A 15. század végén a portugálok elértek Dél-Afrika nyugati partjára. Nemsokára újabb hajók jöttek és elkezdődött Afrika 400 éves megszállása. Kongó királyának eleinte sikerült egyességet kötni és cserekereskedelemre lépni az újonnan érkezőkkel. De közel 100 év után a kongóiak megelégelték a növekvő elnyomást, és szembeszálltak a zsarnokokkal…
A portugálok okulva a Kongóban történtekből, délebbre már úgy vették az irányt, hogy biztosra mentek. 1570 körül 700 katonával és 7 hajóval betörtek Ndongóba.
Az ott élőknek így esélyük sem volt az ellenállásra. Ndongó király lánya Dzsinga 1583-ban már egy portugál fennhatóság alá tartozó királyságban látott napvilágot.
Ő és fivére úgy nőtt fel, hogy azt kellett végignézniük hogyan igyekszenek a portugálok elpusztítani mindazt, ami számukra fontos. Merthogy a kereszténységre való erőszakos átnevelés ürügyén a megszállók igyekeztek elpusztítani az afrikai kultúrát és embereket hurcoltak el rabszolgának.
Így mikor apjuk meghalt, Dzsinga bátyja, mint az új király igyekezett jó kapcsolatot ápolni az előrenyomuló keresztény hittérítőkkel, a rabszolga kereskedőkkel és az újonnan érkező telepesekkel, akik addigra létrehozták Luanda városát. Egyik tárgyalása után végül sikerült is békét kötnie a portugálokkal, s Dzsinga a jó szándék jeleként még meg is keresztelkedett, és felvette az Ana de Suosa nevet. ( S a portugálok vezetője lett a keresztapja.)
Persze a béke nem tartott sokáig, mert a portugálok alig három évvel később megszegték a békeszerződést, és 1623-ban megtámadták Ndongót. Dzsinga bátyja viszont nem akart harcolni, annak ellenére sem, hogy húga joggal sürgette ellenlépésre, hiszen több száz ember került börtönbe és hurcolták el őket más országokba. Bátyjától azonban csak ennyi telt, hogy szóban fejezte ki nem tetszését, amit a portugálok egyszerűen figyelembe se vettek.
A vásznon is megörökített eseményen, csupán egy szék volt a teremben, (amin a portugálok tárgyalója ült), de Dzsinga megoldotta a helyzetet. Egy szolgáját használta széknek és miután a tárgyalás befejeződött, megölte azt, mondván, nem ül ugyanazon a széken kétszer. Vehemenciájának és határozottságának hála a tárgyalás sikerrel zárult, és később, Dzsinga első uralkodói megnyilvánulásának pillanatává vált. Kihozta az embereket a börtönből és a győzelemtől megrészegülve úgy érezte, jobb, ha ő maga veszi kézbe a dolgokat.
Ezért megmérgezte bátyját (egyes források szerint megette a szívét is).
Bárhogy is történt, Dzsinga trónra került és miután megkoronázták, áttette székhelyét délre, hogy megerősítse pozícióját. Egyességet kötött a Matamba királysággal, uralma alá hajtotta a nem túl népszerű kannibál Jaga törzset és létrehozott egy új országot, amely szökött rabszolgák és disszidens katonák otthona lett.
A megnövekedett létszámú királyságából létrehozott egy férfiakból és nőkből álló hadsereget, akikkel elkezdte 35 éven át folytatott harcait a portugálokkal. Mikor 1640-ben megjelentek a hollandok Matambában, első dolga volt velük szövetséget kötni. Így akkora erőfölényre tett szert, hogy egészen kicsi területre tudta seregével visszaszorítani a portugálok fennhatóságát.
Nyolc éven át tartott ez az állapot, aztán a portugálok Brazília felől jelentős támogatást kaptak és visszaverték Dzsinga csapatait. A királyság nagyrészt brazil fennhatóság alá került, így a királynőnek nem maradt más választása, vissza kellett vonulnia Matambába és ott is maradt uralkodni 1663-ban bekövetkező haláláig.
Ez is érdekelhet: Egy szerelem az érzéki örömök bűvkörében- Viktória királynő és Albert herceg
Mivel a portugálok nagyon jól tudták, hogy amíg ő él, addig nem foglalhatják el azt a területet, az uralkodásából hátralevő 15 évet Matamba lakossága „békében” töltötte. S bár a királynőnek voltak erős túlkapásai, a nép szerette. Így rettegtek –joggal- a halála napjától. Mint kiderült megvolt rá minden okuk. Mert amint Dzsinga örökre lehunyta szemét újra kitört a háború és a portugálok elfoglalták a mai Angola területét.