„Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, meg kell érintened. Lassan simítsd végig kezeddel kezemet, miközben a tekintetemet keresed. Kell a közelséged ahhoz, hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Van aki szeret, és én is viszontszerethetem őt. „
Az életben sok rossz dolog történik. Kellenek a kapaszkodók ahhoz, hogy tovább tudjunk menni. Munkanélküliség, családi viszály, veszteség, klímaváltozás és bűncselekmények tarkítják valóságunkat. Nem egyszerű minden pillanatban erősnek lenni, vannak élethelyzetek, amelyeket nem tudunk kontrollálni, jobban megviselnek minket, és ha nincs érzelmi támogatás senkitől, szorongani kezdünk.
Ma az internet világában egyébként is sok ember eltávolodott egymástól. Távolságtartók lettünk, hűvösebbek vagyunk még a saját szeretteinkkel szemben is, nemhogy másokkal. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, kellenek az érintések. Csak úgy lehet kiegyensúlyozott lelkiállapotba kerülni, ha azokat nem toljuk el magunktól, akik velünk vannak, hanem megfogjuk a kezüket.
Az érintés alapvető tápláléka a léleknek. Ahhoz, hogy növekedni tudjunk, és jobban álljuk a sarat az élet számos nehézségével szemben, szükség van simogatásra és ölelésre. Az olyan szeretetteljes gesztusok is fontosok, mint egy bizonyos pillantás. Az a tekintet, amellyel szavak nélkül vallunk egymásnak szeretetünkről.
Sajnos azonban vannak ölelések, simogatások, amelyek csak kárt okoznak. Ma már ott tartunk, hogy tudni kell különbséget tenni az őszinte és a hazug érintések között is. A lelkünket táplálni, gazdagítani csak az előbbi tudja, a másik csak tovább rontja helyzetünket.
Pedig az érintés iránti éhség ma már óriási. Elég csak megnézni a közösségi médiát, ahol sokan raknak ki naponta képet vagy valamilyen tartalmat magukról, hogy a tetszik gombbal simogatást kapjanak. Ma már tudjuk, hogy aki nem kap érintést, ölelést vagy valamilyen szeretetteljes gesztust hosszabb időn keresztül, az keserűvé, és ennek következtében depresszióssá válik. Ezért is fontos, hogy a testbeszédünkkel is kifejezzük egymás felé, milyen fontosak vagyunk egymás számára.
Persze nem mindig könnyű eldönteni, kit lehet igazán megérinteni. Vannak, akik olyan életmódot alakítottak ki maguknak, amiben mindentől és mindenkitől függetlenné váltak, hogy túl tudjanak élni. Az ilyen embereket sokszor a visszautasítások, a rideg családi környezet tette szorongóvá. Félnek, hogy az ölelések, érintések elgyengítenék őket, ezért kitérnek azok útjából.
A függetlenségnek természetesen van pozitív fennhangja is. A lényeg az, hogy ne fizessünk érte túl nagy érzelmi árat.
A valóságban ugyanis az erős, önálló személyiséggel rendelkező ember tud adni és tud kapni simogatást, ölelést. Tudja, hogy ellenállni egy érzelmi késztetésből fakadó érintésnek többet vesz ki belőle, mint amennyi haszonnal járna. Másokat megérinteni, és hagyni, hogy mások megérintsenek boldogabbá és nyugodtabbá tesz minket. Érzelmi sebeink is gyorsabban gyógyulnak meg tőle. Ne feledjük hát ennek fontosságát!
kiemelt kép forrása: Freepik