Élete alkonyán Szabó István filmjében szerepelt. Lírikus költemények írására két szeretett asszony egymást követő távozása késztette. Nem indult könnyen az élete: származását tekintve roma és zsidó volt. A háború alatt bujdokolni kényszerült, volt fogolytáborban, volt szocialista majd kommunista, végül belátta: egy írónak nem feltétlenül kell politizálnia.
Zelk Zoltán 1906. december 18-án született egy falusi kántor fiaként.
Iskoláit nem fejezte be, közbeszólt az első világháború, aztán meg a pénztelenség. Kereskedőinasként dolgozott, majd egyszer csak verselni kezdett. Első versét Kassák Lajos közölte le 1925-ben.
Ezután Budapestre költözött és kávéházakban, szállodákban vállalt alkalmi munkát. Két évvel később letartoztatták, mert a Szocialista Munkáspárt tagja lett, s visszaküldték Romániába, de ő nemsokára ismét Magyarországra szökött. 1928-ban már a Nyugatban jelentek meg versei. Két év múlva pedig megjelent első verseskötete is, a Csuklódon a vér kibuggyan, amelyhez Radnóti Miklós írt elismerő kritikát.
Mégsem vetette fel a pénz, így alkalmi munkákból élt tovább. Megismerkedett Bátori Irénnel, akit 1933-ban feleségül vett. 1937-ben ismét letartóztatták, de az akkor már népszerű írónak a nép és Illyés Gyula szabadságot követelt. A második világháborúban munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, de megszökött. Felesége sikerrel bújtatta a háború végéig.
Életmódja ezután sem változott meg. A pénz homokként folyt ki a kezéből, ezért alkalmi munkákból és felesége – aki zeneórákat adott – keresetéből éltek. Aztán a Kommunista Párt tagja lett, a Népszavának és az Atheneum kiadónak dolgozott. Kétszer kapott Kossuth-, és kétszer József Attila-díjat.
Bár gyermeke nem született, egy idő után mégis a gyerekek felé fordult. Elindította a Kisdobos című újságot. 1956-ban az Írószövetség forradalmi csoportjának tagja lett. Ismét letartóztatták, három év szabadságvesztésre ítélték, de 1958-ban kiengedték. Ekkorra felesége meghalt, majd két nappal később édesanyja is távozott az élők sorából.
Ebből a mély fájdalomból született meg Sirály című elégiája, és egy lírikus költő, aki ezután sokkal mélyebb kérdéseket vetett fel tárcáiban, költeményeiben. De így is csak 1962-től engedték újra publikálni írásait.
1964-től az Élet és Irodalom és a Tükörkép is közölte írásait. Szerelmi élete felpörgött, alkalmi munkák helyett alkalmi szeretői lettek. Majd jött egy új szerelem Sinka Erzsébet irodalomtörténész személyében, akivel visszatért az örömteli, játékos kedvű verselése is. A hetvenes évektől még emellett is egyre inkább az öregség és a magány témája kezdte foglalkoztatni.
Betegeskedett, de azért emlékezetes alakítást nyújtott Szabó István filmjében, a Tűzoltó utca 25.-ben. Utolsó éveiben egyre többet kényszerült ágyba, felesége odaadóan ápolta.
Végül 1981 áprilisában hunyt el Zelk Zoltán, aki már korábban elköszönt az árnyékvilágtól:
Búcsúzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó… jó ismerős,
kitől el sose válnék –
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék.
EZ IS ÉRDEKELHET: