Grófnőnek született, de e cím nem sokat jelentett neki. A nagytétényi kastélyban nőtt fel, de a szülői szeretet nem adatott meg neki. Anyja tbc-s volt, ezért elszeparálta magát gyermekeitől. Naponta mindössze 10 percet láthatták, és ez az élmény is arra sarkallta Vilmát, hogy segítsen a beteg embereken.
Az első magyar orvosnő 1847. szeptember 30-án született.
Már kislány korában szeretett a kiselejtezett, csorba babákkal játszani. Bekötözte „sebeiket”, törött végtagjaikat helyre tette. Persze sosem beszélt senkinek e hóbortjáról, igaz, nem is volt, aki kikérdezze, mivel foglalatoskodik. Édesanyja átköltözött a kastély addig lakatlan szárnyába, mikor Vilma négy éves volt, hogy gyerekei ne kapják el tőle a végzetes kórt.
A kicsi lány ebből persze nem sokat értett. Csak annyit tudott, hogy az ő élete más, mint társnőié a leánynevelő intézetben. Az ő anyja nem ölelte meg, ha baj érte, alig láthatta a beteg asszonyt. Nővérei és bátyja nem foglalkoztak vele, csak két kisebb öccsével volt amolyan pajtási a viszonya.
Vilma zárkózott lány volt, így nem is beszélt barátnőinek arról, milyen helyzetben van.
Mindez akkor változott, mikor egy új osztálytársnő és szobatársnő érkezett a leánynevelőbe. Szilassy Fruzsina is elvesztette anyját, nagyszülei nevelték. Őt, Vilmával ellentétben, szeretettel vették körül. Nem is akart a szigorú szabályokkal teli iskolában járni. Vilma pártfogasba vette, és a két lány összebarátkozott.
Nyárra Fruzsina meghívta magukhoz Vilmát. A pándi birtokon találkozott a Hugonnai lány Szilassy Györggyel, barátnője nagybátyjával. A több mint 20 év korkülönbség ellenére a nagybácsi egyre többet forgott a lány körül, de Vilma még csak 14 éves volt.
A következő évben aztán meghalt Vilma anyja, s a lány többé már nem akart a nagytétényi kastélyba visszamenni. Szerencsére Fruzsina ismét meghívta őt magukhoz, amit még két meghívás követett. Mikor Vilma 18 éves lett, Szilassy György megkérte a kezét, s bár a lány tanulni szeretett volna, mégis igent mondott a kérésre, hiszen tudta, Magyarországon egy nő nem tanulhat.
Egy rövid ideig az ifjú pár Vasadon élt, de a férfi szerelme, amint övé lett az imádott nő, elillant. Visszatért a kaszinóba is, és magával egykorú szerelméhez is, amiről persze a jóakaratú emberek Vilmának is beszéltek, aki ekkor már várandós volt, így nem tudott mit szólni a dologhoz. Persze az nem esett jól neki, hogy férje gyermekük születéséről is lemaradt, még úgy sem, hogy kárpótlásul és köszönetképp egy ékszert vett neki.
Bár Vilma azt hitte anyai teendői majd lekötik feles energiáit, nagyot kellett csalódnia. A pándi kúrián épp úgy, mint máshol, szoptatós dajka etette a babáját, gondozta, nevelte, neki nem kellett vele foglalkoznia. Bánatában elkezdett természettudománnyal foglalkozó könyveket olvasni, majd hamarosan gyógyítani kezdte a Szilassy birtok szolgáit.
S bár a családban senki nem nézte jó szemmel amit csinál, akadályt senki nem gördített az útjába.
Néhány évvel később- mikorra férjével már véglegesen megromlott a kapcsolata- az egy újságcikket mutatott neki. Abban írták meg, hogy Zürichben már nők is tanulhatnak egyetemen. Szilassy azt javasolta nejének, iratkozzon be, ha akar, de pénzt nem tudott adni hozzá, mert addigra teljesen eladósodott. Vilmának nem kellett kétszer mondani, fogta az évek során kapott ékszereket, és azok árából kiutazott Svájcba, hátrahagyva férjét és fiát.
