Dolgozott folyami gőzhajón, volt nyomdászinas és aranyásó. Már gyermekkorában összebarátkozott nagybátyja rabszolgáival, akiktől sok mesét és történetet hallott. Az amerikai irodalom egyik legismertebb alakja, akinek legnépszerűbb könyveit valós figurák ihlették. Ő tette a világ számára ismertté a kisvárost, Hartfordot, a kalandos életű Huckleberry Finn segítségével.
Samuel Clemens, vagy ismertebb nevén Mark Twain 1835. november 30-án született Missouriban, akkor, amikor a Halley-üstökös is feltűnt az égen.
Hat testvérével élt egy fedél alatt. Az apja mindig a gyors meggazdagodáson törte fejét, de sohasem sikerült neki. Gyerekei nem is látták őt nevetni egyszer sem. A kis Sam mindössze 11 éves volt, mikor apja elhunyt, és ezután már nem is járt iskolába.
Bátyja Orion nevű lapjánál kezdett dolgozni, nyomdászinasként. Majd egy folyami hajóra szegődött dolgozni, ahol olyan emberekkel találkozott, akikkel máskülönben csak könyvek lapjain találkozhatott volna. Néhányan annyira magukkal ragadták őt a lelkesedésükkel, hogy ő is megpróbálkozott az ezüstbányászattal. Nem bizonyult kitartónak, hamar feladta ezt az álmát és visszatért az íráshoz.
Vándorló életmódja azért kifizetődött számára. Úti beszámolókat írt bátyja újságjába. Postakocsin bejárta Nevadát és Missourit. Aranyásó korában megismerkedett néhány indián törzzsel is, amelyet aztán Roughing it című kötetében írt meg.
A polgárháború után, Nevadában kötött ki egy helyi újságnál. Itt használta először a Mark Twain álnevet, amelynek eredete a mark twain kifejezésből ered, amely kifejezést a biztonságos két ölnyi hajózás jelzőjeként használják hajós körökben.
Az álnév meghozta számára a sikert. Nevada után San Franciscóba ment, ahol egy helyi újságnak írt. Aztán 1865-ben beírta magát a köztudatba a Calaveras megye híres ugróbékája című elbeszélésével. Ezután már egy New York-i laphoz szegődött, akik európai körútra küldték. Az utazásból megszületett a Jámbor lelkek külföldön (1869), avagy a Zarándokok útja szatirikus úti beszámolója, amellyel már elengedő pénzt szerzett ahhoz, hogy megnősüljön.
1870-ben elvette Olivia Langdont, akivel Buffaloba költözött, és szerkesztője és írója lett a Buffaló Express című újságnak. Olivia kifinomultabbá csiszolta stílusát azzal, hogy sokat cenzúrázta férje köznyelven és illetlen szavakkal íródott írásait.
Mikor megszületett a pár első fia, Langdon Clemens, Hartfordba költöztek, ahol 20 éven át írók, politikusok és neves emberek látogatták viták és kerekasztal beszélgetések ürügyén őket. Két évvel később Twain és Olivia családja egy lánnyal is bővült. Örömüknek azonban hamar vége szakadt, mikor fiuk két évesen elhunyt diftériában. Innentől kezdve Twain már komolyabb kérdésekkel is foglalkozott. Korrupciók és üzleti botrányok keltették fel figyelmét, és ezek ellen írásaiban is szót emelt.
Azért a családi tűzhelyről sem feledkezett meg. 1874-ben és 1880-ban még két lány kapott helyet a családban. Közben 1876-ban megírta a Tom Sawyer kalandjait, 1881-ben a Koldus és királyfit, majd 1884-ben a Huckleberry Finn kalandjait. A pénz és siker pedig lehetővé tette számára, hogy kétes üzleti vállalkozásokba kezdjen, mert mint apja, Twain is hitt a gyors meggazdagodás lehetőségében.
A vállalkozásokba sajnos rendre belebukott. Annyira, hogy az 1893-as gazdasági válságban elvesztette vagyonát. Igaz, akkor ő már családjával Európába költözött, de az elszegényedés nagyon rosszul érintette őt. Ekkor találta ki, hogy világkörüli felolvasókörútra indul, így Járt Antwerpenben, Londonban és persze Budapesten is.
Újra gazdag lett, de közben elvesztette a lányát, aki agyhártyagyulladásban hunyt el, mindössze 24 évesen. A csapások ezzel még korántsem értek véget Twain számára, mert szeretett felesége, Olivia is magára hagyta őt, lányuk halála után két évvel.
Ekkor Twain örökre elhagyta Hartfordot. Újra járt-kelt a világban, találkozott Helen Kellerrel, Thomas Edisonnal. Élete utolsó 10 évében megkeseredett a rá nehezedő sorscsapásoktól. Egyre több erős hangvételű és szarkasztikus írást publikált. Kritizálta Churchillt és egyre több kormányellenes cikke jelent meg. Utolsó öröme középső lánya házasságkötése volt, amelyet újabb sorscsapás követett. Legkisebb lányát, aki epilepsziás volt, szintén elvesztette, és ezt már Twain szíve nem bírta el. Akkor hunyt el, amikor a Halley-üstökös is eltűnt az égről…