Ha Amerika felfelfedezésére gondolunk, mindjárt Kolumbusz Kristóf jut eszünkbe. Igaz, ő azt hitte Indiába érkezett, és mint később kiderült a vikingek egyébként is megelőzték. Akárhogy is, arra kevesen gondolunk, hogy Amerika felfedezői között lehetett magyar is. Pedig volt egy férfi, akit jómódú kálvinista szülők neveltek így színvonalas oktatást kapott.
A török uralom alatt, a három részre szakadt országban született 1555 körül Budán, Budai Parmenius István.
1579-ben három éves tanulmányútra küldték a tehetséges ifjút, aki megjárta Heidelberget, Padovát, majd Oxfordot is. A vándor tudós utazásai során egyre több ismerősre és barátra tett szert, így jutott befolyásosabb körökbe is. Egy nemesi család estélyén bemutatták Sir Humprey Gilbertnek, s ez a találkozás aztán sorsfordítónak bizonyult számára. Ekkor már egy neves geológus, Richard Hauklyt mellett tanult, akivel aztán közösen összegyűjtött minden anyagot Észak-Amerikáról. Gilbert már ismerte Hauklyt munkásságát, és bízott annak geológusi tudásában.
Így, mikor Parmenius és Hauklyt közös könyve megszületett Észak-Amerikáról, Gilbert a királynő elé járult, hogy engedélyeztesse expedícióját az Újvilágba.
A propaganda része volt, hogy Parmenius megírta latinul a De navigatione című költeményét, amely Anglia és Gilbert dicsérete volt. Fel kellett kelteni, és aztán fenntartani Anglia érdeklődését egy expedícióhoz. A célt végül el is érték. A vers nyomtatásba került, a sikeren felbuzdulva pedig újabb költemény született. A Paent 104 zsoltárra 1583-ban jelent meg.
Parmenius aztán nekiállt újraírni első költeményét, mert Gilbert a rossz szélirány miatt 1582-ben nem szállt vízre. A késlekedés nyomán fogant meg a gondolat Parmenius fejében, hogy ő is szívesen felfedezné az Újvilágot, amire aztán sor is került, mert Gilbert felfogadta őt az expedíció költőjének.
1583 nyarán a Swallow végül elindult Amerika felé, fedélzetén a magyar Budai Parmenius Istvánnal.
Az út korántsem volt izgalmaktól mentes, mert a hajó készletei nem voltak elégségesek, így a legénység egy része más hajókat kezdett fosztogatni a kikötőkben. A nehézségek ellenére végül az újfundlandi partoknál az expedíció összes hajója találkozott. Majd délre fordultak, ahol szembe találták magukat a portugálokkal és a franciákkal.
Mikor kiderült, hogy ők csak fel akarják térképezni New Englandet, készségesen beengedték őket. Parmenius több társával együtt augusztusban lépett Amerika földjére, első magyarként. Gilbert augusztus ötödikén hivatalosan bejelentette a sziget megszállását, és átvette az ott élő halászok felett a vezetést. Az expedíció elkezdte a terület ásványkincseinek és terméseink feltérképezését. Parmeniust azonban ennél sokkal jobban érdekelte a környezet állatvilága, és meglepődve tapasztalta, hogy ott bizony fehér medvék élnek.
Az Újvilágban szerzett élményeit versekben és levelekben közölte barátaival és a nagyközönséggel. Az egyetlen levelet, ami fennmaradt tőle, Hauklytnak írta, akinek a hely puritánsága felett érzett csalódása miatt panaszkodott. A csalódás nem csak az ő érzéseit tükrözte. Bár halban gazdag volt a vidék, Gilbert ennél többre vágyott. Ezért újra el is indult az expedíció, ezúttal New England belseje felé, ám a látási viszonyok nehezítették dolgukat.
A hajó zátonyra futott, és összetört, sem Parmenius, sem Gilbert nem volt a túlélők közt. Az expedíció megbukott, és a veszteség is számottevőnek bizonyult. Mégis egyre többen lettek, akik el akartak jutni Amerikába – hála Parmenius költeményének. Ki gondolt volna, hogy egy magyar, aki égett a felfedezés vágyától, annyira felbuzdítja az angolokat, hogy azok végül meghódítják Amerikát?
Kiemelt kép egy 1788-as Swallow hajóról készült.
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: