„ Az én koromban, nem az útlevelet nézi egy nő, ha esélyt lát arra, hogy valaki a szeretője lesz.” – Ezt mondta Coco, mikor egy némettel folytatott kapcsolatáról faggatták a Francia Titkosszolgálat emberei. Sokan azt gondolták ekkor róla, hogy kém.
Vajon tényleg az volt, vagy csak egy 57 éves szerelemre éhes nő, aki egy 43 éves playboy karjában landolt?
Ez is érdekelhet: ÉLET EGY LEGENDA ÁRNYÉKÁBAN- JOHN F. KENNEDY JR.
1940-et írunk, Franciaország német megszállás alatt van. Chanel a Ritz Hotelben él, s olyan embereket ismer, mint a német külügyminiszter. Egy nap a hallban felfigyel egy fiatal férfira- Hans Gunther von Dincklage-ra- aki angol és német gyökerekkel is rendelkezik, és szintén a Német Nagykövetségen dolgozik. Beszélgetésbe elegyednek és hamarosan viszonyt kezdenek.
A férfi emlékezteti nagy szerelmére, Boyra, mert kellemes társaság, s szívből gyűlöli a háborút. Annyira, hogy egymást felbuzdítva Coco 1943-ban eldönti, lesz, ami lesz, ő megkeresi régi barátját – Winston Churchillt – hogy vessen véget a háborúnak. Hans egyik barátjának segítségével Berlinbe utazik, majd onnan Madridba, hogy beszéljen az angol külügyminiszterrel. Vera Batesnek – az angol titkosszolgálat beépített kémjének- ad át egy levelet, amiben Winston Churchilltől kér személyes találkozót. A brit miniszter gyenge egészsége miatt ez meghiúsul.
Persze nem adja fel, bár már ekkor német kémként azonosítják be hazaútja során.
Ez azonban nem tántorítja el Cocot. Kis idő elteltével ismét Berlinbe utazik, ahol a németek kikérdezik, majd visszatoloncolják Franciaországba, ahol beazonosítják a Westminister nevű kémként, mégsem kerül letartozás alá.
A sok kavarodás után azért szeretője Hans nyugtalan, így mikor 1944 augusztusában az amerikaiak megérkeznek Franciaországba, sürgeti Chanelt, hogy hagyják el Párizst, s menjenek a semleges Svájcba. Coco ellenáll, hisz véleménye szerint nincs mit szégyellnie. Meg van róla győződve, hogy mindenki megérti, hogy ő csak a világbékét tartotta szem előtt, mikor igyekezett az angolokkal beszélni.
Makacssága miatt persze augusztus 26-án a francia titkosszolgálat emberei elkapják. Kikérdezik Hansszal való kapcsolatáról, majd három óra múlva elengedik az olyan kapcsolatai miatt, mint VIII. Eduárd és felesége Wallis Simpson és Churchill.
A francia Ellenállás felháborodik a különleges bánásmódért, hiszen a haját sem borotválják le, mint sok másik nőnek, akikről kiderül, hogy erőszakkal, vagy anélkül, de némettel álltak kapcsolatban.
A francia közvélemény ellene fordul, amin az sem enyhít semmit, hogy Hans fogságban marad. Elviszik egy háborús bűnösöknek fenntartott börtönbe, ahonnan Chanel megszökteti, majd Hamburgból Svájcba viteti, ahol aztán 1952-ben meghal a férfi.
Hogy Chanel maga kém volt-e a mai napig nem világos. Az angolok szerint inkább csak túlbecsülte személye és neve jelentőségét, mikor azt feltételezte tehet bármit is a világbéke érdekében. Vannak feltevések, amelyek szerint Hans volt valójában kém, s Chanelt csak arra használta, hogy információkat adjon neki politikus barátairól, amit lehengerlő modora miatt a nő nem vett észre. Persze az is lehet, hogy csak egy playboy volt, akit egy gazdag nő mindig eltartott…
Az biztos, hogy a francia vásárlók elfordulása várható volt, így Coco minden útjába kerülő amerikai katonának a kezébe nyomott egy Chanel No. 5 parfümöt, hogy vigye haza nejének, barátnőjének, szeretőjének. Jól is tette, mert 1954-ig nem nyitotta meg újra Párizsban a Chanel házat, viszont a tengerentúlon érdeklődni kezdtek utána.
Egyszer nyilatkozott a történtekről, akkor azt mondta: „Nem volt okos dolog abban az időben egy némettel hálni, akkor sem, ha az anyja angol volt és ő Angliában nőtt fel.”
Hans után egyedül élt, sosem lett újra szeretője, de a divatvilágot ezután is formálta, olyannyira, hogy elfeledték neki eme „apró” botlását és a neve ma is egyet jelent a sikkel és az eleganciával.