondta a többieknek:
„Ha ő a nevét adta, mi egy csésze teát igazán adhatunk a hölgynek.”
Persze nem mindenki fogadta el ezt az érvet, de Christiane addigra már megszokta helyzetét. Goethe mellett sokat tanult, színházba járt, és olyan megértés volt köztük, amiről azt mondta: „Olyan vagyok, amilyen, és ő is olyan, amilyen. Én így akarom őt, ő úgy akar engem.” – Vagyis, ahogy ő értette Goethét, úgy senki más nem értette.
10 évig éltek még együtt, aztán hirtelen Christiane beteg lett. Két nap alatt szörnyű fájdalmak közepette hunyt el 51 évesen. Goethe magára maradt, soha többé nem nősült meg. Neje sírjára azt vésette:
„Hiába várom, hogy átragyogjon a Nap a sötét felhőkön, mindaz, amit vele az élettől nyertem, elveszett. „
EZ IS ÉRDEKELHET:
Jo erzes olvasni Goethe es felesege tortenetet, melyben el van rejtve a mindannyiunk altal oly hon vagyott: BOLDOGSAG !
Bar ekozben a regi idok konyortelenul gyakori gyermek vesztesege is ott van…..
Érdemes elolvasni Napló című versét