Kemény beosztással élt heted magával egy panzióban. Orosz, bolgár társnői akadtak, akik szintén orvosnak tanultak. Vilma mindenből kitűnőre vizsgázott, mi több a svájci Orvostudományi kar egyik jeles orvosa is felfigyelt rá, és munkát ajánlott neki. Vilma a disszertációja megírásáig vele dolgozott.
1879. február 3-án orvossá avatták, aztán hazatért fiához és férjéhez.
Ott hamar kiderült, hogy Szilassy olyannyira eladósodott játékszenvedélye miatt, hogy el kellett adni a hatalmas birtokot. Így a kis család Budapestre költözött, egy két és fél szobás lakásba. Vilma hazaérkezése után azonnal érvényesíteni akarta diplomáját, de kereken elutasították. Férje egyik befolyásos barátja javasolta neki, hogy végezze el a bábatanfolyamot, mert e tábla alatt -titokban- praktizálhat.
A megaláztatást az asszony csak azért tűrte el, mert férje nem ment el dolgozni, s valamiből fent kellett tartani magukat. Elvégezte hát a tanfolyamot, amihez még írni és olvasni sem kellett tudni.
Vilma hamarosan nagyon népszerű lett Pesten. A szegények, főleg az asszonyok özönlöttek hozzá, még éjszaka is hívták beteghez. Sokszor nem fogadott el pénzt, mi több ő maga váltotta ki a betegnek a gyógyszert, de így is megéltek. A fiát is taníttatni tudta, és persze ő sem mondott le arról, hogy elismerjék orvosként.
Írta a kérvényeket, majd mikor az érettségi hiányára hivatkozva utasították el, újra tanulni kezdett. A nőknek nem kellett (szabadott) érettségizni, de az esélyt 1888-ban megkapták rá. Vilma kitűnő eredménnyel vizsgázott, de továbbra sem fogadták el diplomáját. Azt mondták neki, újra szigorlatoznia kellene, de ehhez az egyetemet is látogatnia kellett volna, amire nem volt mód, mert sem őt, sem más nőt nem engedtek be felsőoktatási intézetbe.
Vilma nem csüggedt, titokban tovább gyógyított. Egy nap férje szeretője látogatta meg, aki utánuk jött Pestre is. A két asszony megegyezett, hogy mindenkinek jobb lesz, ha Szilassy és Hugonnai Vilma elválik. Addig vártak, míg a kis György is leérettségizett, majd útjaik elváltak.
Épphogy becsukta volt férje után az ajtót, megjelent gyermekkori barátnője, Fruzsina. Ő ismertette össze Wartha Vince kémikus és műegyetemi tanárral, akivel egymásba szerettek. Vilma 40 évesen újra férjhez ment, egy évvel később megszülte Vilmi nevű kislányukat. Férje kérésére felhagyott a praktizálással, és az elméleti kérdések felé fordult.
Nem sokkal később megismerkedett Veres Pálnéval, aki meghívta az Országos Nőképző Egyesület nevében, hogy oktasson egészségtant a leánynevelő intézetekben. Vilma miatt több szülő kivette lányát az iskolából, mert csecsemő gondozást is tanított – és az aggódó szülők úgy vélték, Hugonnai ezzel elveszi a lányuk hamvas ártatlanságát, így rontva férjhez menési esélyeiket.
Veres Pálné nem engedett a nyomásnak, Vilma tovább tanított. Aztán 1896-ban Ferencz József törvénybe iktatta, hogy nők is járhatnak egyetemre, így Vilma újra szigorlatozott.
1897. május 14-én, 50 éves korában végre kitehette lakása falára, hogy ott egy doktornő praktizál.
A következő években gyógyított, értekezéseket írt, és lefordított egy német könyvet A nő, mint házi orvos címmel.
1908-ban szörnyű csapás érte, lánya mindössze 20 évesen belehalt a tbc-be, és hamarosan második férje is elhunyt Parkinson-kórban. 1914-ben Vilma 67 évesen ismét tanulni kezdett, ezúttal hadi sebészetet. Az első világháború alatt a fronton 84 doktornő tartozott a keze alá. Számtalan tábori kórház felállítását irányította.
Négy évvel később szívszélhűdésben hunyt el a nő, aki 23 évet várt arra, hogy hazájában elismerjék orvosként.
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat. KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: