Egy fájdalmas szakítás, egy rosszul végződő kapcsolat után van, hogy azt érzi az ember, úgy eltévedt, mint egy kormányozhatatlanná vált hajó, amit a tenger hullámai dobálnak. De ahelyett, hogy megoldást keresne bajára, inkább az érzelmi turizmust választja. Egy érzelmi turista menekül a gyógyulás lehetősége elől, nem akar szembenézni a múlttal. Inkább kikötőről-kikötőre jár anélkül, hogy szándékában állna valahol is lehorgonyozni.
Egy szakítás fizikai távolsággal jár, ami fájdalmat okoz, és érzelmi távolsággal, amit nehéz feldolgozni. Ez utóbbi elől menekül a céltalan körutazó, azért, mert nem akar az elutasításból fakadó fájdalommal szembenézni.
Az érzelmi turista nem gyászolja el egy kapcsolat végét
Egy szakítás általában hosszabb gyászfolyamattal jár. Csak ezáltal tudjuk elfogadni, hogy egy szeretett személyt elvesztettünk. Először próbáljuk tagadni a történteket, aztán csalódottak leszünk, ami általában depresszióval jár. Ezt követi az elfogadás, ami után újra tudunk a való világban élni, azáltal, hogy elfogadjuk: az, amiben valaha hittünk, reménykedtünk, már sohasem fog megvalósulni. Miután átgondoltuk miben hibáztunk, mit kellett volna másként csinálni és levontuk a kellő tanulságokat tudunk csak tiszta lappal újra ismerkedni másokkal.
Ezzel ellentétben az érzelmi turista nem akar gyászolni, úgy tesz mintha nem is lenne mit és csak az időt vesztegetné vele, mert a másik meg se érdemli, hogy időt pazaroljon rá. Ezért újra a ringbe száll, mintha mi sem történt volna.
Ami nem öl meg, az kiábrándít avagy kinek kell egy újabb csalódás?
Utazás, cél nélkül
Az érzelmi turista tehát partnertől-partnerig, egyik kikötőtől a másikig utazik. Folyton új lehetőségeket keres, újabb izgalmas kalandokat. Hajszolja az élvezeteket anélkül, hogy szükségét érezné az elköteleződésnek. Sokszor semmi felelősséget nem érez azokkal szemben, akikkel kapcsolatba kerül.
Nem összetévesztendő viselkedése azokéval, akik azt választják, hogy kalandokba bocsátkoznak, mert ők „csak” magányos farkasok. Ellenben egy érzelmi turistának nincsenek tudatos céljai ezzel a magatartással. Inkább érzelmi önszabotázs áldozata.
Menekülés a tartós kapcsolatoktól
Az érzelmi turista saját magát szabotálja. Főként, ha olyannal találkozik, aki készen állna egy stabil kapcsolatra, mert a feldolgozatlan fájdalommal nem tud teljes szívvel a másik felé fordulni. Fogva tartja a múlt, és nem is tud róla. Mint ahogy azt sem tudja, hogy azért jár folyton kikötőtől-kikötőig, mert nem áll készen egy új szerelemre. Addig pedig utazhat ő akár az Édenkertbe is, nem fogja megtalálni, amit keres. Egész egyszerűen azért, mert ameddig nem tart szünetet két kikötő között, nem tudja a sebeit begyógyítani, így pedig nem tudja a szerelmet sem befogadni az életébe.
Az örökké nyitva hagyott ajtók bűvkörében
Ha valaki beszélni akar vele erről, valami ilyesmit mond: Inkább bánkódjak azon, amit megtettem, mint azon, amit kihagytam. Egy érzelmi turista nem tud örökre búcsút venni, inkább azt mondja: még látjuk egymást. Ezzel olyan benyomást kelt a másikban, hogy bármelyik pillanatban visszatérhet, miközben esze ágában sincs ilyesmi.
Szalmaláng, nem tűz
Érzelmei kárász életűek. Az egyik pillanatban még lángol, aztán eltűnik az ember életéből örökre. Hétköznapi életében instabil, egoista. Azok az emberek, akik ismernek egy érzelmi turistát pontosan tudják, hogy tőle nem lehet sok jót várni.
Pszichológusok szerint e mentalitás nagyon veszélyes is lehet. Az itt és most élek függőséghez vezethet. Az érzelmi turista ugyanis életfilozófiájává teszi mindazt, amit mond: Kockáztass! Ha sosem teszed meg, nem tudod mi történne. Ez pedig egy komoly belső bizonytalanságra utal.
Az érzelmi turista általában extrém extrovertált
Imád új ismeretségeket, barátságokat kötni. A paradox az, hogy ugyanennyire szereti az új ismeretségeket is megszüntetni. Ez utóbbi mögött a régi csalódása áll, ezért inkább ő hagy el másokat, minthogy őt hagyná el más. Persze ezek a folyton frissülő kapcsolatok (fals) önbizalommal és újuló énképpel is járnak, amiből ő profitál. De ezek hatásai csak rövid ideig tartanak ki, ezért hosszú időre sehol nem áll le, nehogy kiderüljön róla, mások számára nem is olyan jó és kedves, mint az eleinte látszott.
Ha csak időleges az érzelmi turizmus, tanulhat belőle bárki
Mint minden, ez sem fekete-fehér. Van, hogy jó ötlet a rutint olykor-olykor hátrahagyni, és valami újat kipróbálni. Sok ember dönt úgy, hogy szélesíti látókörét, és inkább kilép egy problémás kapcsolatból. Van, aki tudatosan határolja el magát az olyan kapcsolatoktól, ahol érzelmek is kialakulhatnának benne. Inkább egyedül utazik, hogy átgondolja életét, kapcsolatát és újult erővel és tanulságokat levonva tér vissza szerettei körébe. Ez így egy gazdagító élettapasztalattá válhat. Hiszen, ha eleget tanul magáról, jobban újjá tudja építeni önmagát és (jövőbeli) kapcsolata is stabilabb lábakon állhat,.
Hogyan lehet segíteni egy érzelmi turistának?
Egy céltalan körutazó nincs tudatában annak, hogy mennyire kimerült érzelmileg. Ha mégis meghallgat téged, akkor javasolj neki terápiás kezelést, ami segíthet neki szembenézni fel nem dolgozott érzelmi traumáival. Csak egy szakképzett segítség lehet hatékony számára, olyan aki nem értékrendszerét kérdőjelezi meg, hanem abban segít, hogy új irányt vehessen élete, és a múltbeli sérelmek ne akadályozzák tovább egy valódi szereteten alapuló kapcsolat létrejöttét.
Kiemelt kép forrása: Freepik