Elloptad a mosolyom

Emlékek közt járok, összetört álmok mezején. A múlt egy-egy filmkockája pereg előttem egy-egy fára akasztott képernyőn. Régi szép időkre, fiatalságra, bolondságra emlékezem.

Keresem önmagam elvesztett részeit, amelyeket elvittél tőlem.

Elloptad a mosolyom, s most már csak könnyek szántják arcom. Elcipelted magaddal a hitem, hogy szerethető vagyok. Elveszett a lány belőlem, aki szenvedélyesen tudott élni. Add vissza azt, aki egykor voltam! Annyira szeretnék újra hinni és remélni!

Ez is érdekelhet: RABOD VAGYOK

Elveszett belőlem az ártatlanság, kihunyt szememből a fény. Nem akarok élni szerelem nélkül, hát töröld ki szívemből közös emlékeink! Találd fel nekem a feledés piruláját, hogy lelkem ismét képes legyen másokhoz kapcsolódni!

Vezess vissza az összetört álmok mezejéről a reményt adó völgybe, s engedd, hogy mást is tudjak szeretni!

Nem akarok egy életen át várni rád. Nincs értelme. Nem akarom elmúlt szerelmek és eltűnt emberek nyomát kutatni azért, hogy elém hintsenek egy kis szeretetmorzsát, s én egy pillanatra elhiggyem, lehet engem szeretni.

Engedd el a kezem, ne húzz vissza, s ne birtokold lelkem felét!

Azt mondod, hogy én nem engedlek el? Na de hogyan tehetném, ha még mindig hallom lépteid?

Reggel és este az ablakom alatt sétálsz el, karnyújtásnyira élsz tőlem. Néha úgy tűnik, üldözzük egymást, pedig csak egy felé tartunk még mindig. Ha összetalálkozunk, s egy kicsit velem vagy, az elveszett részeim újra a lelkembe illeszkednek. Földön túli nyugalom száll meg, melletted mindig minden a helyére kerül.

Mikor különválunk, a hiány jobban fáj, mint azelőtt. Mondd, miért viszed magaddal lelkem darabjait, s nem hagyod nálam végre azt, ami az enyém? Féltékenyen őrzöd részeim, vonszolsz magaddal mindenhová.

Mást választottál, elvileg boldogan élsz, akkor hogyan épültek lelkedbe, lelkem mozakjai?

Kérlek, keresd fel az összetört álmok mezejét, s égesd el a múltunkat pörgető filmtekercseket. Én nem vagyok erre képes, kell hozzá a te akaratod is! Hiányzik a tűz, a fény, a hit az életemből, ezek nélkül csak fél ember vagyok!

Add vissza azt, amit elvittél belőlem! Azok hozzám tartoznak, a lelkem mozaikjai…

nyitókép: Image by Racool_studio on Freepik

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.