Magától értetődően szinte maguktól írták be a betűket ujjaim. Szerettelek, állt a telefonom képernyőjén, de a küldés gomb felett megállt a kezem a levegőben. – Elküldjem én ezt? – kérdeztem magamtól. S elkezdtem a betűket törölni. – Nem. Ezt nem írhatom már le. Nincs értelme.
Hónapok óta nem beszéltünk, mikor újra rezegni kezdett a telefonom.
Úgy tettél mintha nem tűntél volna el egész nyárra és én úgy tettem mintha nem telt volna el sok-sok éjszaka azzal, hogy hiányodtól szenvedtem. Akartam, hogy újra velem legyél. Hogy minden olyan legyen, mint a kapcsolatunk hajnalán. Kész voltam megbocsátani és úgy tenni, mintha nem fájna, hogy csak úgy félredobtál.
„Hiányzol.” – Állt az üzenetedben. És a szívem hevesebben kezdett dobogni. Reméltem, hogy így térsz vissza majd életembe és valódi magyarázattal is fogsz szolgálni. De ahelyett, hogy elkezdted volna meggyóni távozásod okát, csak annyit kérdeztél, ráérek-e ma este?
– Miért? – kérdeztem magamtól. – Az aktuális szeretődhöz ma épp nincs kedved?
Persze ezt nem tettem szóvá, inkább azt feleltem, ma nem, de holnap van egy kis időm számodra. Próbáltam úgy tenni, mintha nem akarnék azonnal a karjaidba futni, de persze tudtad, hogy én csak rád vártam mostanáig.
– Jó, akkor gyere 8 órára hozzám. – írtad. És én azt mondtam ott leszek. Egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert azt képzeltem el újra és újra, hogyan fogsz könyörögni bocsánatomért. És én milyen hűvös és kimért leszek veled.
Másnap elmentem kozmetikushoz, és rendbe szedettem magam. Azt akartam, hogy beleszakadjon a szíved, hogy jól vagyok nélküled is. Ahogy a tükörbe néztem mégsem úgy éreztem magam, mint egy győztes. Inkább, mint egy ostoba liba, aki önként és dalolva megy újra megsebeztetni a szívét.
Ahogy beléptem hozzád, minden tervem és elképzelésem dugába dőlt. Egyből megcsókoltál és az ágyadba kerültünk. Úgy szeretted a testem, mint azelőtt, de én nem tudtam igazán odaadni magam. A lelkem nem tudott hozzád kapcsolódni, mert csak a kéjvágyat láttam a szemedben. Végre tiszta és világos volt:
A szerelem csak az én szívemben létezett, neked sosem voltak érzéseid irántam.
Az aktus után nem sokkal szedtem is a sátorfámat. Hazamentem és forró vízzel próbáltam lemosni a szégyent magamról. Aztán ágyba bújtam, és mikor rezgett a telefonom az üzeneteddel, sírni kezdtem. Pedig csak annyit írtál: Akartalak szeretni, de nem megy…
EZ IS ÉRDEKELHET: