Hogyan tudja belőlem egy férfi előhozni mindezt? A szerelmet és az idegroncsot egyszerre.
Címke: szerelem
És én, a nagy független, a nem kell pasi, minek, azon kaptam magam, hogy hiányzik, ha nem vagyunk együtt, hogy évek óta nem aludtam senkivel, most meg imádok bekuckózni a karjaiba.
Falakat építettem magam köré, hogy senki se tudja megsebezni szívemet. Cinikus megjegyzések mögé rejtettem kiábrándult, csalódott énemet. Elfelejtettem, hogyan kell a pillanatot megélni és képtelen voltam hinni abban, hogy valaki képes lenne belém szeretni.
Aki veled akar lenni, az veled lesz. Nem keres kifogást. Ha nem szeret, csak beéri veled, folyton tesztelni fog téged, miközben önmagát is figyeli, képes vagy-e érzéseket kiváltani belőle. Ha nem tud szeretni, a végén azt mondja majd, hogy rossz az időzítés. Mert azt képtelen lenne kimondani, akartalak szeretni, de nem vagyok beléd szerelmes, váljunk szét.
Rég megtanultuk: a szerelem nem csak Valentiné, nem csak egy napra szól egy évben. A szerelem ott van minden napban.
Amikor olyan férfival találkozol, aki tudja hogy a szerelem nem játék, nem kell a szívedet féltened. Megtanítja, hogy az őszinteség és az érzékenység nem gyengeség.
Az új kapcsolat maga a csoda, a partner ajándékokkal, bókokkal, szeretettel és a közös jövő ígéreteivel áraszt el. Aztán hirtelen minden megváltozik. Az egykor figyelmes és gondoskodó társ távoli, rideg, sőt akár gonosz is lesz. Te pedig már nem tudod, hogy egyáltalán szeretett valaha, egy percig is?
Nem csak rózsa kell és csokoládé, sokkal inkább az érzés, hogy értékelik. Nem az apró ajándékok a fontosak, hanem a tettek.
Minden nap egyre jobban szeretlek és hiszek benned. Akkor is, amikor minden összedőlni látszik.
Mondd, te tudod, hogyan kell jól szeretni egy nőt?
Az utcán sétálva megérezni az ismerős illatot, meghallani azt a bizonyos dalt a rádióban, vagy éppen az egykori első randi helyszínén járva elkaphat bennünket a nosztalgia és a vágyakozás az egykor jelentős valaki iránt. Ilyenkor gondoljuk azt, hogy, ”Hiányzik az exem.” Ez, különösen, ha jó emlékek fűződnek hozzá, lehet természetes is. Azonban jó, ha ezt a felbukkanó érzést a helyén kezeljük – főleg, ha nincs esély a kibékülésre, vagy ha igazán belegondolva, már nem akarsz semmit a másiktól.
Trikóban nyitottál ajtót, míg előtte mindig csak öltönyben láttalak. Leforrázva meredtem rád, pedig én voltam az, aki eszét vesztve 10 hónap után az üzenet váltásunk után hozzád rohantam.
Előtted soha senki nem váltott ki olyan erős érzelmeket belőlem