Maradj azokkal, akik olyannak szeretnek, amilyen vagy

Vannak emberek, akik mellett teljes egészében felszínre kerül önmagunk legtisztább képe. Ők azok, akik előtt minden álarc lehull rólunk, nem érezzük szükségét, hogy visszafogjuk magunkat, és elvárásoknak feleljünk meg. Előcsalják azt az embert, aki teljes egészében megéli és megmutatja jó és rossz oldalát anélkül, hogy attól félne, megbélyegzik érte.

Titkuk abban keresendő, hogy ők azon kevesek közé tartoznak, akik elfogadják, szeretik és vállalják magukat mindennel együtt. 

Ha az ember úgy istenigazából szereti önmagát, akkor képes másokat is ugyanúgy szeretni. S ha ezt a tézist elfogadjuk, akkor azt is el „kell”, hogy aki önmagát elfogadja, aki ismeri saját erősségeit, gyengeségeit, az képes másokat is elfogadni olyannak, amilyenek. Ítélkezés nélkül.

Ha ilyen ember toppan be az életünkbe, értékeljük, és lehetőség szerint maradjunk vele. Hiszen nagyon kevés azok száma, akikben teljesen megbízhatunk, akik mellett szabadon lehetünk olyan gyarló emberek, amilyennek születtünk. 

A mai világban sokkal több olyan ember kerül az utunkba, akiknek szebb arcunkat akarjuk csak megmutatni, mert félünk, ha nem tesszük ítélkeznek felettünk. Ezért nem adunk hangot véleményüknek, nem megyünk bele abba sem, hogylétünkre vonatkozó kérdésekre őszinte válaszokat adjunk. Ez persze érthető és elfogadott is, mert nem mindenki kíváncsi ránk igazán. De pont ezért vigyázzunk azokra a kapcsolatainkra, amelyekben teljesen meg tudunk nyílni.

Előfordul, hogy letagadjuk, hogy egy bizonyos zene tetszik nekünk, mert az beállítottságunkról is árulkodik. Néha elkerüljük, hogy elmondjunk magunkról valamit, mert általa megbélyegeznének minket. Szeretnénk inkább azt az oldalunkat mutatni, amit jobban el tudnak fogadni az emberek. 

Vélt és valós elvárások tükrében éljük életünket. Egy olyan világban, ahol mindenre és mindenkire címke kerül. 

Ki akar még több támadási felületet biztositani másoknak? Ki meri vállalni a kendőzetlen véleményét mindenről?

Nehéz teljes egészében önmagunkat adni, pláne, ha korábban már megtettük, és ezért belénk rúgtak az emberek. Sokan próbálnak valaki másnak látszani. Nem csoda, digitálisan photoshopolt világban élünk.

Éppen ezért ha olyan ember kerül utunkba, aki mellett teljes egészében önmagunk merünk lenni, értékeljük és maradjunk mellette. 

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.