Mindenkinek vannak elképzelései arról, milyen lehet szülőnek lenni, mi egy szülő dolga, milyen lehet egy jó szülő. Van, aki a saját szüleit tekinti példának, más éppen azt nem akarja követni, amit otthon látott. Olyanok is vannak, akik újszerű nevelési elvekkel kísérleteznek, ám egy pont mindegyik esetben azonos – szülőnek lenni teljesen más, mint az elképzelés.
A szülők türelme minden egyes nap próbára van téve. Minden nap tartogat kihívásokat, nehézségeket. De mi van akkor, ha a nehézség maga a párod? Szoktál ránézni és azt gondolni: „A férjem kiábrándító apa?”
Ha ez csak elvétve van így, az természetes. Senki sem tökéletes, ha a gyereknevelésről van szó, és vannak, akik jóval nehezebben rázódnak bele a szülő-szerepbe. Ám ha folyamatosan frusztrál, idegesít a párod viselkedése szülőként, akkor a problémával fogalkozni kell.
Vannak viselkedési formák, amit egy jó apa nem enged meg magának. Összeszedtük ezeket.
Íme hét viselkedési forma, amit kerülni kell:
Apa többet kiabál, mint beszél
Amikor úgy érezzük, senki nem figyel ránk, hajlamosak vagyunk arra, hogy felemeljük a hangunk. Vannak férfiak, akik apaként kiabálással akarnak tekintélyt, csak sajnos a kiabálás növeli a stresszt, nem jó kommunikáció. A gyerekek, akikkel sokat kiabálnak, általában agresszívabbak, visszahúzódóbbak vagy indulatosabbak.
Ha a te férjed is sokat kiabál, a legfontosabb az, hogy te nyugodt maradj. Beszélj halkan. Ha a gyerekek előtt veled is kiabál, mondd, hogy privátban folytatod a beszélgetést.
Csak kritizál
Az aljasság a rossz apa egyik tulajdonsága. A folyamatos kritikus kijelentések negatívan befolyásolhatják gyerekek fejlődését, mert a folyamatosan bírált gyerekeknek nehézséget okoz mások érzelmeinek azonosítása. Sokkal gyakrabban szoronganak, éreznek szégyent vagy bűntudatot.
A gyerekeknek érzelmi biztonságra van szükségük. Beszéld meg a férjeddel, hogy legyen kedvesebb, ne csak a rosszat vegye észre, ne csak kritizáljon. Bátorítsd őt, hogy minden nap dicsérje meg a gyerekeit.
Nem vesz részt semmiben
Az apukák gyakran vannak abban a helyzetben, hogy szinte semmit nem tudnak a gyerekükről. Ez egyeseknél önhibájukon kívül alakul így, például munka miatt. Sok apuka azonban megtehetné, mégsem vesz részt a gyerekekkel kapcsolatos mindennapi dolgokban. Nem tartja a kapcsolatot az iskolával, az orvossal, nem viszi a gyereket szakkörökre, különórákra. Nem vesz részt a logisztikában, a szervezésben. Ez nagy nyomást helyezhet az anyára, és a gyerekekre is hatással van. Azt érezhetik, ők nem fontosak.
Ezen lehet javítani azzal, ha az apa módszeresen be van vonva az ügyintézésbe.
Barátként kezeli a gyerekeket
Egy szülő sem szereti, ha a gyereke haragszik rá. Fontos azonban betartani a szülő és a gyermek határait.
Ha az apa és a gyerekek kapcsolata csupa móka és játék, az gondot okozhat, hiszen az anyát a „rosszfiú” szerepbe helyezi. A gyerekek is olyan információkat kapnak a házasságról, amik nem relevánsak számukra. Összezavarodhatnak a családban betöltött szerepüket illetően.
Fontos, hogy az apa ne csak haver legyen, és te ne csak a szigor. Meg kell osztani a szerepeket is, s a szülőnek szülői szerepet kell alakítania.
Nem lehet rá számítani
Nem jó helyzet, ha egy család nem számíthat az apára. Ha mindig mindent anyának kell intézni. Egy rossz apára sem a felesége, sem a gyerekei nem számíthatnak. Azok a gyerekek, akik nem bíznak a szüleikben, hajlamosabbak a szorongásra és a depresszióra. Ha a gyerekek úgy érzik, hogy nem számíthatnak az apjukra, az anyjukhoz fordulnak. Ez megakadályozhatja őket abban, hogy kapcsolatot alakítsanak ki az apjukkal.
Ez csak úgy javítható, ha több felelősséget adsz a férjednek. Akkor is, ha ezt kezdetben szinte kényszeríteni kell, és akkor is, ha megszokásból inkább megcsinálnád magad.
A rossz apa nem fegyelmez
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a fegyelmezés túl drasztikus. Pedig a fegyelmezés nem egyenlő a bántalmazással, és bizony szükségszerű, hiszen a gyerekek hosszú távú szokásainak megtanításáról szól.
Ha apa nem fegyelmezi a gyerekét, akkor nem segít abban, hogy a gyerek megtanuljon előre gondolkodni. Ha ráadásul beavatkozik az anya fegyelmezésébe, zavaros környezetet teremt.
Fegyelmezés terén a szülőknek a gyerek érdekében muszáj összhangban lenniük, és közös elveket vallaniuk. Érdemes átbeszélnetek a lehetséges büntetési formákat, és összedolgozni.
Vagy éppen túlságosan szigorú
Az egyik apa sosem fegyelmez, a másik túlságosan szigorú. Egyik sem jó. Ha a szülő túl magas követelményeket támaszt, az a serdülők bizonytalanságához vezethet. A szigorú szülői nevelés nem hagy teret a gyermeknek, hogy fejlessze saját egyéniségét, ahogy nő.
A szigorú, merev elvárások egyik káros mellékhatása például az, hogy a gyerek hazudozni kezd. Ezt elkerülendő érdemes józan határokat szabni a szigorral, és megértetni apával, hogy az apa-gyerek kapcsolaton legyen a hangsúly, ne a tökéletes viselkedésen és az elvárásokon.
Úgy érzed olykor, hogy a párod rossz apa? Jelezd neki. Beszéljetek. Mint minden konfliktus esetén, fontos, hogy higgadtan és koncentráltan beszéljétek meg egymás szülői elvárásait, a család konkrét igényeit. A beszélgetés fontos, de megszégyeníteni a másikat tilos. A cél egymás segítése, a gyerek és a család érdekében.
Nyitókép: Image by bearfotos on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET:
Haha!
Még ha az apa hajlandó lenne ezt belátni vagy egyáltalán beszélni erről. Nem tudom milyen álomvilágban él az író. Apa úgy látja, hogy ő dolgozik és neki ezen felül semmi dolga nincs. Próbálj meg beszélni egy ilyen apával.Sok sikert hozzá! Én már próbáltam, milliószor, meg se hallja, a tudatáig nem jut el.
Miért kell többnyire csak a pasikat fikázni? A „rossz anya” talán fogalmilag van kizárva…?
Szeretnék látni olyan kritikus cikket, ami nem degradálja le egyik nemet sem, hiszen mindkét félben lehet (jobbára van is!) hiba!