Felhívtál, hogy átjönnél. Azt mondtad, beszélgessünk. Mert kérdezni szeretnél. Mert nem értesz dolgokat.
Becsültem, hogy így állsz hozzá, hogy nem hallgatsz, nem elméleteket gyártasz magadban, hanem beszélni szeretnél. Szemtől szemben.
Amikor már a kanapén ültél, elmondtad, hogy régóta úgy érzed, valami bizonytalanság van benned. Nem találod a helyed, nem mersz kiállni magadért, sokszor elbizonytalanodsz. És szerinted ennek én is oka vagyok.
Azt mondtad, biztos, hogy a múltban volt valami, amiért ezt érzed. A pszichológus is ezt javasolta. Hogy beszéljünk, hogy kérdezz.
Ebben egyébként igaza volt. Nem véletlenül ajánlottam, még jóval korábban, hogy ha valamiben nagyon nem jutsz semmire, fordulj hozzá.
Mert jó szakember.
Arra biztatott, kérdezz, beszélj. Mondd ki az érzéseidet. És haragudj, ha úgy érzed. Haragudj – rám.
Példákat is hoztál, hogy szerinted, mi, hol siklott félre az évek alatt. Hogy neked mi esett rosszul.
Ezzel, természetesen nem vitatkoztam. Teljesen mindegy, én mit és hogyan akartam és tettem – ha neked az nem volt jó.
Viszont, ha már leültünk, én is elmondtam a miérteket, amelyekkel talán tisztábban látsz. Egyetértést nem vártam – annál én is makacsabb vagyok: ami nem, az nem, de a megértést, és ami ehhez kell, azt én is kerestem.
Jó, hogy te is. Jó, hogy meg tudjuk beszélni, hogy tudunk róla beszélni – a csak magunkkal folytatott, belső viták helyett.
Amikor aztán haza indultál, boldog voltam, hogy itt voltál, hogy velem voltál. Annak ellenére is, hogy kavargott bennem minden, és volt, ami kicsit fájt.
Magamban újra felidéztem az első találkozásunkat. Lassan harminc éve. Én akkor 23 éves voltam, és te voltál az első. A minden, akiért már az első néhány nap után mindenemet odaadtam volna.
Ha most haragszol is, nem baj – mert érzel, mert mersz, mert kimondod, és mert vállalod. Ennél többet, hogy ezt megteszed, hogy ezt meg mered tenni, szerintem, nem is adhattam volna.
Ha bármi eszedbe jut még, itt vagyok.
És ha újra dühös leszel, ha nem érted, hogy mi van, ha úgy gondolod, itt megtalálod a magyarázatot, gyere.
Ne fogd vissza magad – tudod, nálam mindig puhára esel.
Mert az én gyönyörű, okos nagylányom vagy.
Nyitókép: Image by Freepik
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat. KATTINTS IDE! Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: