Nélküle nem született volna meg Carrie és három barátnője története. Nem olvasnánk tippeket a magazinokban, hogyan frissítsük fel hálószobai életünket. Nem lennének büszkék a szinglik arra, hogy egyedülállók.
Helen Gurley Brown egy olyan érában adott ki könyvet a női emancipáció jegyében, amikor még a feminizmus is gyerekcipőben járt.
Nem csoda, hogy máig vitatéma, hogy munkássága előbbre vitte, vagy éppen hátráltatta a fent említett mozgalmat.
Helen 1922. február 18-án született. Mindössze 10 éves volt, mikor apja elhunyt egy liftbalesetben. Ezután anyja fogta Helent és nővérét, és Los Angelesbe költöztek. A nővére gyermekbénulás miatt deréktól lefelé lebénult, kórházba került, később alkoholista lett. Helen, hogy testvérét és anyját támogassa titkárnőnek tanult. Ekkoriban egy rövid ideig escort lány is volt.
Még mindig csak 19 éves volt, mikor állást kapott egy titkárságon. Néhány munkahely után levonta a következtetést, hogy a főnökök egytől egyig kihasználják beosztottjaikat, majd hazamennek a családjukhoz, mintha mi sem történt volna. Akkoriban fogalmazódott meg benne, hogy egyedülálló nő miként élhetne a kor szellemétől eltérően. De még nem vetette papírra, helyette inkább reklámszövegíró lett.
1959-ben így találkozott David Brownnal, aki a Cosmopolitan főszerkesztője volt, majd később Hollywoodban producer. Kapcsolatukból házasság lett, gyermekáldás nélkül.
Helen férje unszolására adatta ki 1962-ben a Sex and the single Girls című könyvét, amiből óriási botrány lett. Nem csoda, hiszen arra buzdította benne az egyedülálló lányokat, hogy élvezzék az életet. Ha úgy adódik, éljenek szexuális életet is. És csak mert 23 évesek, még nem vénlányok, nem kell mindenáron férjet fogni.
A könyv óriási siker lett, Helen pedig egy csapásra ismert. Második könyve, a Sex and the Office után a Cosmopolitan magazin is felkérte főszerkesztőjének. Helen, akinek addig semmilyen gyakorlata nem volt az újságírásban, elvállalta a feladatot. Férje is ott volt neki támasznak: pont tőle jött az ötlet, hogy a magazinban tippeket kellene adni a nőknek, hogyan pezsdítsék fel szexuális életüket. Állítólag az ilyen irányú javaslatok mind a férje tollából származtak, amit Helen nem sosem tagadott.
Helen első könyvéből hamarosan film is készült Natalie Wood és Tony Curtis főszereplésével. A producer –természetesen – David lett.
Helen a következő 32 évben a Cosmopolitant vezette, ami mindig is a fiatal nők újságja volt. Bár nem mindenki volt elégedett a munkájával, igyekezett haladni a trendekkel. 1988-ban aztán megírta, hogy az AIDS a heteroszexuális nőket is érinti. Ez sokaknak nem tetszett. Később, amikor két szenátor szexuális zaklatási ügybe keveredett, Helen azt írta, mindez csak rágalom és a férfiak figyelme egyébként is minden nőnek hízelgő. E kijelentése miatt sok feminista nő megharagudott rá. Nem véletlenül. 1997-ben távozott az amerikai Cosmopolitan főszerkesztői székéből, de maradt a nemzetközi lapnál.
2009-ben megírta memoárját. Férjével létrehozott az újságíróknak egy alapítványt, majd visszavonult. Három évvel később, 90 évesen hunyt el. Nélküle a női magazinok ma nem lennének azok, amik, és a Szex és New York sem biztos, hogy megszületett volna.
EZ IS ÉRDEKELHET: