Lehetővé tette a nők számára a kényelmes, mégis csinos viseletet. Nélküle ma nem járhatnánk nadrágban és nem lenne minden nő szekrényében egy jolly-joker kis fekete ruha sem. Coco Chanel divatra gyakorolt hatása több mint ötven évvel halála után is töretlen.
Már mindent tudni vélünk róla, de azért még van néhány kevésbé ismert dolog, amiről érdemes szót ejteni.
Az életkoráról és a gyermekkoráról nyomós okkal füllentett
Chanel következetesen 1883. augusztus 19 helyett mindig 1893. augusztus 19-et mondott születésnapjaként. Vagyis tíz évet letagadott korából és mindig más mesét talált ki származásáról is. Sokáig ezt hiúságnak és merő hóbortnak gondolták a körülötte élők. Füllentéseinek ezeknél azonban jóval prózaibb oka volt. Nevezetesen az, hogy nem jól anyakönyvezték (Chanel helyett Chasnel került anyakönyvi kivonatába). Szülei nem voltak házasok, így törvénytelen gyermek volt. Ráadásul 12 évesen árvaházba került. Mindez pedig egy életre stigmával látta volna el.
Az apácáktól tanult mindent
Mindent, amit tudott, és amiből profitált később azt az apácáknak köszönhette. Bár gyűlölte az árvaházat ahol élnie kellett 18 éves koráig, mégis ott tanult meg varrni, szabni, ami után elindulhatott tervezői karrierje.
Ő volt a legelső influenszer
Minden kalapját, ruháját, amit csinált önmagán reklámozta. Igaz, eleinte ez nem volt tudatos. Akkoriban, mikor még Étienne Balsan szeretője volt, csak unalmában kreált kalapokat, később ruhákat. Az már más kérdés, hogy Balzan baráti körében a színésznők felfigyeltek kalapjaira, és elkezdtek hozzá jönni a megrendelők…
Úri megrendelői nem voltak
Királyi családok, grófok, hercegek és hercegnők keresték meg, hogy tervezzen nekik. Ő azonban minden előkelőségnek nemet mondott. Egyszerűen azért, mert úgy vélte az úri közönség nem fizetne neki semmiért. Ő pedig ezt nem akarta, hiszen a pénz igenis volt számára mindig.
A kézből a vállra vette a táskát
A divat fanatikusok tudják, de nem mindenki számára ismert, hogy ő tette lehetővé, hogy a nők a vállukon hordják a táskát, ahelyett, hogy kezükben cipelnék. Megalkotta hát a 2.55-ös fantázianevet viselő darabot, amit aztán sokan másoltak és újragondoltak.
Divatba hozta a nap barnította bőrt
Tíz éven át szeretője volt Westminister hercegének. A herceggel sokat járta a tengereket, óceánokat, annak luxusjachtján. Egy alkalommal egy hajóútjuk után fotózta le egy sajtós Gabrielle-t erősen napbarnított bőrrel. A fotó futótűzként terjedt, és hamarosan nők tömegei feküdtek ki a napra, hogy megszerezzék a nap csókolta bőrszínt ők is.
A miniszoknyára nemet mondott
Olyannyira nem tetszett neki a falatnyi szoknyák trendje, hogy egyszer úgy nyilatkozott róla: „ A kiállítás mélypontja”. Túl hivalkodónak és közönségesnek érezte. Persze, ha figyelembe vesszük, hogy ő a kevesebb több elvét követte a divatban, e kijelentése nem is meglepő.
Babonás volt
Minden hónapban megcsináltatta a személyre szabott horoszkópját. Lakosztályában horoszkópjának jegye, az oroszlán fel is volt festve a falra. Ezenkívül nem egy szerencsetalizmánja és köve volt. Az sem véletlen, hogy a parfümje az ötös számot viseli. Ugyanis az volt a szerencseszáma.
A híres Chanel Nr.5 egy véletlen illatkombináció
A második világháború alatt Chanelt bemutatta a herceg egy vegyész barátjának. Aztán Gabrielle megegyezett a vegyésszel, hogy csináljon neki egy egyedi parfümöt. Kedvenc virágai illatával kísérletezett a vegyész mikor egy labor balesetben egy alkotóelemből több került az egyik kísérleti parfümbe. Aztán ez lett az, amely Coco sajátos illatvilágát leginkább tükrözte.
Tíz évig pereskedett
Mivel a nevén kívül nem adott semmit a fent említett parfümhöz, így mindössze a bevételek 10 százaléka illette. Ez éppen csak elég volt ahhoz, hogy talpon maradjon. Ezt ő nem is tartotta igazságosnak, hiszen ő népszerűsítette a parfümöt. Ugyanis, mikor az amerikaiak felszabadították a franciákat, a jenki katonáknak ajándékozott parfümöket, hogy vigyék haza azokat kedvesüknek. Így került át a tengeren túlra és Amerikába a Chanel név, és vált a parfüm is népszerűvé.
Megbánta, hogy a nadrág divatba jött
Mi nők nem győzünk elég hálásak, lenni neki, hogy lehetővé tette számunkra a „fiús” viseletet. Ő azonban egy alkalommal azt nyilatkozta sajnálja, hogy a nadrág ennyire népszerű lett. Mert így az estélyekre, vacsorákra, randevúkra érkező nők 70 százaléka nadrágban ment.
A temetése felért egy divatbemutatóval
A saját magának tervezett tweed kosztümjében temették el. A szertartáson az első sorban modelljei ültek, az általa készült ruhákban.
Igaz, stílusosan is hunyt el. Ha minden igaz. Egy sétálásból tért haza, mikor elgyengült. Barátja felkísérte a lakosztályába, lefektette, mire ő azt mondta: „Látod, így kell meghalni.” És a divat nagyasszonya 1971. január 10-én távozott az élők sorából.
EZ IS ÉRDEKELHET: