Mindent tízszer átgondolsz, mielőtt kimondanád, vagy megtennéd? Analizálod a helyzeteket, az embereket, mert nem akarsz kellemetlen meglepetést? Szokták rád mondani, hogy túl érzékeny vagy és mindent túl komolyan veszel? Akkor ez a cikk neked szól, mert ideje, hogy elhidd:
Különcnek lenni nem átok!
Akkor sem, ha sosem akarsz pihenni és túl kemény vagy önmagaddal. Akkor sem, ha mások kritikáját túlságosan a szívedre veszed. Akkor sem, ha olykor „bolondnak” néznek, mert nem akarsz beállni a sorba. Mert attól, hogy nem ugyanúgy éled az életed, mint mások és nem hódolsz be minden „hóbortnak” még nem vagy „bolond”. Rosszabb vagy kevesebb sem, mint mások.
Persze nem mindig könnyű, hogy te csak fekete-fehérben látod a világot. Hogy nem találod az arany középutat és nem akarsz szürkévé válni. Te vagy nagyon szeretsz vagy teljesen közömbös vagy. Nem tudsz fél szívvel és fél gőzzel élni. Ezért akik eltűnnek az életedből időről-időre, előbb megbélyegeznek azzal, hogy túl érzékeny, komoly, érzelmes, furcsa, kétkedő és idealista vagy.
Te pedig mindezt a szívedre veszed és harcolni kezdesz önmagaddal. Már csak azért is, mert néha azért fáj, hogy alig akad néhány ember, aki igazán megért téged. Olykor az is megijeszt, hogyha ilyen maradsz, végül egyedül öregszel meg. Ugyanakkor hiába vágysz a szeretetre, mások elfogadására, mikor rettegsz attól, hogy sebezhetővé válsz, ha „behódolsz” a trendeknek.
Ezért mikor bántanak, csak az segít neked, ha fájdalmadnak értelmet adsz. Mások kritikájából lecke lesz, amiből tanulhatsz. Magadról, az emberekről, a világról. Hogy aztán megerősödve mehess tovább utadon.
Persze ez álmatlan éjszakákkal jár, mert gondolataid csak az ágyban, a sötétben tudnak letisztulni. S bár néhány napig fáradt leszel, megéri. Mert végül rájössz, hogy jó így neked. Ilyen „különcként”. Hiszen ez azt jelenti:
Van bátorságod az lenni, aki valójában vagy és azt mondod és teszed, ami a szívedből szól. Mindig.
EZ IS ÉRDEKELHET: