Polihisztorként tartjuk számon, mert annyi minden érdekelte. Arról már kevesebbet beszélünk, hogy sok mindenbe belekapott, de alig volt befejezett munkaterülete. Bár a festésben zseninek bizonyult, őt ez egyáltalán nem elégítette ki. Több akart lenni, de figyelme mindig elkalandozott, amire ha nem lenne szentségtörő azt is mondhatnánk:
Az 1452. április 15-én született Leonardo valójában életművész volt.
Törvénytelen gyermekként született egy falusi jegyző és egy parasztlány kapcsolatából. Apja magához vette és felnevelte. Oktatást is kapott, bár igazából csak számolni, írni és olvasni tanították meg. Túl sok minden érdekelte. A feljegyzések szerint rendre belekezdett újabb és újabb ismeretek elsajátításába, de egyik tanulmányát sem fejezte be.
Ennek ellenére a polihisztorként ismert alkotó, autodidaktaként kiképezte magát mindabból, amire éppen figyelme irányult. Így ma íróként, szobrászként, festőként, fizikusként, építészként, tudósként és a reneszánsz ember „őstípusaként” is számon tartjuk. Ráadásul ő volt az első tudós, akit az is érdekelt, miért pont kék az ég. De persze ezután megint más felé fordította fejét…
Egyébként gyermekkoráról alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy apja egy szolgálója töltötte be életében az anya szerepét. Aztán 16 éves korában a családjával átköltözött Firenzébe. Ott tanítványa lett egy neves festőnek. A keze alatt dolgozott sokáig, ám egy nap a mestert lekörözte tanítványa. Olyannyira, hogy Vasari szerint az oktató le is tette az ecsetet a tanonc tehetségét látván.
„Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.”
Akárhogy is az biztos, hogy Leonardo sokoldalú tehetségére hamar felkapta mindenki a fejét. A milánói herceg az udvarába is hívta, s ő ott rendezvényszervezőként, udvari festőként, szobrászként tevékenykedett volna elképzelése szerint. Ám a közhiedelemmel ellentétben inkább csak rendezvényszervezőként brillírozott, pedig a herceg egy monumentális szobrot rendelt tőle. Ám az sosem készült el, mint ahogy egy kápolna mennyezetének freskója sem.
Leonardo új zeneszerszámokat azért feltalált, s közben az Aarne folyó szabályozásán is dolgozott. Ám számításaiba hiba csúszott. Ezután hadi fegyvereket talált fel. De a herceg megelégelte da Vinci szeleburdiságát, menesztette, szodómiával vádolták meg a zsenit, mert saját neméhez vonzódott.
„Ahol több az érzés, több a szenvedés is.”
A század végén már Az utolsó vacsorán dolgozott, amiről alig maradt fent dokumentum. Annyi bizonyos, hogy a mester az alakokat az utca embereiről mintázta meg. S a festékréteg nagy része még Leonardo életében megkopott. E mellett a katonai és műszaki tudományokkal is újra foglalkozott. Na, nem sokáig, mert a repülés kezdte érdekelni, így megrajzolta az első siklórepülőt, s a ma ismert helikopter elődjét.
Ez is érdekelhet: Mona Lisa története
Ő volt az egyik első, aki embert is boncolt, így jutott el az anatómiáig. Aztán útnak indult, megjárta Mantovát, Firenzét, Velencét, majd újra mérnöknek állt, s rá két évre megkapta élete legnagyobb megbízását. Egy csatáról kellett festenie a tanácsterem egyik felére, míg a másik felére Michelangelo festett. Ám azt is halogatta sokáig, s mikor meg is festette a festék hamarosan lepergett…
Ekkoriban készítette a Mona Lisát is. A rejtélyes mosolyon több évig dolgozott. Nevet azonban nem adott festményének, akkoriban az nem volt divat. De a modellhez közel került. Elárulta neki legféltettebb titkait, ha igaz.
Élete utolsó éveiben, Milánóba majd Rómába vándorolt. Megint meghívták egy udvarhoz, s ő ott is maradt hátralevő napjaira. Ekkoriban festette meg egy tanítványa az egyetlen arcképet, ami fennmaradt a polihisztorról. A képről egy sas orrú, idős és végtelenül bölcs férfi tekint ránk, aki legalább 90 évesnek tűnik, pedig 67 évesen távozott az élők sorából.