Milyen a jó zene?
Nos, szerintem nincs olyan hogy ,,jó” vagy ,,rossz” zene, egyszerűen csak zene van, s ezeknek különböző fajtái.
Az, ahogyan ezek a változatos hangok hatnak a szervezetünkre, a lelkünkre, azonban már egy más tészta. Nekem minden évszakban, minden tevékenységhez meg van az a műfaj, amely a legközelebb áll a lelkemhez – abban a pillanatban vagy periódusban.
Amikor középiskolába jártam, mindig klasszikus zenét hallgattam tanulás közben- zongoraműveket, és hegedű szólókat, fantasztikus komponálásokat Vivalditól és Mozarttól. (Egyébként tudósok szerint Mozart zonograművei 5 percen belül csökkenthetik az epilepsziás rohamokat kiváltó jelek hatásait). Ha írok, az Indie Folk könnyed, lágy dallami segítenek, de az őszi-téli időszak lassúságához is ez passzol számomra a leginkább.
Egyszóval: amelyik zene nekem tetszik, az a jó nekem!
Amitől kiráz a hideg és aztán végigfut a hátamon. Azt mondják, hogy ez a nyitottsággal függ össze – ha kiráz a hideg egy-egy zene hallatára, nyitottabb vagy a világra.
Ha pedig már zenéről beszélünk, számomra fontos az éneklés is. Rendszeresen énekelek a zuhany alatt olyan dalokat, amelyek egyszerűen belemásztak a fülembe és ott is maradtak makacsul. De mindennapi tevékenységeim során is dúdolgatok. (Nem, azért a buszon vagy vonaton nem, de nehéz visszafognom magam) Ha pedig közösen énekelsz valakivel, az az összetartozás élményét mélyíti el.
De tényleg. Még a szomorkás zenének is lehet jótékony hatása, ha az ember nem mélyed bele teljesen az érzésbe.
Egyszer, amikor 17 éves lehettem, én és a húgom zenéket mutogattunk egymásnak, amiket éppen akkor fedeztünk fel. Gyorsan át is küldtük mindig egymás telefonjára, hogy bármikor meg tudjuk hallgatni, ha valami nagyon megtetszett. És emlékszem, ezt látva valaki megkérdezte, mikor fogunk már erről a ,,gyerekes dologról” leszokni? Szinte katarzist éltünk meg, amikor az új dallamok bekúsztak a bőrünk alá, és rögtön mozogni kezdett rá a testünk, aztán pedig énekelni kezdtük a szöveget.
Ez a mai napig így van, pedig már eltelt 10 év… azt hiszem, ez valami olyasmi, amiről SOHA nem fogunk leszokni! Miért is tennénk? A zene az emberiség kezdete óta szerves részét képezi az életnek. Minden élethelyzetben, minden életkorban megnyugtat, felvidít és egyszerűen sokkal jobban érezzük tőle magunkat.
Szóval, ne szokjatok le a zenéről. Inkább szokjatok rá, ha eddig nem tettétek volna. Az egyik legnagyobb kincs a világon. Szerintem.
És, hogy mit gondolnak a zenéről a nagyok? Íme:
,,Manapság amit kimondani sem érdemes, azt eldalolják.”
(Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais)
,,A zenének (…) van egy jótékony jellemformáló hatása. (…) Sokrétűen fejleszti a személyiséget.”
(Balázs János zongoraművész)
,,Igazán sírni, örülni csak nótaszó mellett tudunk.”
(Bangó Margit)
,,A zene híd. (…) Összeköti az embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan.”
(Emily Murdoch)
,,Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni – ha nehéz is, de – jó!”
(Müller Péter)
,,A zene olyan örömöt okoz, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet.”
(Konfuciusz)