Mit várnak el a szülők elsősorban a gyermekeiktől? Engedelmességet. És mire vágynak elsősorban a gyerekek? Természetesen szeretetre és szabadságra.
Az engedelmes gyerekek látszólag megkönnyítik a szülők életét, de sok szülő, aki az engedelmességre törekszik, gyakran többet akar elérni a gyermeknél; vannak szülők, akik hisznek abban, mindig igazuk van, és a gyermeket nagyon sajátos módon, meghatározott eredménnyel kell felnevelni.
De vajon a szülő által kívánt eredmény ilyenkor arra irányul-e, hogy segítse a gyermeket a benne rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatásában? Legtöbbször nem.
És ezzel hibákat követ el.
Az első káros hiba, amit egy szülő elkövethet az, ha megpróbálja megváltoztatni a gyermekét
Sok szülő azt akarja, hogy gyermeke egy előre megalkotott formához illeszkedjen, esetleg valósítsa meg azokat a vágyakat, amiket ő maga nem tudott gyermekként. „Miért nem akarsz… lenni? Miért nem vagy olyan, mint a húgod/testvéred? Miért nem csinálod…? Nekem gyerekkoromban soha nem voltak ilyen lehetőségeim.”
Az ilyen szülő nem látja valós személynek a gyermeket, nem ismeri fel és fogadja el, hogy a gyermek nem ő. Saját akarata, véleménye, személyisége van.
Második káros hiba, amit egy szülő elkövethet az, hogy nem látja a gyermekét olyannak, amilyen valójában
Sokan gyerekként szenvednek attól, hogy a szüleik valójában nem „látják” őket; a nem hallgatják; nem próbálják megérteni őket.
Ezek a szülők nem értékelik, ismerik el, ápolják, bátorítják vagy ünneplik meg gyermekük egyediségét és egyéniségét. Egyes esetekben a gyermeket testvéreivel hasonlítják össze, vagy egyszerűen azt követelik, hogy a gyermek egy bizonyos módon viselkedjen.
Pedig a legjobb az lenne, ha a szülők megpróbálnák elfogadni, hogy a gyermek olyan, amilyen, és nem olyan, amilyennek a szülő akarja és gondolja.
A gyermekeknek szükségük van biztonságra és útmutatásra. Szükségük van rá, hogy a szülő rájuk hangolódjon és kapcsolatba lépjen velük – hogy valóban lássa, hallja, meghallgassa, megértse kik ők, anélkül, hogy megpróbálná az elvártra formálni őket.
A feltétel nélküli szeretet egy olyan kifejezés, ami gyakran elhangzik egy szülő-gyermek kapcsolat esetében. Ám az a szülő nem tudja feltétel nélkül szeretni gyermekét, aki megbünteti, amiért nem felel meg az elvárásainak vagy a fantáziáinak.
A boldog, szerető család működéséhez csak néhány apróságot kell betartani
A harmadik káros hiba, amit egy szülő elkövethet, ha nem fogadja el önmagát és nem oldja meg a problémáit
Hogyan nevelhet egy szülő szabad szellemű, önálló, autonóm gyermeket, ha ő maga nem az?
Egy szülőnek el kell tudni fogadni saját hibáit. Azt, hogy vannak korlátai, hogy nem mindig gondolkodik jól, hogy botladozik szülőként. Hogy olykor fáradt, hogy nem tökéletes.
Az a szülő, aki igyekszik tudatos szülő lenni anélkül, önmagát vagy a gyermekét büntetné saját gyermekkorából származó sérelmei miatt, jól működik. Az a szülő hibázik, aki nem vesz tudomást a saját sérelmeiről, és átvetíti azokat a gyermekére, mert ezzel továbbviszi az akár generációkon átívelő problémát, és ezzel ,,megnyomorítja” a saját gyermekét is.
Ironikus módon a felnőttek gyakran panaszkodnak azért, hogy nem találnak olyan partnert, aki elfogadná őket olyannak, amilyenek. De vajon hány szülő adja meg gyermekének ugyanezt?
nyitókép: Image by freepik