Volt már olyan találkozásodban részed, amikor egy órán belül tudtad, hogy az ismeretség nem futó ismeretség lesz? Amikor az első pillanattól egy hullámhosszon voltál a másikkal, a vonzalom egymás iránt egyértelmű volt, szikrák pattogtak körülötettek? Az ismerősség érzete, a kapcsolódás vágya miatt aztán fejest is ugrottál a kapcsolatba. Persze olykor eszedbe jutott, hogy minden gyorsan történt, talán túl gyorsan is, de aztán megrántottad a vállad és arra gondoltál:
A szerelemnek nincs határidőnaplója.
Néhány hónap után aztán egy átlagos csütörtökön, mintha csak álom lett volna az egész, arra ébredtél, hogy a partnered eltávolódott, mintha nem is ugyanaz az ember lenne, mint akit megismertél. A románc hirtelen megszakadt, csak egy kurta viszlátot kaptál búcsúzásképpen. A szépen induló kapcsolat ugyanolyan hirtelen zárult le, mint ahogy elkezdődött.
Ez azonban nem tragédia – mégha annak is tűnt elsőre- , csak egy újabb tanulási lehetőség arról, hogy a gyorsaság helyett, fontosabb lett volna a másikat megismerni, jobban odafigyelni. Na és azt sem ártott volna letisztázni, mit akarsz egy kapcsolatban, mi az, amire szíved mélyén vágysz?
Már az elején túl jól indult minden. Olyan sok mindenben egy véleményen voltatok, úgy érezted a másik odafigyel rád, megütötted vele a főnyereményt. Megértésre találtál, lelki társra, igaz, olykor tőled nagyon távol álló dolgokat is neked tulajdonított, amin egy pillanatra megrökönyödtél, majd törölted a rossz érzést. Nem téveszthetett mással össze, hiszen folyton veled volt, és az eszedbe sem jutott, hogy csak azt mondja, amit hallani szeretnél
A rózsaszín ködtől nem láttál tisztán, amiért utólag már kár ostoroznod önmagad!
Hiszen mikor a partnered az utolsó pillanatban lemondta a találkozót, mikor csak órákkal később válaszolt az üzenetedre – ha válaszolt egyáltalán, már tudtad, hogy baj van, és szóvá is tetted a problémádat. Voltál már szeretetkoldus, és azt hitted megtanultad a leckét:
Te tudsz szeretni, nevetni, nemet mondani. Keményen dolgozni. Hűséges és igaz barát vagy, aki nem engedi, hogy az emberek -még ha kedveli is őket- kedvük szerint rángassák. A partnered ezeket még nem tudta rólad, vagy ő csak a csomagolást nézte, nem azt mi van a dobozban.
Nem tudta értékelni, amit kész voltál adni neki.
Mindegy, hogy nem állt készen egy kapcsolatra, vagy csak egy „prédát” látott benned. Hiába is gondoltad már át ezerszer mit csináltál rosszul, az az igazság, az ilyen helyzeteket nem mindig lehet kikerülni. Főleg, ha van bátorságod – és legyen- még a sok rossz tapasztalat után szívedet adni annak, aki kéri.
Így ő szó nélkül lelépett, neked pedig nem kell bánkódni utána. Csupán annyit kell tenned, hogy elengeded a negatív érzéseidet és továbblépsz. Mert amilyen érzelmet ő adott neked, az róla szólt, nem rólad. Benne volt egy gát, ezért nem tudott megbízhatóan viselkedni, nem benned. Mindegy mennyire akartad, hogy a kapcsolat működjön, és adtál bele mindent, ő nem tette ugyanezt.
Adj időt magadnak és örülj, hogy nem szántál pár hónapnál többet erre a majdnem kapcsolatra. Ne agyalj rajta miért történt az egész, inkább lépj tovább! Csak annyit kell tenned, hogy letisztázod magadban, jelenleg milyen kapcsolatra vágysz. Minél hamarabb megteszed annál gyorsabban találkozhatsz azzal, aki értékeli azt, aki vagy, és kész a szívét is neked adni.
Ha pedig ez megtörténik, már eszedbe sem fog jutni az előző, aki csak játszott veled. Szóval szedd össze magad, egy szakítás nem tragédia, s bár a szerelemnek nincs határidőnaplója, azért abban biztos lehetsz ez csak egy kis liaszon volt, nem a nagy szerelmi történeted.
Kiemelt kép forrása: Image By vecstock
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: