Tizenkét könyvet írt és számos publicisztikája jelent meg. Béke és női egyenjogúsági aktivista volt. Járt a világ 39 országában, hogy „beszédeket” tartson. Mindezt úgy, hogy összesen 19 hónap adatott meg életében, amíg látott és hallott.
Helen Keller 1880. június 27-én születetett.
Ez a rendkívüli lány, már hat hónaposan járt és kilenc hónaposan beszélt. Szülei nem győztek csodálkozni és esténként találgatni mi lesz a csöpségből, ha felnő? Aztán a gyermek jövőjére sötét árny vetült. Helen beteg lett, agyi lázat állapítottak meg nála – amit később agyhártyagyulladásként azonosítottak az orvosok – s többé nem látott és nem hallott semmit és senkit.
Elzáródott a külvilágtól, az egyetlen, akivel szót értett a család szakácsnőjének hat éves kislánya volt. Külön jelbeszédet találtak ki, amit csak ők ketten „beszéltek”. A Keller szülők ebbe nem nyugodtak bele, s mikor Alexander Graham Bell siketek oktatási módszeréről olvasott egy cikket az apa, felkereste a híres embert. Ő irányította tovább a családot egy másik jeles intézménybe, ahol Helennek bemutatták a gyengén látó Anne Sullivant.
Anne 20 éves volt, mikor elkezdett dolgozni a kislánnyal. Hetekig az elkényeztetett és rendkívül akaratos Helennel küzdött, sikertelenül. Végső elkeseredésében azt kérte a szülőktől, hagyják kettesben egy ideig tanítványával. Ezután jött az áttörés: Helen megértette a kezébe írt jelet – Víz – majd dobbantott, hogy mindennek tudni akarja a nevét.
Innentől gyorsan fejlődött. Pár hét alatt behozta években mérhető lemaradását.
Tudásszomja egyre csak nőtt, s nemsokára azt is megtanulta, hogyan beszélhet anélkül, hogy hallaná magát. Mire 14 éves lett már különböző jeles eseményeken is részt vehetett. Így találkozott Mark Twainnel is, aki elintézte, hogy felvegyék középiskolába. Onnan aztán A Radcliffe Egyetemre ment tovább, természetesen Anne-nel együtt, hiszen tanítója egész életét rászánta.
Az egyetemen Helen sokak elismerését kivívta. Megtanult franciául, görögül és latinul. Elsajátította a tapintás útján szájról olvasást és a Braille-írást is. Így lett ő az első siketvak nő, aki bölcsészdiplomát szerzett. Ekkorra már gépelni is tudott, így megírta első 23 évének autobiográfiáját. Majd elkezdett foglalkozni a világ a dolgaival is, mert mint mondta:
Éppen ezért megírt egy könyvet arról is, hogyan érzékeli ő a világot. Majd 35 éves korában megalapította a Helen Keller International nonprofit szervezetet. A siketvakok és más fogyatékkal élők szószólójává vált. Bejárása volt a világ vezetőihez, íróihoz. Például Mark Twain közeli jó barátja volt. A szerelem azonban sosem talált rá.
Pedig tanítójára, s hűséges társára Anne-re igen. S a férfi be is költözött a két nő életébe. Egy házvezetőnőt is felvettek, Pollyt, hogy a pár többet lehessen együtt. Ennek ellenére a tanítónő házassága rövid alatt tönkrement. Aztán meg is betegedett és nem sokkal később elhunyt.
Polly lett eztán Helen támasza. Vele járta tovább a világot, s ő lett annak részese, ahogyan Helen hatására siketek és vakok tanítása és megítélése megváltozott. Majd ő is elhunyt.
Helen egészen a hatvanas évek elejéig aktív volt.
Majd az évtized közepén – mikor megromlott egészsége- elvonult otthonába. Élete végén megkapta a Szabadság Elnöki Érdemrendet, majd 1965-ös New-York-i Világkiállításon megválasztották Leghíresebb Hölgyek egyikének. Három évvel később távozott az élők sorából az, akiről már életében két film is készült. S azóta is musicalek, könyvek, színdarabok és mozifilmek jelennek meg róla.
Ez is érdekelhet: Más is létezik a világon az örömeiteken és a bánatotokon kívül- Anne Frank