Megtennéd, hogy felveszed ezt a harisnyát és Anna ruháit? – kérdezte Gerda férjétől, aki a felvetésre a meglepetéstől válaszolni se tudott. Mikor végre megszólalt, csak egy gyenge tiltakozásra futotta tőle. Még hogy ő viseljen női ruhaneműt?! – gondolta. Ízlelgette magában a lehetőséget: elképzelte, hogyan siklana végig bőrén az a csodálatos selyem anyag, amit addig csak Gerda lábán láthatott… aztán végül mint mindig, igent mondott felesége kívánságára.
Akkor még egyikük sem gondolta, hogy a kérés mindent megváltoztat.
Einar és Gerda Wegener átlagos, kissé különc művészházaspár voltak. A férfi sikeres tájfestőként volt ismert, az asszony portrékat festett kisebb-nagyobb sikerrel. Egyikük halk és visszahúzódó, másikuk bohém természetű volt, de ahogy megszületett Lili Elbe, a szerepek felcserélődtek.
Abban a pillanatban, ahogy Einar lábán felfelé siklott a selyemharisnya, a sorsa eldöntetett. Hirtelen világossá vált számára, hogy ő mindig is ezt akarta. Már gyermekkorában is voltak bizonyos jelek amik másságára utaltak, ám azokat az apja csírájában elfojtotta, így aztán így tett Einar is. De mindez szertefoszlott mikor Gerda arra kérte, álljon neki modellt.
Azt csak később tudta meg, hogy a portré eredeti modellje, az operaénekesnő Anna (Anna Fonsmark – a szerk.) ajánlotta Gerdának őt. Így tulajdonképpen Annának volt köszönhető a felismerése.
Einar hamarosan rendszeresen felvette felesége ruháit és otthon, zárt ajtók mögött fél napokat töltött női öltözékben. Egyre biztosabban érezte: ő valójában nő, akit tévedésből egy férfi testébe zártak. S bár ezen szinte minden asszony kiborult volna, Gerda nem tett semmi ilyesmit sőt, bátorította őt.
Egész egyszerűen azért, mert szerette a férjét és tudta, Einar nő akar lenni. Szép lassan megszületett Lili.
Persze így is kellett egy kis idő, míg Lili utcára merészkedett. De Gerda mindig vele volt sőt, elkezdte őt lefesteni. Hamarosan ők ketten híresek lettek, s egyre többen keresték a Liliről készült képeket. S persze volt aki rájött, ki valójában Lili…
Ám Dánia egy ilyesfajta transzformációra akkoriban még nem volt felkészülve. Így a lányok átköltöztek Párizsba, ahol Lili már nemcsak sötétedés után merészkedett az utcára. Még szerelmes is lett, aminek hatására egyre inkább valódi nővé akart válni. Gerda pedig segítette átalakulását; bár lelkében vihar tombolt, mégsem bírt és akart férjének ellentmondani.
Persze minden jóból megárt a sok, és Einar is érezte: nem élhet sokáig kettős életet. Mintha lelke kettéhasadt volna, és Lili külön életet élt volna tőle. Lili nem tudta mit csinál Einar, és Einar sem tudta, mit csinál Lili. Csak annyi volt bizonyos, valamin változtatni kell, így elkezdtek Gerdával orvost keresni.
Első alkalommal egy olyan doktorhoz került, aki röntgensugárzással akarta Lilit kiégetni Einarból. A dolog nyilván nem sikerült, viszont a sugárzás hatására Einar egyre többször érezte rosszul magát. Vérző orra, általános gyengesége, na meg a könyvtárban talált régi könyvek tartalma megtette a hatását. Olvasmányai után arra következtetett, hogy ő valójában hermafrodita, és amikor vérezni kezd, akkor a nő éled fel benne.
Ekkoriban találkozott Claude-dal, akivel szerelmesek lettek egymásba.
Gerda egyszer csak kívül rekedt Einar bizalmi köréből. Aggódni kezdett férjéért, főleg mikor a férfi kijelentette, hogy Drezdába utazik egy neves orvoshoz, aki nővé operálja őt. Gerda attól félt, hogy Einar szervezete nem bírja ki majd a műtétet, viszont esze ágában sem volt férje boldogságának útjába állni.
Einar több műtéten is átesett, ám amikor anyaméhet akart, a teste azt a műtétet már nem bírta elviselni; szívritmuszavara támadt és elhunyt. Mindössze 48 éves volt.
Lilit 1931-ben Drezdában temették el, iratait és történetét a nácik igyekeztek megsemmisíteni. Sírjára végül 1960-ban találtak rá, naplója segítségével pedig két könyv és egy film született róla.
Gerda Lili halála után sajnos férjhez ment egy link alakhoz, aki megcsalta. Elvált, inni kezdett és képeslapok festéséből tartotta el magát.
EZ IS ÉRDEKELHET: