Szája szegletében mindig bujkált egy mosoly. Szerepein szeretetreméltósága átütött. A Tenkes kapitánya, a 2*2 néha öt, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Jób lázadása és persze a Szomszédok halhatatlanná tették. Persze a felsoroltak csak töredékei mindazon alkotásoknak, amelyekre mindannyian jól emlékszünk.
Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgóbányán.
Késői gyermek volt, mire anyja kezébe adták, apja már 50 éves elmúlt. Saját elmondása szerint ő már meghaladta szülei erejét, hiszen előtte már egy fiút és egy lányt is felneveltek. Nővére 17-, bátyja 20- évvel volt idősebb nála. Így aztán 10 éves koráig nővére dajkálta, majd beíratták egy internátusba Budapestre.
Ez is érdekelhet: Aki számára nem létezett kisebb vagy nagyobb szerep- Ruttkai Éva
Addig erdész akart lenni, mert a Salgóbányai természetben sokat barangolt. Ám, miután gimnáziumba került, a mozi is felkeltette figyelmét. Igaz, ezért pont édesapja volt a felelős. Ugyanis azokon a hétvégéken mikor fia hazatért az iskolából, elvitte filmet nézni.
Ennek ellenére, mikor bejelentette, hogy színész akar lenni, édesapja nem fogadta elhatározását kitörő örömmel. Azt mondta neki, legyen inkább tisztességes szakmája előbb. Így aztán Ferenc beiratkozott a Közgazdasági Egyetemre. S mivel az akkor még a Jogtudományi Kar mellett volt, összebarátkozott a joghallgató Pécsi Sándorral, akivel sokat szavaltak különböző eseményeken.
A későbbi színészkolléga buzdítására jelentkezett a Színművészeti Egyetemre. Akkor még palóc tájszólással kezdte szavalni Csokonai Vitéz Mihály versét, amit nem engedtek neki végigmondani. Meglepetésére így is felvették. Apja a bejelentésének nem örült felhőtlenül.
Ám mivel javában dúlt már a háború, jobban aggódott fia testi épségéért, mint ambícióiért. Kissé az is lecsillapíthatta kedélyeit, mikor Ferencnek az egyetem miatt, bár volt katona, nem kellett elhagynia Magyarország területét. Mire vége lett a háborúnak, végképp megbarátkozott az elhatározással, mert Ferenc mindjárt a Pécsi színházhoz szerződött.
Ott aztán a színpadon állva kitanulta a mesterséget és sorra kapta a neki való szerepeket.
Pécs után Debrecenbe szerződött, ahol a szerelem is rátalált Oláh Katalin tornász személyében. 1952-ben már együtt költöztek Budapestre, ahol Ferenc a Madách Színházban kezdett játszani. Két évvel később megszületett fia, ifjabb Zenthe Ferenc. S bemutatták az első filmet, amiben főszereplő volt, a 2*2 néha ötöt.
A film mindjárt közönségsiker lett. Mindenki fütyülte a ma is ismert dalt, bármerre járt. Sőt, előfordult, hogyha egy kiskocsmába lépett, a zenekar is rázendített a közismert melódiára. Zenthe Ferenc neve fogalom lett.
A forradalom után végképp beindult filmes karrierje. A mese a 12 találatról ismét nagy sikert aratott. Azzal párhuzamban A Szabó család című rádiójátékban is helyet kapott. A mozilátogatók, a rádióhallgatók is megszerették a színházba járók után. Nem csoda, hiszen kisebb-nagyobb szerepekben, történelmi filmjeinkben is emlékezetesek alakításai.
Ez is érdekelhet: Aki érzéseit a művészet segítségével rögzítette- Szabó Magda
A nyolcvanas évektől aztán olyan, ma már klasszikusnak számító mesefilmekhez is kölcsönözte hangját, mint a Macskafogó, Az erdő kapitánya, vagy éppen a Misi Mókus. Majd eljátszotta Jób lázadásában Jób szerepét, így bemutatta igazán drámai oldalát a filmvásznon is. Meg is lett a jutalma, mert a film megkapta a Legjobb nemzetközi filmnek járó Oscar-díjat. Ám mindennek nem örült igazán, mert tragikus hirtelenséggel elhunyt élete párja.
Évekig tartott mire összeszedte magát, de akkor – ahogy ő fogalmazott- Katalin leküldte neki a Mennyből Gizellát. S mire a Szomszédok elindult újra megházasodott. Taki bácsiként már ismét mosolygott, s egy újabb generációt meghódított. De nem csak a közönség, hanem a kollégái is szerették, sosem volt senkivel összetűzése.
Ha ránézünk egy képére, megnézzük egy filmjét vagy egy vele készült interjút láthatjuk, hogy ő egy tiszta szívű ember volt. Igazán nagy művész, aki joggal kapta meg a Nemzet színésze- a Kossuth- a Jászai Mari-díjat és a Köztársaság Érdemrendjét. Azon kevés színészek egyike, akinek szeretetreméltósága átütött minden szerepén. 2006-ban távozott a földi létből.
Azt mondta egyszer: „Az ember, amikor kicsi, mindig utol akarja érni a nagyobbat.” – Neki sikerült.
(nyitókép: Mafab.hu)