Érzelmeink befolyásolják életünk minden pillanatát. Meghatározzák magatartásunkat, döntéseinket és azt is, hogyan viselkedünk másokkal szemben. Szavaink formálják valóságunkat, és ha érzelmeink kifejezésére nincs megfelelő szókincsünk, könnyen félreérthetnek minket és konfliktusokba kerülhetünk.
Ezen persze lehet változtatni, hiszen már egy kicsit pontosabb megfogalmazással elérhetjük, hogy jobban értsenek minket, és jobb kapcsolatunk legyen szinte bárkivel.
Az érzelmi szókincs arra szolgál, hogy kifejezzük vele lelkiállapotunkat. Minél pontosabban mondjuk el mit érzünk, annál könnyebben tudjuk megértetni magunkat. A mi generációnkban erre a szülők még nem fektettek nagy hangsúlyt. Mi több, inkább érzelmeink elrejtésére neveltek a jó magaviselet érdekében, na meg azért, mert őket is így nevelték.
Persze mint minden, ez is fejleszthető, sosem késő változtatni. Sokan vagyunk, akik egy-egy barát, kolléga, rokon erősebb érzelmi megnyilvánulásánál vesszük észre, hogy nem tudunk jól reagálni, nem tudjuk jól kifejezni, amit érzünk, vagyis hiányosságokkal küzdünk e téren. Hallgatunk, vagy csak a sablonos szövegeket tudjuk ismételni. Lefagyunk, mert nem tudjuk mit kellene mondani, hogyan fejezzük ki azt, amit érzünk.
Hogyan?
Nézzünk egy egyszerű példát. A hogy vagy kérdésre ne csak azt mondjuk jól vagy rosszul, hanem vizsgáljuk meg aktuális érzelmi állapotunkat. A jól helyett mondjuk inkább, hogy reményteli, nyugodt, megkönnyebbült, a rosszul helyett, szomorú, csalódott, frusztrált, mérges, megbántott. Minél pontosabban tudjuk meghatározni érzéseinket, annál jobban fog minket a másik érteni, ami egy mélyebb kommunikációt és megértést eredményez.
Saját szemszög
Sokszor persze nem elég az érzelmi szókincs gyarapítása. Azt is kell tudni, hogyan kell azt egy beszélgetésben kifejezésre juttatni. Például ne azt mondjuk a másiknak, hogy önző és egoista. Hanem azt: Megbántva érzem magam, azért, ami történt. Így nagyobb eséllyel tudunk párbeszédet kezdeményezni és feltehetően jobban meg is értenek minket.
Különbséget kell tenni érzelem és érzelem között
Még a magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek se tudják pontosan behatárolni minden esetben az érzelmeik kiindulópontját. Nem mindig könnyű különválasztani a haragot a keserűségtől, a frusztrációtól vagy a csalódottságtól. A harag ezekre az érzésekre épül, ezért maszkolni tudja a valódi problémát. Bár a ma embere állandóan elfoglalt, keveset tekint befelé, mégis, fontos lenne önmagunk megértéséhez is, hogy külön tudjuk választani miért is vagyunk haragosak, és az eredeti érzéseinkkel foglalkozni, azokat interpretálni. A naplóírás ehhez kitűnő eszköz.
Önfegyelem
Nem mindig könnyű érzelmeinken uralkodni. Pedig lényeges kérdés, hogy a belső hangunkat egyeztessük magunkban, mielőtt beszélni kezdenénk. Érzelmi szókincsünk gyarapítása érdekében három kérdést kell feltennünk magunknak:
– Mi történt, hogy egy meghatározott érzésünk van?
– Hogyan érezzük magunkat? (Minél pontosabban megfogalmazzuk magunknak, annál jobban fogjuk megérteni mi zajlik bennünk.)
– Mit kell tennünk? (Ez az a rész, amit nem szabad elsietni. Hagyjunk időt magunknak arra, hogy megnyugodjunk és olyan szókincset és magatartást vegyünk fel, amiben magabiztosak, de nem arrogánsak vagyunk).
Az érzelmi szókincs gyarapítása szélesíti valóságunkat. Jobban megértjük önmagunkat és ezáltal mások is bennünket. Nem feltétlenül kerülhetőek el vele a konfliktusok, de mélyebb önismeretre mindenképpen alkalmas eszköz. S bizony tartalmasabb, mély beszélgetésre is ösztönöz, hiszen a meg nem értettség az önkifejezés hiánya depresszióhoz is vezethet.
EZ IS ÉRDEKELHET: