A vándorárus kocsi megállt a kolostor udvarán. Ám portékák helyett, három lányt hozott az apácáknak. Julie-Berthe 13, Gabrielle 12, Antoinette 8 éves volt, mikor apjuk úgy döntött Aubazine-be viszi őket. Épphogy csak elvesztették szeretett anyjukat, apjuk is megszabadult tőlük.
A három testvér innentől kezdve csak egymásra számíthatott.
Igaz, anyjuk mellett is megtanulták már, hogy nincs erősebb a testvéri köteléknél. Anyjuk, bár szerette őket, az apjukat még jobban szerette. Ha Chanel sokáig volt távol, az asszony fogta lányait és addig meg sem állt, míg rá nem akadt hűtlen urára.
Egy nap aztán nem tudott tovább menni, mert vér pettyezte párnáját. Tuberkulózisban szenvedett, ami akkoriban egyet jelentett a halálos ítélettel. A lányok az utolsó utáni pillanatig remélték, hogy apjukkal élhetnek, de nem így történt.
– Visszajövök. – mondta nekik búcsúzóul, és már ki is zötyögött a kolostor udvaráról.
A lányok soha többé nem látták apjukat, de a cselekedete – hogy kolostorba adta őket tanulni – sorsfordítónak bizonyult a Chanel nővérek számára.
Amíg oda nem kerültek, jószerével még franciául se tudtak rendesen beszélni. Anyjuk mellett amolyan bretagne-i dialektikát használtak. Késsel, villával is az apácák tanították meg enni őket. Ha nem kerülnek a kolostorba, Gabrielle sosem tanul meg varrni, és nem létezne az ikonikus fekete-fehér viselet. Antoinette-ből sem lehetett volna soha sikeres üzletasszony, aki testvérével együtt építette fel – nővére árnyékában állva – a Chanel birodalmat.
A két lány mindig is nagyon kötődött egymáshoz. A kicsi Ninette – ahogy Antoinette-t becézték- Gabrielle ágyába bújt be éjszakánként, mikor rémálmai voltak.
Öt évvel megérkezésük után kaptak látogatót először. Apjuk helyett nagyanyjuk, és egy Gabrielle-lel egykorú lány érkezett. A vándorárus nagymama az ünnepre kivitte a lányokat, ők pedig életre szóló barátságot kötöttek nagynénikéjükkel Adrienne-nel, apjuk legfiatalabb húgával.
Adrienne egy másik zárdában tanult, és mellette romantikus ponyvaregényeket olvasott. Ez lett a lányok közös hobbija. Onnantól kezdve a három nővért a nagyszülők minden ünnepre kivitték a zárdából, így nem meglepő, hogy mikor Julie-Berthe 18 éves lett, a nagyszülők vándorárus életmódját folytatta.
Gabrielle és Antoinette átkerült abba a kolostorba, ahol Adrienne is tanult.
Két évvel később aztán szörnyű hír érkezett. Nővérüket teherbe ejtette valaki, de hogy ki, azt nem árulta el. A kisfiút megszületése után elszakítottak anyjától, és zárdába adták. Gabrielle és Antoinette nem akart Julie-Berthe sorsára jutni, így elhatározták, hogy ők híresek lesznek, és csak szerelemből fognak férjhez menni, ha férjhez mennek egyáltalán.
Adrienne es Gabrielle miután kijutott a kolostorból egy varrodában kezdett dolgozni. Megismerkedtek katonákkal, és Gabrielle elhatározta, hogy énekesnő lesz. Álmát támogatta egy barátja is, Etienne Balzan, pedig a férfi tudta, hogy Gabrielle nem énekel jól, de az előadásmódja nagyon szórakoztató volt, és látott benne fantáziát.
Antoinette csak két évvel később csatlakozott a társasághoz. Addigra Adrienne és Gabrielle úgy döntött Vichy-ből Biaritzbe költöznek. Antoinette maradt, és átvette helyüket a Girardi kalapüzletben.
Négy évet töltött ott, a vevők szerették, munkaadói is, így megtanítottak neki a kalapkészítés fortélyait.
Közben Gabrielle szabad élete botrányosan folytatódott. Beköltözött Etienne otthonába, egyike lett Balzan szeretőinek (igaz, ő volt az egyetlen bentlakásos). Ott találta ki unaloműzésnek a kalapkészítést. Nem is vette addig komolyan, míg meg nem érkezett az életébe a nagy betűs Szerelem Boy Capel személyében.
Boy ösztökélte, hogy foglalkozzon komolyabban a kalapkészítéssel. Ehhez Etienne párizsi lakása adott helyet. Antoinette is ment vele, s mikor meglátta mennyi hiányossága van a kivitelezésben Gabrielle -nek megtanított neki mindent, amit a Girardiktól tanult. így lettek a Chanel kalapok nemcsak mutatósak, de tartósak is.
A kalapok olyannyira népszerűek lettek, hogy a lányok hamarosan egy igazi boltot nyitottak Párizs szívében, ahol Antoinette volt a főeladó, az arc a Chanelnél, míg a nővére háttérben maradhatott. Ám mire gazdagok és híresek lettek, nővérük beteg lett. Julie-Berthe ugyanúgy, mint anyjuk, tuberkulózisban hunyt el. Árván maradt unokaöcsüket Boy vette pártfogásba.
Miután Gabrielle ruháit is árulni kezdték Antoinette a Franciaország különböző városaiban létesített Chanel üzleteket kezdte járni. A háború alatt sem tétlenkedtek. Sőt, a cég, köszönhetően Coco újításainak, egyre híresebb lett. Két üzletasszony a századelőn – igaz férfiak segítségével – felemelkedett és sikeres lett. Nem volt szükségük semmire és senkire, élhettek, ahogy kedvük tartotta.
Aztán a háború után az akkor már 31 eves Antoinette hozzáment egy kanadai pilótához, Oscar Flemminghez. A két nővért egy óceán választotta el egymástól, igaz, a terv az volt, hogy Antoinette üzletet nyit Amerikában is. Közben azonban Boy elhunyt. Antoinette haza akart menni nővéréhez, de Gabrielle azt mondta, ne tegye. Egy évvel később egy kubai férfi látogatta meg Antoinette-t otthonában, és ő pár napra rá megszökött férjétől.
1920-ban, mindössze 33 évesen, vélhetően tuberkulózisban halt meg Buenos Airesben.
EZ IS ÉRDEKELHET: