A nyugati társadalom alapvető elvárása, hogy önmagunkról és elért sikereinkről csak visszafogottam beszéljünk. Megköveteli a szerénységet tőlünk, mert visszatetszést vált ki, ha valaki kérkedik a sikereivel. Egyrészről ez a hozzáállás érthető, hiszen senki sem szereti az öntelt, nagyképű embert. Másrészről a szürke egereket se szeretik, akiknek a siker, mint bűn jelenik meg lelki szemeik előtt…
A sikerhez és a kudarchoz való hozzáállásunk sokat elárul rólunk, mint ahogy az is, hogy egyáltalán tudjuk-e, hol kezdődik a helyes önértékelés, és hol van az a pont, ahol már átestünk a ló túloldalára? Képességeink és hiányosságaink helyes megítélése, a helyes önértékelés alapja, önmagunk túlbecslése és felsőbbrendűnek ítélése másokhoz képest azonban nem az.
Úgy tűnik, valamilyen okból kifolyólag ez a két fogalom összekeveredett bennünk. A siker néhányunknak negatív tulajdonságokkal felruházva képzelhető csak el. Ennek oka általában egészen kicsi korunkra nyúlik vissza.
Melyik csoportba tartozunk?
Ha az önértékelés felől közelítjük meg a problémát, akkor alapvetően két csoportra lehet osztani a társadalmat: vannak magas és az alacsony önbecsléssel megáldott emberek. Ezen belül még két alcsoport található: a stabil illetve a labilis csoport. Ők azok, akiket a család, a közösségbe való beilleszkedés vagy annak hiánya, később a tanulmányi eredmény és az ebből fakadó társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük befolyásol abban, hogy mennyire erős lábakon áll önbizalmuk, legyenek alacsony vagy magas önértékeléssel megáldva.
Az, hogy milyen fogalmakat társítunk a sikerhez, arról a belénk nevelt dogmák, a ránk erőltetett elképzelések, kiközösítések, osztályzatok, előléptetések, elbocsátások, hódítások, szakítások tehetnek. Ezek vannak hatással arra, hogyan ítéljük meg magunkat és másokat. Mindezek a kulcsa pedig az, hogy a pozitív és/vagy negatív történéseket miként tudtuk magunkban feldolgozni, és a felnőttek mit tanítottak erről nekünk.
Alacsony vagy magas önértékelés?
Az alacsony és magas önértékelésnek is megvan az előnye és hátránya is. Például, ha valaki magas önbecsléssel rendelkezik, az habozás nélkül mer belevágni új dolgokba, és sikerei tovább erősítik az amúgy is jó értékítéletét önmagáról. Ha kudarc éri, nem dől össze a világ körülötte. Egyetlen baja, hogy átsiklik a kudarc okán azért, mert nem látja be, hogy túlbecsülte egyes képességeit. Vagyis egója egyszerre menti meg az olykor tényleg felesleges önostorozástól, ugyanakkor megóvja attól is, hogy máskor, esetleg javítva előző elképzelésén, tovább jusson.
Vele ellentétben az alacsony önbecslésű ember bár szeretne sikereket elérni, mégsem mer fejest ugrani semmibe, ami ehhez közelebb vinné. Ha mégis valamiféle eredményt könyvel el, szinte értetlenül áll előtte, mert sokszor eleve szabotálja saját lehetőségeit. A kudarcot jobban kezeli, hiszen már ismeri az ezzel járó érzelmi következményeket. S persze számba veszi azt is, hogy mit rontott el, és mit kellene máshogy tenni, amiért hajlandó tanulni, de mivel önmagát lebecsmérli, mégsem éri el a kívánt eredményt…
Kudarc és siker
Mindezek a tulajdonságok nem visznek előre minket. Azért sem, mert igenis meg kellene tanulnunk önmagunk képességeit helyesen felbecsülni. El kellene fogadni, hogy a kudarc ugyanolyan természetes dolog, mint a siker, és tulajdonképpen nincs egyik a másik nélkül.
A kudarc okának felismerése, és az abból való tanulás ezért is fontos.
Ismernünk kell valódi értékeinket és képességeinket, mint ahogy azt is számításba kell vennünk, hogy mennyire erős az önmagunkba vetett hitünk. Az is lényeges, hogy megértsük, a siker nem bűn, de nem is erény. Sokkal inkább egy olyan eredmény, amelyre büszkének kell lennünk, mert mögötte rengeteg munka van.
Persze nem kell elszállni elért eredményeinktől, hiszen ha így teszünk, az csak azt bizonyítja, mennyire nem nincs rendben értékítéletünk.
A sikeres ember az, aki helyes önértékeléssel éli napjait. Az, aki tud és hajlandó is tanulni, anélkül, hogy másokat le akarna húzni. Megvan benne az empátia magával és másokkal szemben, s ösztökéli saját sikereivel a körülötte élőket.
kiemelt kép forrása: Freepik