A Tiffany név régóta a köztudatban él, előbb az ékszerkészítés aztán az üveggyártás terén folytatott korszakalkotó munkái miatt. Louis Comfort Tiffany alkotta meg a jól ismert Tiffany üveget, miközben kora elismert festője is volt. A család sok generációra visszamenőleg azzal tűnt ki, hogy a következő nemzedéknek mindig túl kellett szárnyalnia az előzőt. Louis Comfort Tiffany is ezzel próbálkozott, sok újítás fűződik hozzá, de nem minden.
A világon legismertebbnek mondható Tiffany lámpákat ugyanis nem ő alkotta meg, hanem egy csapat nő. Három tervezőnő és 27 üvegvágó és válogató, valamint illesztő, akikről majd 100 éven át megfeledkeztek.
A 19. század végén a dolgok változóban voltak az iparosodás miatt. Nők is elkezdtek dolgozni, persze sokkal kevesebb pénzért, mint férfitársaik. Uralkodó volt az a nézet is miszerint egy nő érzékenyebb a természet szépsége iránt és a színekhez is több érzéke van, mint az ellenkező nembe tartozónak. Nem kellett sok hozzá, hogy New Yorkban a frissen alapított Metropolitan Museum Art Művészeti Iskolájába női művészeti tanulókat is fogadjanak.
Egyikük Clara Driscoll volt, aki 1861. december 15-én született nem messze Clevelandtól. Miután apja Clara 12 éves korában elhunyt, anyja tanítónőként dolgozott, hogy el tudja tartani gyermekeit. Clara tehetségére hamar fény derült, és a kor szokásaitól eltérően tanítatták. Abba a művészeti iskolába járt, amelyikbe korábban Rockefeller is, aztán elhelyezkedett egy bútorkészítő cégnél a díszítő szekcióban, majd nem sokkal később felvételizett a Metbe, ahol felfigyeltek rá, és felvették a Tiffany céghez.
Clara egyike volt a maroknyi nőnek, aki Louis Comfort Tiffany keze alatt dolgozhatott.
A híres mozaikablakok egyes finom részletein dolgozott, aztán férjhez ment egy nála 40 évvel idősebb úrhoz, és nem dolgozhatott tovább a Tiffany-nál.
(Akkoriban csak hajadon vagy özvegy asszonyokat alkalmaztak a cégek.) Clara azonban három évvel később megözvegyült, ekkor visszament a Tiffany-hoz dolgozni.
1892-től új irányt vett a Tiffany cég profilja. Lámpákat kezdtek készíteni, és az 1900-as világkiállításon már egy olyan lámpa is ki lett állítva, amit Clara készített. A szitakötős lámpa egy az egyben az ő ötlete volt, és meglepő módon Tiffany feltüntettette a nevét – egyébiránt minden alkotást sajátjának mondott.
Clara bronzérmet nyert alkotásával, de sem az érmet nem kapta meg, sem a díjból nem kapott. Kezdeti heti 20 dolláros fizetése 15 évvel később is csak 35 dollárig emelkedett, pedig számtalan munkája sikertermék lett. Ráadásul a lámpái elkészítése rendkívül költséges volt, emiatt csak szűk vásárlóréteg engedhette meg magának.
Bár akkoriban évi 10.000 dollárt hoztak munkái a Tiffany-nak, ez nem volt elég, és egy idő után – részben Louis Comfort mértéktelen pénzpazarlása miatt- abbahagyták a bonyolult mintás lámpák gyártását.
Persze ebben az is közrejátszott, hogy Clara eddigre már egy 27 főből álló női részleget vezetett, és bizony az aprólékos munkákat igénylő alkotásokban lepipálták a férfi részleget.
A férfiak sztrájkot hirdettek és azzal fenyegetőztek, hogy kilépnek, – ők 600-an voltak, míg a nők összesen a három tervezővel együtt 30-an.
Végül a szakszervezet megállapodott Tiffany-val, hogy nem vesz fel több nőt, ez pedig a női részleg lassú kivéreztetésével járt. Mikor a lámpákat is felszámolták, Clara kilépett és újra férjhez ment. Mivel férjezett volt, csak otthon dolgozhatott, így festett kesztyűket, selyemsálakat készített, amik nem maradtak fenn az utókor számára.
Clara 83 évesen elhunyt 1944-ben, ekkor a Tiffany már tíz éve alig-alig működött. Clara levelezése fennmaradt, amit leszármazottjai a levéltárnak adományoztak es 2007-ben reflektorfénybe került a Tiffany lámpák valódi alkotója. Azóta egy utazó világkiállításon meg lehet tekinteni Clara lámpáit a Tiffany égisze alatt. Igaz, ők csak annyit ismertek el, hogy Clara együtt dolgozott egyes terveken magával Louis Comfort Tiffany-val…