A túlérzékenység, azaz hiperszenzitivitás nem betegség, hanem egy olyan idegi rendellenesség, ami születésünk pillanatától meghatároz minket. Aki túlérzékeny, kicsit mélyebben és többet érzékel a világból, az emberekből, mint a többiek. De ettől nem jobb, vagy rosszabb másoknál.
- Aki túlérzékeny, azt már gyermekkorában szembesítik társai és szülei saját érzékenységével. Sokszor és sokaktól kapja meg azt, hogy „mindent túl komolyan vesz.”. Csak, mert nem látják, mennyire küzd, hogy könnyedén vegye és nevetni tudjon a „rossz” tréfákon. De nem képes rá. Mert túlérzékenynek lenni ugyanolyan, mint mikor valaki barna szemmel születik. Nem lehet rajta változtatni.
- Az iménti példából kitűnik, hogy aki túlérzékeny, ösztönösen letapogatja, átveszi és átéli mások érzelmeit. Így mikor haragudnak rá érzékenységéért, átérzi és átveszi mások haragját, s azt magára irányítja. Szerencsére, azért ennek fordítottja is igaz:
Ha vidám emberrel találkozik, akkor annak öröme ragad rá, ami egy depressziós napon, kifejezetten hasznos.
- Az érzelmek ebből kifolyólag hatványozódnak és összekavarodnak benne, ha olyan helyen van, ahol nagy a tömeg. Egy túlérzékeny nehezen viseli a hipermarketeket, a sportklubokat, a reptereket. Előfordul, hogy fulladásos rohamot vált ki belőle, ha olyan helyen van sokáig, ahol tömeg van. A túl sok inger egyszerre izgatja fel minden érzékszervét, ezért csak a tömeg szélén bír megállni, akkor is, ha kedvenc zenekara koncertjén van.
- A negatív cselekményű filmek, híradások, könyvek olykor fizikai fájdalmat is kiváltanak belőle. Túlságosan nagy a beleélő képessége mindabba, ami megfogja érzékeit, s ezért lehetőség szerint az ilyen negatív média tartalmakat kerüli. Igaz, ugyanígy a pozitív történetek, könyvek, versek, zenék is megfogják érzékeit. A szép mondatok és hangok intenzív örömöt váltanak ki belőle, aminek viszont az a veszélye, hogy a valóságos történésekből kiragadja (hajlamos álomvilágba ringatni magát).
- Persze, mint mindennek, a túlérzékenységnek is van jó oldala.
- Igaz, ez azért is van, mert eleve erős intuíciókkal rendelkezik. Természetéből fakadóan ráérez dolgokra jóval azelőtt, mielőtt még kimondásra kerülnének. Van egy radarrendszere, amely által megérzi, ha történik valami erős impulzust kiváltó (jó vagy rossz) dolog azzal, akihez kapcsolódni tud. Ilyenkor átéli ő is azt, amit a másik ember.
- Miután ennyi behatás éri, számára a természetben lenni, mindennél fontosabb. A természet ugyanis a nyugalma visszaállításának fontos színtere. Különösen a vízparton, erdőben és hegyvidéken érzi magát elemében. A nyugalom a béke és harmónia, amely egy naplementében, egy vízesésben, egy hegyormon elkapja, elhozza számára a megnyugvást az érzelmi túltelítettség után.
Ez is érdekelhet: Az introvertáltak 6 szokása, amit a legtöbb ember félreért