Dráma tagozaton végzett, majd a Broadway színpadán debütált. Sosem tartották igazán csinosnak vagy szépnek, mégis Hollywood legnagyobb szívtiprói rajongtak érte. Nem ment férjhez sem, mert azt mondja, nem tudna gondoskodni egy férfiról. A színész mesterségen túl fotós, rendező, műemlékvédő és már saját borászata is van.
Az 1946. január 5-én született Diane Hall nem él éppen unalmas, egyhangú életet.
Négy testvér között a legidősebb volt, a középiskola elvégzése után a New York Playhouse dráma tagozatán tanult, itt vette fel anyja családnevét. A Broadway színpadán az 1968-as Hair musicalben játszott, ahol pucérra is vetkőzött a darab végén. Ekkor figyelt fel rá Woody Allen, aki szintén a deszkákra írt darabjára, a Játszd újra Sam-re szerződtette. Diane be is zsebelt alakításáért egy Tony díjat, majd a színdarabból film lett, amiben újra együtt dolgoztak. Ekkor Woody és Keaton már egy párt alkottak.
Kapcsolatuk gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen jó pár közös filmet forgattak. Az Annie Hall-t például Allen kimondottan Diane-ről írta. Már csak azért is, mert barátai és családja Annie-nek hívta a lányt és az eredeti családneve is Hall. Ráadásul ő is önbizalom hiányos volt, és egy találkozás kellett ahhoz, hogy beérjen személyisége.
A ma már kultikusnak számító film lett az, amelyért Diane megnyerte az Oscar-díjat.
Woody mellett Francis Ford Coppola is hamar felfigyelt rá. Megkapta a Keresztapában Kay Adams szerepét, s ő nem csak a nézők, hanem Al Pacino fejét is elcsavarta. Az addig csak könnyed filmekben játszó Diane-t végre komolyan vette a filmszakma. Így kerülhetett a Vörösök című történelmi drámába is, amelyben akkori párjával, Warren Beattyvel játszott.
A nyolcvanas években azért vissza-visszatért a vígjátékokhoz is, kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán 1990-ben elvesztette imádott édesapját, s rájött az élet milyen törékeny. Férjhez sosem ment, s ezt nem is bánta, de gyermeket szeretett volna. Ötvenedik születésnapjára sikerült adoptálnia egy kislányt, majd öt évvel később egy kisfiút, akiket egyedül nevelt fel.
Éppen ezért a 90-es évek óta igyekszik jobban megválogatni filmszerepeit.
A kamera túloldalára is átállt, hiszen előbb zenei klippeket, majd filmsorozatokat kezdett rendezni. Kevesen tudják, de a Twin Peaks jó néhány részének is ő volt a rendezője. Fotózni is elkezdett, s belépett egy amerikai történelmi épületek megóvásáért létrehozott egyesületbe, amelyben azóta is tevékenykedik.
Újra forgatott Woody Allennel, akivel ma is barátok. Majd Meryl Streeppel és Leonardo Dicaprióval a Marvin szobája című filmdrámában játszott. Ugyanebben az évben került a mozikba az óriási sikert hozó Elvált nők klubja című film is. Az ötvenes éveiben járó Diane nem is maradt el Goldie Hawntól és Bette Davistől.
A 2000-es években újra egy párt alkotott régi szerelmével Jack Nicholsonnal, a Minden végzet nehéz című filmben, mert Hollywood végre elkezdte az érett nőket is preferálni. Aztán jó néhány mélyrepülés is keresztezte karrierjét, de ő nem adta fel, dolgozott tovább.
A 2010-es években megírta önéletrajzát, majd három évvel később még egyet, amiből bestseller lett. A mindig is bujdosó nő végre megosztotta titkai egy jelentős részét a nagyközönséggel.
Ma egy borászata s egy bora is van már, a The Keaton. Miután a filmszakma ismét keblére ölelte, igyekszik lépést tartani a trendekkel. 1 milliós Instagram oldala van, hogy kommunikálni tudjon a rajongókkal. Persze ma is dolgozik, s elégedett az életével, mert mint mondja: „A vénség éveinek van egy előnye is: abban is meglátom a szépséget, amiben korábban észre se vettem. De csak azért, mert az elvárásaim sokkal földközelibbek.”
EZ IS ÉRDEKELHET: