Obszcén, szókimondó, a megalkuvást hírből sem ismerő figura volt. Vulgáris nyelvezete miatt egy alkalmat kivéve sosem kapott irodalmi díjat. Majdnem 50 éves volt, mikor eljutott odáig, hogy az írásaiból meg tudott élni. Mégis 5300 verset és 60 könyvet publikált élete végéig.
Henrich Karl Bukowski 1920. augusztus 16-án született a németországi Andernachban.
Apja katona volt az első világháború alatt, így találkozott anyjával. Miután megszületett szerelmük gyümölcse, átköltöztek az Egyesült Államokba. A kicsi Charlest apja minden apróságért elverte. S ha mindez nem lett volna elég, pattanásos arcáért sokat csúfolták osztálytársai is. Egyetlen barátja volt csak, akivel tinikén felfedezte az alkohol bódító örömét.
Másik támasza és kiútja az apja általi terrorból, az írás lett. Ez azonban annyira nem tetszett szülőjének, hogy mikor megtalálta fia írásait, elüldözte azt otthonról. Pedig Charles beiratkozott az egyetemre is újságírást és angol irodalmat hallgatni. Igaz két év után abbahagyta, mert jött a második világháború, amiben ő egyáltalán nem akart részt venni.
Meg is szökött a sorozás elől, de elfogták. 17 napra bezárták, aztán elmegyógyászati vizsgálatnak is alávetették, ahol a szolgálatra „korlátozottan alkalmasnak” ítélték. Charles így nem került át Európába, polgári szolgálatot látott el egy postahivatalban, amit élete három legkeservesebb évének írt le később.
Pedig itt is írt, és két alkalommal egy-egy írását le is adta egy irodalmi magazin, a Story. Bukowski nagyon lelkes volt, de aztán a harmadik írását már nem publikálták, így letette a tollat, és tíz évig nem írt semmit. Helyette levélszortírozóként dolgozott, és ivott, amennyit csak bírt.
A sok alkoholtól gyomorfekélyt kapott, amivel kórházba került. Az ajtóban megfogadta soha többé nem iszik, de ezt -sajnos- nem tartotta be. Viszont találkozott egy költőnővel, akivel összeházasodott. Feleségének hála Charles újra publikálási lehetőséghez jutott.
Elkezdte magából ontani a verseket. Első kötete 39 éves korában jelent meg, majd a hatvanas években szórványosan már jelentek meg könyvei.
Aztán alkoholmérgezésben meghalt első szerelme, ami nagyon megviselte. Minden érzését beleölte írásaiba, s erre már egy kiadó is felkapta a fejét. Felajánlották, hogy élete végéig kap havi 100 dollárt, ha ír nekik. Bukowski azonnal ott is hagyta a postahivatalt.
Mindössze három hét alatt megírta alteregója, Henri Chinaski első könyvét, amivel belépett az írók világába. Na persze nem fogadták tárt karokkal, mert története minden volt, csak nem kitaláció. Ráadásul néhol olyan erős obszcén szöveget tartalmazott, amely miatt Charles az irodalom peremén maradt. Ez azonban őt különösebben nem zavarta, mert így is megkapta „Az év kívülállójának” járó díjat.
Bár feleségétől egy éven belül elvált, kapcsolatukból egy lányuk született. Nem nagyon törődött vele, de nem azért, mert nem szerette, hanem azért, mert nem tudta, hogyan kell szeretni. Helyette a minél lecsúszottabb nők, prostituáltak társaságát kereste, hogy megalkothassa alteregója, Henri Chinaski legújabb történetét. A Nők című könyve obszcén lett és szókimondó, de minden szaván érződött, hogy őszinte.
Élete vége felé Bukowski ismét meg akart állapodni. Talált is egy nőt, Lindát, aki elbírta viselni, hogy az alkohol megszállottja. A hölgy gyógyszertáros volt, így biztosítani tudta számára a minőségi alkoholt és a gyógyszereket. Így, hogy nem égetett szesszel mérgezte magát, az élete egy kicsit meghosszabbodott. Sajnos így is leukémiás lett, és 73 évesen meghalt.
Őt és alkotásait a mai napig sehová nem lehet besorolni, mert bár a beat költők közé is próbálták beszuszakolni, de valójában ő sosem állt ki semmi mellett. Csak azt írta le, ami tényleg megtörtént vele. Őszintén. Ezért érez vele egyfajta lelki közösséget mindenki.
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: