Olykor észrevétlenül huny ki az önbecslés egy nőben. Minden egyes nap kisminkelve és szép ruhákban lejt végig az utcán, szemében mégis ott bujkál a fájdalom és a keserűség. Bánatos szépség, aki szeretné, ha szeretnék.
Szerencsétlenségére a legtöbb férfi csak a prédát látja benne, akit könnyű megkapni.
A szeretetkoldus már sokszor csalódott, mégis várja a nagy szerelemet, amely betapasztja szíve sebeit. Elfelejtette, hogyan kell önmagát szeretni, így mikor hajlandó őt észrevenni valaki, bármit megtenne és meg is tesz, hogy maga mellett tartsa a férfit. Akkor is, ha az egy semmirekellő, ő ugyanis már csak azt látja, valaki foglalkozik vele.
Szerelem híján, testi vágyakban próbál a szív hangjaira válaszokat találni, s mikor nem talál mást, csak még nagyobb ürességet, keserűvé válik. Olyan afférokba bonyolódik, ahol önmagát megalázza, de már észre sem veszi.
A szeretet morzsáit véli felfedezni a kéjben, ám amiben részesül, minden, csak nem szeretet és szerelem.
Igaz, neki valójában már édes mindegy, csak az a lényeg, hogy érezze, valakinek kell még.
Mindenben és mindenkiben csak a jót látja, ezért a kéjek oltárán áldozza fel szívét. Nagy érzelmeket felvonultató kapcsolatra vágyik, a szerelem mindent elsöprő érzésére és azt reméli, ha odaadja testét, majd a férfi képes lesz őt szeretni…
Persze az csak kiélvezi, amit ezüsttálcán kap, anélkül, hogy neki tennie kellene érte. Olykor ugyan hallja, hogy a nő igyekszik elrejteni érzéki sikolyai mögé szíve valódi kívánságait, de igyekszik arról nem tudomást venni.
Elvégre- gondolja, magában- a bánatos szépség önmagát teszi eszközzé, testi vágyak kielégítésének tárgyává, miközben lelke vészcsengőjét próbálja elhallgattatni.
Így aztán a szeretet koldus eljátssza az érzéketlent, a szenvtelen játékmestert, miközben a lelke zokog és egyetlen mindent elsöprő szerelmet bizonyító ölelésre vágyik.
S mivel nem ismeri fel, ha egy kapcsolat, csak tisztán testi örömökre épül, minden érintésben, csókban, együttlétben szerelmet vél felfedezni.
Becsapja magát és a másikat, mert úgy tesz, mintha nem lennének érzései. Titkon mégis azt reméli, ezzel a húzással a férfi majd belé szeret, ami persze sohasem fog megtörténni.
Önmagának hazudik, hiszen jól tudja, ha a testét kínálja valakinek, abból szerelem ritkán szövődik. Csak koszos lepedő marad, na meg egy üres lélek, aki már nem emlékszik egykor milyen csodálatos és ragyogó nő szívét töltötte be szeretettel és békességgel.
Még mindig szép, csak éppen a lelke nem tündököl, és ha valaki a szemébe néz, tisztán látja, ő egy megsebzett lélek, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy szeressék. De mivel ő sem tiszteli és szereti már magát, más sem tudja őt szívébe fogadni…
Két évvel ezelőtt magamra ismertem ebben a cikkben. És ez indított el az önismeret útján. A következő lépés az önszeretet, és ha az megvan, az ember nem sodródik bele ilyen méltatlan kapcsolatba. Ennél már egyedül is jobb.
A jó hír, hogy ki lehet mászni a gödörből.