Anyja elhagyta őt pár hónapos korában, hogy egy kabaréban énekelhessen. Apja akrobata volt, cirkuszban lépett fel. Anyai nagyanyja bántalmazta, apai nagyanyja egy bordélyházat vezetett, mikor 3 éves korában a kislány hozzá került. Prostituáltak nevelték, majd hét éves korában az apja magával vitte, hogy szó szerint az utcán éljenek. Csoda hát, hogy Édith egész életében érzelmi biztonságot keresett és szeretetre vágyott?
Vérzivataros időben, az első világháború alatt, 1915. december 19-én született. Talán már ez is előrevetítette minden idők legismertebb francia sanzonénekesnőjének tragédiákkal teli életét.
Hét évesen pár hónapra szaruhártya gyulladás miatt majdnem megvakult, de felépült. Ezután vitte magával apja, hogy az utcán keressék meg a betevőjükre valót. Hamar kiderült, hogy a kislány szépen énekel, ezért ő kalapolta össze a pénzt szívszorító dalolás közepette, miután apja, a kígyóember fellépett az utcán.
16 éves korában beleszeretett egy fiúba, akitől lánya született a következő évben. A kicsi azonban agyhártyagyulladás miatt kétévesen elhunyt, halálát pedig Édith sosem dolgozta fel.
Ezután az utcán, kávézókban, na meg lebujokban énekelt. Louis Leplée a Champs-Élysées-n lévő La Gerny’s bár tulajdonosa fedezte fel őt, s addig ügyködött, míg le nem szervezett neki egy teltházas bemutatkozó estet az ABC nevű koncertteremben. Ő nevezte el Piafnak is, ami a francia argóban kis verebet jelent. Édith nem volt igazán vonzó jelenség, de mikor énekelni kezdett, mindez nem számított. Nem véletlen, hogy később azt mondta:
Ez sikerült is neki, hiszen bőven volt miből táplálkoznia, nem véletlenül tudta szomorú dalait átélni és hitelesen prezentálni.
A siker viharos sebességgel jött az életébe. Egy évvel később azonban pártfogóját meggyilkolták, Édith pedig a korábbi életmódja miatt a gyanúsított lett.
Hogy mi történt aznap éjjel, ma sem tudni biztosan, két verzió él a köztudatban:
Az egyik szerint Piaf korábban prostituált volt, és futtatója, miután Édith elpártolt tőle, úgy gondolta, jó ötlet lenne kirabolni Leplée-t. Ehhez vélhetőleg Édith – mivel egyes források szerint visszajárt volt futtatójához, akit szeretett – önkéntelenül adhatott ki információkat. Érdeke nem fűződött ahhoz, hogy Leplée-t kár érje.
Második verzió szerint kétes hírű barátai közül dönthetett úgy valaki, hogy kirabolja Leplée-t, de az a rablás közben meglepte, így meg kellett halnia.
Akárhogy is, annyi bizonyos Piaf-ot felmentették a vádak alól, mert bár ő nem emlékezett, hol volt a gyilkosság éjjelén, de a bárokban, amelyekben megfordult, az alkalmazottak emlékeztek őrá. Így ártatlannak bizonyult. Ám Párizsból egy időre el kellett mennie.
Három évvel később tért vissza. Leplée egyik barátja, Raymond Asso költő karolta fel. Ő tanította meg a helyes artikuláción keresztül az evőeszközökkel való helyes étkezésen át gyakorlatilag mindenre, sőt, szépirodalmat is adott kezébe.
Mire Édith újra színpadra állt, már sokkal kifinomultabb hatást keltett az emberekben. Lába előtt hevert Franciaország. Jean Cocteau neki írt színdarabot– vele életük végéig jó barátságot ápolt. Marlene Dietrich is jó barátnője lett, s mire Édith 30 éves lett, már ő karolt fel másokat.
Így került hozzá Yves Montand is, aki akkoriban cowboy dalokat énekelt.
A fiatal fiú bálványozta Édithet, és ő ugyanúgy kioktatta mindenből, mint ahogy vele tették korábban. Közben szerelembe estek, ők lettek Franciaország álompárja egy időre. Mikor Yves a csúcsra ért, Edith elköszönt tőle. Még javában szerelmesek voltak, de Édith félt, hogy később ő lesz az, akit elhagynak, így hamarabb lépett.
Tehette, hiszen addigra már Amerikában hívták turnéra. Oda, ahol először keserű dalai nem találtak nagy visszhangra, később azonban nyolcszor is meghívták.
Sokszor lépett fel televízióban, majd egy nap bemutatták egy francia bokszolónak, Marcel Cerdannak az egyik koktélpartin. Másnap a férfi randevúra hívta egy talponállóba.
Hamarosan ők ketten egy pár lettek, pedig Marcel három gyerekes apa, és nős ember volt. Bár Édith nem akarta gyermekeitől elszakítani a férfit, két évig tartott kapcsolatuk, aztán Marcel elhunyt egy szörnyű repülőgép balesetben.
A kis veréb pedig, aki már annyi mindent túlélt, ebbe beleroppant. Morfiumhoz nyúlt, újra keményen inni kezdett, és reumája is gyötörni kezdte.
Onnantól kezdve csak az éneklés tartotta életben. Létszükséglet lett számára. Nem csak azért, mert bármennyit is keresett sosem volt pénze- mert mindenét odaadta barátainak, ismerőseinek-, hanem mert a dalai által tudta kifejezni önmagát.
Persze újabb férfiak is jöttek életébe, de egyik sem volt rá olyan hatással rá, mint Marcel. Ennek ellenére 1952-ben férjhez ment Jacques Pills sanzonénekeshez, akivel egyből -nászút gyanánt- turnéra ment. Négy évvel később elváltak, majd kisebb-nagyobb románcok tarkították életét.
Az ötvenes évek végén májrákot diagnosztizáltak nála. Szanatóriumba került, ahol egy fiatal borbély kezdte naponta látogatni. Théo Sarapo énekes szeretett volna lenni, és az ő rajongása – dacára az Édith javára írandó plusz 20 évnek- az énekesnő állapotának javulását hozta. Hamarosan újra fellépett közönség előtt, és egyengetni kezdte a férfi útját is, miután összeházasodtak.
Léptek is fel együtt, s közös daluk is született. A nagyközönség Piaf utolsó éveiből mégis a Nem, nem bánok semmit című dalra emlékszik legjobban. Nem véletlenül.
1963. októberében Édith újra turnéra akart indulni, de ez már nem valósulhatott meg. 47 éves korában kómában esett, majd belső vérzésben elhunyt.
A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék
– mondta, és bár őt a világ számos pontján hallgatták és szerették dalaiért, de igazán boldog, mint magánember sajnos csak nagyon rövid ideig lehetett.
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: