11 évesen kezdte írni első naplóját, mikor édesanyjával és bátyjával elhagyta Európa partjait. Talán a hajó ringatózása is arra késztette, hogy a maga módján belekezdjen élete legsötétebb időszakának feldolgozásába. A kislányt ugyanis édesapja, a híres zongora és hegedűművész molesztálta. Mikor anyja megtudta ezt, fogta őt és másik gyermekét, és előbb Spanyolországba, majd az Egyesült Államokba vitte.
Anaïs Nin 1903. február 21-én született Neuilly-sur-Seine-ben, Franciaországban.
Az első világháborút New Yorkban vészelte át a család. Aztán visszatértek Franciaországba, ahol a gyerekek otthon érezték magukat. Bár Anaïs mindkét szülője kubai származású és spanyol ajkú volt, ő a franciát és az angol nyelvet is beszélte. Nem olyan volt, mint a többi kislány, hamar felfedezte és megértette teste kívánságait, így 20 évesen férjhez is ment Hugo Parker Guilerhez.
A koraérett lány tizenhat éves korától kezdve autodidakta módon tanult, a női lélek mélységeit kutatta. Főleg azért, hogy magát is meggyógyítsa. Így jutott oda, hogy első tanulmánya pszichológia szempontból tárgyalta D.H Lawrence írásait. Ezzel Anaïs belépést nyert irodalmi körökbe, ahol barátságot kötött Henry Millerrel, Gore Vidallal és még sokakkal.
Persze ezek a kapcsolatok extrákkal is jártak. Barátaival rendszeresen kiélhette szexuális vágyait, ők ennek sosem szabtak gátat. Így történhetett, hogy miután naplóiban rendre leírta a legszaftosabb részleteket is, úgy döntött, pénzkereseti lehetőség gyanánt erotikus regényt is ír. Megszületett a Vénusz Deltája, a Henry és June és A kém a szerelem házában című könyve.
Egy idő után apja alakját is más színben látta, ezért felvette vele a kapcsolatot. Azt gondolta, hogy az ő szexuális kapcsolatai is ugyanolyan bűnösek, mint az apjáé, és ez majd közelebb hozhatja őket egymáshoz. Persze ez nem történt meg, sőt, Anaïs szomorúan vette tudomásul, hogy apja egyáltalán nem érez bűntudatot vele kapcsolatban. Két idegen találkozott csak egymással. Nin, hogy fel tudja dolgozni az újabb sokkot, elkezdett pszichoterápiára járni. Így került Otto Rankhez, akivel egy idő után le is feküdt, mint ahogy egy másik terápiás szakemberrel, René Allendy-vel is.
Mindeközben kitanulta a mesterséget is, és ő maga is terapeuta lett. A gond csak az volt, hogy rendre lefeküdt pácienseivel. Fél év után rájött, így nem tud objektív maradni velük szemben. Abbahagyta a praktizálást, de a lélek rejtelmeinek kutatását sosem adta fel.
Persze túl sok bűntudattal nem küzdött, így továbbra is mindenféle szexuális kapcsolatot létesített. Főleg azért, mert tévesen azt hitte, a szex a szerelem és szeretet egyetlen kifejezésmódja, amire ő képes. Önmagát és a kiteljesedést kereste, így talált végül Rupert Pole-ra, egy nála 17 évvel fiatalabb férfira. A férfi elvette, úgy, hogy Anaïs még házas volt. Első férje azonban annyira szerette, hogy ezt is megbocsátotta neki, és „boldogan” osztozott rajta.
Élete vége felé a feministák is felfedezték maguknak az írónőt, bár Anaïs sosem vallotta magát közéjük tartozónak. Mégis megválasztották a Philadelphiai Egyetem díszdoktorának a női szexualitás elfogadtatása terén tett munkásságáért.
Négy évvel később elhunyt méhnyakrákban. Naplóit halála után kiadták. Ezek közül az első öt nagyon nehezen elérhető.
EZ IS ÉRDEKELHET: