Manapság nagyon felkapott témává vált a sors öröklés kérdése, sokan kutatják, hogy őseik élete hogyan hatott ki rájuk, utódokra. A jelenség lényege, hogy egy adott probléma mögött nem saját trauma, nehézség, hanem az ősök traumái állnak, és ez hat ki a következő generációra is.
Persze ijesztő lehet a gondolat: vajon milyen hatásokkal jár ez a felmenőktől érkező „puttony”, szerencsére azonban semmi megváltoztathatatlan sorsszerűségtől nem kell tartani.
Hogy mire alapozom ezt a véleményt?
- Először is: az ősöktől érkező hatásokon lehet változtatni.
- Emellett a családi minták jelentős részben jók, és a családhoz tartozás kellemes érzését adják- lásd családi tradíciók, mint például, hogy hogyan ünnepeljük a karácsonyt. Nem kell félni tőlük.
- A leszármazottak nem a felmenői sorsot veszik át, hanem az ős hozzáállását, tapasztalását, érzelmét egy adott élethelyzettel kapcsolatban. Például: ezzel és ezzel a népcsoporttal vigyázni kell. Komplett sors örökléséről tehát szó sincs.
- Nem hat ránk egy teljes családfányi ember összes öröme és bánata, hiszen közvetlen kapcsolatunk szüleinkkel van. Ha például dédanyánkkal történt valami, az hozzánk nagyanyánkon és anyánkon keresztül jut el, hozzáadódik az ő véleményük, megéléseik. Nem tud tehát ránk „vegytisztán” hatni a dédi élete.
- Nem az a lényeg, mi történt egy felmenőnkkel, hanem az, amit tanulni lehet a sorsából. Az ő nehézségei erőt adhatnak nekünk is, példát mutatva a túlélésre. Nem az a dolgunk tehát, hogy feleslegesen vele szenvedjünk csak mert szegénynek nehéz volt, hanem csak becsüljük meg őt és tiszteljük sorsát.
Ne feledjük! Nem kell jó minta a saját jó működéshez, akkor is élhetünk felszabadultan, boldogan, ha erre nem láttunk konkrét példát.
Ha szüleinkkel kapcsolatban nehéz érzéseink vannak, akkor érdemes dolgozni a velük kapcsolatos dühünkön, szomorúságunkon, hogy jó érzéssel gondoljunk rájuk. Így az általuk megélt tapasztalatok is könnyebben használhatók.
Arra, hogy mennyire nem determinált a szüleink által, hogy hogyan alakul az életünk, jó példa Jennifer Teege esete. A hölgy német anya és afrikai apa örökbe adott gyermeke. Élete során súlyos depressziós-szorongós tünetek alakultak ki nála, melyeken érdemben nem tudtak segíteni a pszichológusok. Önsegítő könyvek után kutakodott egy könyvtárban, ahol elmondása szerint egy kötet szinte hívta őt, hogy vegye le a polcról. Nagy megdöbbenésére azt látta, hogy a könyv írója saját édesanyja, akit személyesen nem is ismert. A sorokból saját családja múltja elevenedett meg: édesanyja arról írt, hogy milyen volt egy SS tiszt édesapa lányaként felnőnie. Jennifer ledöbbent az olvasottaktól és azt konstatálta magában, hogy apja afrikai származása miatt valószínűleg ő maga is nagyapja potenciális ellenségének számított volna. Bele is süppedhetett volna az önsajnálatba, hogy a saját családjában gyűlölik, de ehelyett „Nagyapám engem agyonlőtt volna” címmel könyvet írt, ma a világot járja és békét - elfogadást hirdet történetével.
Ha izgalmasnak érzed a témát és megszólítva érzed magad, oldalamon sok információt találsz.
Magyar Szilvia
A szerzőről:
Magyar Szilvia családállító tanácsadó és life- párkapcsolati coach vagyok. Csoportos és egyéni családállításokkal, workshopokkal és célirányos coaching- beszélgetésekkel támogatom a hozzám fordulókat. Személyesen Gyöngyösön dolgozom, de online is teljes hatékonysággal érhető el minden szolgáltatásom. Kiemelt témáim az önbecsülés- önbizalomfejlesztés, a nemet mondás- határhúzás területe, a gyász és traumafeldolgozás, és a belső gyermek támogatása.
Web: www.magyarszilvia.hu
Facebook: Lelki mentorálás hatékonyan- coaching & családállítás Magyar Szilviával