Kéki Kata, a szabadlelkű szingli rendes nő lesz. Férjhez megy, szül, és akkor… Mi van?!
A szülővé válás az élet legnagyobb kiváltsága – mondja mindenki. Sőt, el is várja: légy boldog szuperanyu és szuperapu! De Kovácsné gyakran zombianyu.
Rácz Zsuzsa új könyvében ismét tabukat dönt: ezúttal a kisgyermekes lét mókuskerekéről ír elképesztő őszinteséggel és viccesen – éppen úgy, ahogyan Terézanyu mesélt az úgynevezett szingli létről.
A legtöbbünk életét fenekestül felforgatja a gyerekszületés, még akkor is, ha nagyon – tényleg nagyon – akartuk azt a gyereket és egyenletesen lélegeztünk a szülésfelkészítőkön. Aztán szerdáról csütörtökre beüt az a földrengés szerű változás, ami után az ember nem tudja angyali mosollyal ringatni a babáját
– mondja Rácz Zsuzsa, aki szerint a teljes zűrzavar és káosz mellett az anyák döntő többsége egyedül marad ezzel az érzéssel.
A kisgyerekes lét olyan, mint a karantén: egybefolynak a nappalok és az éjszakák, 0-24 órában szolgálatot teljesítesz, szerencsés esetben a tettestársaddal. A szülés után már nem lesz ugyanolyan a kapcsolatotok, ahogyan te magad sem. Kipukkasztom a rózsaszín lufit, szerintem az önreflexió az új kockahas, pláne a férfiak esetében, és sosem késő megtanulni röhögni magunkon. Kezdjetek el velem sírva röhögni!
A könyv már előrendelhető a Felhő Café Könyvek webshopjában, dedikálva, 15 százalék kedvezménnyel.
Részlet a könyvből
„Ha őszinte akarok lenni magammal… De kurvára nem akarok! – sikítja bennem egy aranyos kis hangocska. Rutinból lenyomom, ahogy a vekkert szokás. Mintha kissé megváltozott volna az édességhez való viszonyom. Vad sóvárgást, sőt néha egyenesen olyan elemi vágyat érzek egy szem csokis keksz, egy csokiparány iránt, mint régen… Atyaég, még kimondani is rettenetes. Mint régen a szex iránt! Persze ez csak azért alakult így, mert nem vagyok szokva a csecsemőgondozással járó kőkemény fizikai munkához. (…) Éjjel kettő vagy hajnal négy körül úgy érzem magam, mint aki egész nap krampácsolt, autópályát aszfaltozott. Élve képes lennék felfalni egy vadkant. De előtte mégis széttépném a két kezemmel. Elképzelem, hogy amint le tudom tenni Borit, utolsó erőmmel elvonszolom magam a konyhaszekrényig. Feltépem az ajtaját, kirántom belőle a kekszet, a fogammal tépem le róla a nejlont. Ahogy huszonévesen a pasiját vetkőzteti az ember, hogy csak úgy pattannak a gombok, és a vágy vad szárnyán röppennek szerteszét a szobában.”
Rácz Zsuzsa
Rácz Zsuzsa 1972-ben született Miskolcon. Író, újságíró. Első regénye, Állítsátok meg Terézanyut! címmel 2002-ben lett bestseller, játékfilm készült belőle: a terézanyuság fogalommá vált.
2010-ben hozta létre a Terézanyu Klubot és pályázatot, hogy minden nő elmondhassa a maga történetét, és az Aranyanyu díjat, hogy megbecsülést kapjanak a nők, és mindenekfelett, támogató közösséget.
Budapesten él férjével és két lányával.
Akik már olvasták
VIDA ÁGNES, a Babapszichológia és az Anyapszichológia szerzője:
„A Kovácsné olvastatja magát, befalod, mint egy színes makaront. Nevetsz a helyzeteken és közben magadon: igen, ezt én is átéltem!”
KORPÁS KRISZTINA – TILL ATTILA házaspár:
„Tilla hihetetlenül rendes, mindenben segített a fiaink körül. Mégis 10 évünkbe és három gyerekbe tellett, mire leesett: egy apának nem segítenie kell. Együtt vállaltuk, együtt csináljuk! Erről szól a Kovácsné, sírva röhögsz – magadon is!”
PÉTERFY-NOVÁK ÉVA író:
“Amikor belevágsz a szülőségbe, még nem tudod mi ez, de úgy érzed, rajtad kívül bezzeg mindenki tudja a tutit, és persze ezt meg is mondja neked. Összezavarodsz. Már nem is látod az elejét, a végét meg pláne nem. (Amúgy megsúgom, sosem lesz vége.)
De, figyelj! Akarsz végre olvasni egy olyan könyvet, ami nem az észt osztja, hogyan legyél jó anya meg jó feleség, meg szakács meg gyerekgondozó meg tanító meg kisizém, hanem arról mesél, viccesen és szívszaggatóan, hogyan maradj egyáltalán életben ebben az egészben?!
Akarsz végre olvasni egy olyan könyvet, ami nem arról beszél, hogy a tengernyi lemondás majd a megvilágosodáshoz, meg a bölcsességhez vezet, és akkor vagy tökéletes egyed az anyaság univerzumának labirintusában, ha ezt elfogadod, sőt: minden józan észérv ellenére még el is hiszed?
Akarsz végre olvasni egy olyan könyvet, ami ki meri mondani, hogy lópikulát vezet a tengernyi lemondás a megvilágosodáshoz és bölcsességhez? Akarsz végre olyan könyvet olvasni, ami ki meri mondani, hogy az anyaság, a szülőség kizárólag akkor nem vezet idegösszeomláshoz és váláshoz, ha megtanulunk magunkon röhögni? Ha igen, akkor jó helyen vagy. Kell neked ez a könyv.
Röhögj és persze, bőgj együtt Kovácsnéval, lánykori nevén Terézanyuval.”