„A legszebb ruhadarab, amit egy nő hordhat, annak a férfinak az ölelése, akit szeret. A többieknek ott vagyok én.” – mondta. Való igaz, sokat tett azért, hogy egy nő egyedül is jól érezze magát a bőrében ruháinak felszabadító hatása által. A szmoking női változatát, a nadrág kosztümöt, a nőiesített bőrdzsekit, a nude ruhát, mind neki köszönhetjük.
Yves Saint Laurent 1936. augusztus 1-én született Oránban, Algériában.
Apja ügyvéd volt és egészségi biztosításokat is árult. Két húga született, akiket imádott. Fontos volt, hogy minél támogatóbb, szeretettel teli közeg vegye őt körül otthon. Már csak azért is, mert a lányos vonásokkal rendelkező fiút az iskolában állandóan bántották, azért, mert ” más” volt.
Pedig azt nem is tudták, hogy Yves hatéves korában egy színdarab megnézése után döntötte el, hogy divattervező lesz. Ennek megfelelően papír babákkal játszott, azokat öltöztette. Már akkor egyedi ruhákat rajzolt, amik aztán annyira tetszettek anyjának és húgainak, hogy megvarratták és viselték azokat. A tehetséges fiút anyja el is küldte Párizsba egy neves divatiskolába tanulni.
Yves ott aztán végre teljesen önmaga lehetett. A franciák sokkal elfogadóbbak voltak a „mássággal” szemben, ami felszabadította őt. Jelentkezett egy divattervezői versenyre is egy egyszerű fekete koktél ruha tervével. Első helyezett lett – míg nagy ellenlábasa Karl Lagereld harmadik.
A Vogue is felfigyelt rá, és a főszerkesztő Christian Dior figyelmébe ajánlotta a mindössze 17 éves tehetséget.
A legendás tervező egyből alkalmazta őt, de nem maga mellett. Végig kellett járnia a szamárlétrát, így volt kirakatrendező, kiegészítők tervezője, majd Dior asszisztense.
Mikor 4 évvel később váratlan meghalt a főnöke, a Dior ház őt kérte fel tervezőnek. Mindjárt első kollekciója a „La trapese” sikeres lett.
Ám aztán az örömbe ürüm vegyült, mikor visszahívták Algériában a háborúba harcolni. A divatháznak akkor már háromszor sikerült őt felmentetni, de a sikerét látva egy ellenlábasa elintézte, hogy mégis mennie kelljen.
Yves számára ez rettenetes megpróbáltatást jelentett, mindössze 20 nap után mentálisan összeomlott. Elmegyógyintézetbe szállították. A kor szokásainak megfelelően sokk terápiát és drogokat kapott. Egyes vélekedések szerint élete végéig tartó drogfüggősége innen fakad.
Akárhogy is, azért elég erős volt ahhoz, hogy úgy ahogy, de rendbe jöjjön. Ám mire visszatért Párizsba már más volt a vezető tervezője a Dior hàznak, tőle búcsút vettek.
A kétségbeesett Yves segítségére szerelmi partnere, Pierre Bergé sietett. Beperelték a Diort szerződésszegésért, a pert megnyerték és a kártérítési pénzből, na meg egy milliomos csendestárs közreműködésével megalapították az Yves Saint Laurent divatházat.
A második eséllyel aztán Yves élt is. 1967-1968 -as kollekciója mindjárt szenzáció lett. Mondriaan festményeket vitt ruhákra, – előtte ilyet még senki sem csinált. Később Van Gogh és Henri Matisse műveit is felhasználta.
A nőket szmokingba öltöztette, ami botrányos volt akkoriban. Ha belegondolunk az még ma sem megszokott, hogy egy színésznő például egy Oscar gálára „csak így” öltözzön fel.
A válltöméseket eldobta. Majd megalkotta a nadrág kosztümöt. A bőrdzsekikre szőrmét tett. Majd a szafari kabát is helyet kapott a kifutón és az utcán.
Yves minden kollekciójával az egyenjogúságot és az Unisex öltözködés lehetőségét adta az emberek kezébe. A női egyenjogúság hajnalán a nők mellé állt, és kívánalmaiknak és frissen megszerzett szabadságuk tükrében tervezett nekik.
Aztán 1976-ban kijött első férfi parfümjével is. Ő maga pózolt a kampányfotón anyaszült meztelenül, amiből ismét botrány lett. Mégsem ezzel, hanem az Ópium nevű parfümjével lett a legsikeresebb.
Persze tervezni is tervezett tovább. A 90-es években afrikai gyökereihez nyúlt vissza. Állatmintás ruhák kerültek a kifutóra és elsőként nála jelentek meg a színes bőrű modellek is.
A világ elől 1998-ig titkolta másságát, aztán egy interjúban coming outolt. Megkönnyebbülés volt ez neki, minden bizonnyal. Főleg, hogy élete nagy részében magányosnak érzete magát, és (mániákus) depresszióval küzdött annak ellenére, hogy elképesztő sikereket ért el.
Négy évvel később nyugdíjba ment és a Yves Saint Laurent céget és nevet felvásárolta a Gucci. Egykori tanítványa Tom Ford tervezett egy ideig YSL ruhákat.
Yves közben hazatért Algériában és időnként Marrakeshben pihent. Aztán 2007-ben kiderült, hogy agydaganata van – ami akkor már valószínűleg 6 éve megvolt neki. Élete utolsó hónapjában elvette Pierre-t, aminek szimbolikus jelentősége volt, mert 1976 óta már „csak” üzlettársak és barátok voltak. Hosszas küzdelem után, hunyt el a férfi aki egyszer azt mondta:
Chanel felszabadította a nőket, én hatalmat adtam nekik.
EZ IS ÉRDEKELHET: