Az életünkben minden okkal történik, nincsenek véletlen találkozások. Az életutunkat különböző típusú emberek keresztezik. Mindenkivel másért találkozunk és talán nem is értjük meg az okát azonnal. Egyszerűen csak belépnek az életünkbe és elkísérnek minket egy-egy életszakaszunkon. Azonban semmiképpen sem céltalanul! Mindig van oka az érkezésüknek. Mindenkitől tanulunk. Valaki egyengeti az utunk, segít fejlődni, valaki pedig szélviharként szed szét minket.
Vegyük sorjában, hogy milyen fő típusba sorolhatók életünk meghatározó személyei.
Emberek, akik azért jönnek, hogy emlékeztessenek minket
Ők mindig valami fontosat mutatnak nekünk. Tanítanak és segítenek, erős hatást gyakorolnak az életünkre. Különleges képességük, hogy az örökkévalóságig beleköltöznek a lelkünkbe. Még ha el is búcsúznak tőlünk, a szívünket sosem hagyják el. Egy külön szeletet kapnak ott, és sosem felejtjük el őket.
Emberek, akik a fejlődésünkért vannak
Ők a lelkünk tanítói. Felfedik előttünk a saját énünk, és egyben azon dolgoznak, hogy egy jobb jövőképet alkossanak. Megértetik velünk a valódi céljainkat és irányítanak az úton, hogy önmagunk legjobb verziójává válhassunk.
EZ IS ÉRDEKELHET: Hogyan vonzzuk be az életünkbe a nagybetűs társat?
Emberek, akik azért jönnek, hogy mellettünk maradjanak
Örökre! Igen, ők ritka típusok, de mellettünk maradnak életünk végéig. Ők a támogatóink, ők vannak ott nekünk, amikor a legnagyobb szükségünk van támogatásra. Hihetetlenül erős kötelék alakul ki és egyszerűen elképzelni sem tudjuk a létezésünket nélkülük.
Emberek, akik azért jönnek, hogy felnyissák a szemünket
Nem minden találkozást élünk meg pozitívan. Mérgező típusú emberek is belépnek az életünkbe és azt kívánjuk, hogy bárcsak sose találkoztunk volna velük. Ilyenkor viszont tökéletesen megtanulhatjuk, hogy hol vannak a határaink, mennyit tolerálunk egy-egy ember viselkedéséből és legfőképpen, hogy hogyan birkózzunk meg az életünk negatív hatásaival.
Emberek, akik egy villanásig vannak velünk
Ezek a személyek éppen csak egy pillanatra köszönnek be az életünkbe, mégis abban a pillanatban segítenek kevésbé egyedül éreznünk magunkat a világban. Akár csak egy pár mondatos szóváltás egy idegennel, mégis fontos mozzanatai az életünknek.
Emberek, akik küldetése, hogy elhagyjanak
Ők sem maradnak sokáig. Különböző céllal jönnek és egy villanásig maradnak. Csak addig, hogy szerelembe essünk velük, aztán darabokra törjék a szívünk. Mégis erősekké tesznek, megacéloznak, öntudatossá tesznek. Tapasztalunk, tanulunk és nem esünk ugyanabba a hibába.
Számtalan különböző típusú ember kísér minket végig rövidebb vagy hosszabb ideig az életünkben. Jönnek a maguk pozitív vagy negatív hatásaival és megváltoztatnak minket. A jövőképünket, a gondolkodásunkat, a nézőpontunkat, az életünket. Azzá tesznek minket, akik vagyunk.
Lehet, hogy van ennyi típusú ember, sőt biztos ,de csak azok a tényleg meghatározóak akik sokáig vagy végig melletted maradnak.
Mert okosságot mindenki mondhat, de ha tovább áll, lehet, hogy az élet nem igazolná.
Én kaptam egy vesét a feleségemtől, na azt meghatározó dolognak tartom.
Mert amíg tét nélkül beszélünk és mondunk okosságot, addig az nem nagy dolog, de ha ilyen szinten kell bizonyítani a hovatartozást, azt meghatározó az életben…..
Fasza, de ezért nem lehet mindenkinek a párja vesebeteg, hogy bizonyitani tudjon… valamint nem menthetjük ki az égő házból, csak ha előtte felgyújtjuk. A beszéd, az igéret szent dolog, de addig ne kérdőjelezd meg mások szavahihetőségét, ami ki nem derül.Ha már ilye szép tartalmas a saját hozzállásod, hát legyél báttíám és másokról is ezt feltételezd!
Belépett az életembe, villámcsapásként éreztem, h. ő az igazi, ő más, mint a többi, önkéntelenül úgy vonzódtam hozzá, mint a mágnes…tavaly 3 hónapig a szerelem csodálatos létét éltem meg mellette… aztán már hűvösödött, de még mindig nagyon élveztük egymás társaságát. Nyáron egy nap a legforróbb érzéseink találkoztak, utána viszont elköltözött.. már nem akart velem találkozni, csak szeptemberben, és végül decemberben…1-1x azóta nem láttam…
Mit tanított ez az ember nekem? Odaajándékozta magát, a szerelmét, segített, bátorított, fontossá váltunk egymás számára… De elfelejtett. Nem volt a lelkem tanítója, nem maradt velem, amikor szükségem lett volna rá, és nem hagyta, h. szüksége legyen rám. Nem nyitotta fel a szemem, és nem egy villanásnyi időre találkoztam vele. Több, sokkal több volt köztünk pusztán a testi vonzalomnál. Mégis, ha nem találkoztunk volna, -akkor sem történt volna semmi… magányos voltam, és szomorú előtte… vele kivirágoztam, boldog voltam, és most újra magányos és szomorú vagyok… Nem tudom megmondani, mi volt az értelme az egésznek? Darabokra törte a szívem, – és nem megacélozott, nem lettem erősebb… nem tudom felemelni a fejem, megrázni magam, h. folytassam, mintha „mi sem történt volna”, mert minden nap ott vannak azok az emlékek, amiket együtt éltünk meg… azokon az utakon vagyok kénytelen menni, látom azokat a helyszíneket… és emlékezem óhatatlanul… látok egy ugyanolyan autót, mint az övé, és eszembe jut, milyen is volt abban ülni, milyen volt vele… eszembe jutnak az érzések, és a hiánya, amit okozott. December óta csak 6x hívott fel, és elvétve irogatott 1-1 mondatot.. az utóbbi időben már csak hetente 1x… Igen, tudom, ghostingolás, v. csendes kivonulás az életemből… nekem mégis fáj… fáj, mert a női lélek sérülékenyebb, – csak ezt ő nem fogta fel, h. bennem mit okozott, és nekem pedig még úgy látszik sokat kell szenvednem azért, mert beleszerettem…
Az a baj, h. neki ajándékoztam a szívem, és azóta senki nem tudja betölteni a helyét… olyan, mintha kiszakított volna egy darabot belőlem, -olyan sebet okozott, ami még így 1 év távlatából sem hegedt be… Csak remélni tudom, h. a karma működik, és h. egyszer ő is úgy fogja érezni a hiányomat, mint én az övét.
Nagyom sajnálom s teljesen átérzem a fájdalmad 🙁 Én is ebben a cipőben járok, nagyon nehéz mert nagyon fáj… 🙁
SOKAN VAGYUNK IGY BIZTOS !De ezek lelketlen emberek és a karma majd vissza vág csak ennyit tudok mondani ,FÁJDALOM FELDOLGOZÁSÁHOZ IDŐ KELL ,SOK ERÖT!!