Ő volt az első afroamerikai szupermodell, aki a Vogue címlapján szerepelt. Salvador Dali Nefertiti reinkarnációjának nevezte, és meg is festette őt. Andy Warhol imádta, Fellinivel dolgozott. Donyale Luna története mégsem sikersztori, mert bár áttörést hozott a szinesbőrűek vizuális elfogadásában, de ingatag lelkét a hírnév felőrölte…
Eredeti nevén Peggy Ann Freeman, 1945. augusztus 31-én egy munkásosztálybeli családban született Detroitban.
Apja alkoholista volt, aki Luna anyját rendszeresen bántalmazta. A fekete szépség nem is beszélt sokat gyermekkoráról, de ha beszélt, akkor is Chanelhez hasonlóan meséket talált ki származásáról. Egyszer azt mondta, szülei meghaltak egy autó balesetben, máskor, hogy nagymamája ír volt, aki egy skót művészhez ment hozzá feleségül, s volt rá példa, hogy azt mondta:
Ami biztos, hogy Luna akkor cseperedett fel, mikor Martin Luther King és Malcolm X is törte az utat a szinesbőrűeknek. Érdekes egybeesés, hogy akkor változott meg élete, mikor 1963-ban King nagyszabású felvonulása is zajlott Washingtonban, többek között a rasszizmus elleni küzdelem nevében.
David McCabe angol fotós ugyanekkor járt Detroitban, hogy a Ford autó kiállításról fotókat készítsen egy magazinnak. Mivel Luna iskolájától nem messze volt a helyszín, így mikor a lány figyelmes lett a nagy tömegre, odament megnézni, mi történik.
A fotós, azonnal kiszúrta az 1,88 méter magas, nádszál, rendkívüli szépségű lányt. Oda is adta neki a névjegyét, mondván, olyan újságoknak is dolgozik, mint a Mademoiselle és a Glamour, és ha New Yorkban jár, keresse fel őt.
Luna a hírrel gyorsan haza is szaladt, de az anyja nem volt elragadtatva az ötlettől. Főként azért nem, mert lányát ápolónőnek szánta, de az sokkal inkább színésznő akart lenni, és a modellkedést jó kiindulópontnak érezte ehhez. Végül kompromisszumot kötöttek, miszerint Luna nagynénjéhez költözik New Jerseybe, és szabadidejében fotózásokra jár.
1964-ben meg is érkezett New Yorkba.
Felkereste a fotóst, az pedig megmutatta fotóit a Harper’s Bazaar főszerkesztőjének, és Luna egy éves szerződést kapott az újságtól.
Mindez akkor történt, mikor Martin Luther King is megkapta a Nobel-békedíjat. Úgy tűnt, a világ lassan készen áll a szinesbőrűek teljes befogadására. Ennek ellenére, mikor az 1965-ös januári Harper’s Bazaar főcímlapjára került Luna egy illusztráció formájában, a karikatúrán – bár megkapta az etnikai jellegzetességei egy részét- mégis fehér bőrűnek lett ábrázolva.
Áprilisban a magazin belsejében hat oldalas divatanyag készült róla, mint maszáj harcos nő, de a Herald Tribune és más jelentős újságok előítéletekről és rasszizmusról harsogtak, így a fokozódó nyomás hatására, az anyagot törölték a számból.
Ez pedig, (hogy az egyik oldalról felmagasztalták, a másik oldalról hátba támadták) Lunát teljesen kikészítette. Inni kezdett, amihez még gyógyszereket is szedett. Ráadásul anyja ekkortájt lőtte véletlenül agyon az apját, mikor az részegen bántalmazni akarta őt. Nem is csoda, hogy Luna idegei egy kis időre felmondták a szolgálatot és kórházba került.
Szerencsére akkor már olyan barátokat tudhatott támaszának, mint például Miles Davis, Sammy Davies Jr. és Andy Warhol. Így talpra állt, és 1966 januárjában átköltözött Londonba.
Nagy Britannia aztán meghozta számára a világhírt. Március elsején a brit Vogue címlapjára került teljes valójában, ezzel pedig beírta magát a történelembe. Ő lett az első szinesbőrű nő, aki ott helyet kapott. Yves St. Laurent és Paco Rabanne is elkezdte őt rendszeresen alkalmazni kifutómunkákra.
A legmagasabban fizetett modell lett és egyben az első afroamerikai szupermodell is a történelemben.
Ekkor már baráti köréhez tartozott Mick Jagger, Michael Cane, Mia Farrow és Salvador Dali is, s olyan neves szeretői voltak, mint Brian Jones (a Rolling Stones zenekarból). Amerika is elkezdte ismét őt ünnepelni, és mikor New Yorkban járt, egy éjszakai bárban maga Jackie Kennedy ment oda hozzá, hogy azt mondja neki: „Gyönyörű vagy.” (Ugyanis az afroamerikaik és az őket támogatók a vizuális elfogadásáért is küzdöttek, s azt az üzenetet tűzték ki szlogenjüknek, hogy „a fekete gyönyörű”).
Luna sikert, sikerre halmozott, ám különc viselkedése egyre nagyobb méreteket öltött. Szinte mindig cipő nélkül járt, a kifutón hol kézen állva vonult be, hol valamilyen vadállat mozgását utánozta pl.: kígyó, tigris, valamint rendszeresen zöld vagy kék kontaktlencsét használt. Amikor az olyan komoly témákról kérdezték, mint a polgárjogi aktivizmus, komolytalanul viselkedett.
Ilyen volt az az eset is, mikor 1968-ban egy újságírónő megkérdezte tőle, reméli-e, hogy az, amit csinál, megnyitja az ajtót a többi afroamerikai nőnek is? Luna szarkasztikus válasza aztán mindenkit megdöbbentett:
(Ez persze nem feltétlenül jelentette azt, hogy hidegen hagyta a téma, csak miután a pár évvel ezelőtt őt ért támadások megmaradtak emlékezetében, nem akart állást foglalni.)
1968 volt ugyanis az az év is, amikor Martin Luther King merénylet áldozata lett és vér folyt Amerika utcáin. A dolgok még jobban eldurvultak, de mindez Lunát már nem érintette komolyabban, mert ő akkor már azt tervezte, hogy Londonból átköltözik férjével Olaszországba. Filmes karrierjét igyekezett elindítani, ami néhány sikeres kooperációt valóban hozott számára.
Szerepelt az 1968-as Rolling Stones rock and roll Circus dokumentumfilmben, kapott egy kis szerepet 1969-ben Frederico Fellini Satyricon című filmjében, majd 1970-ben Soft Self Potrait címmel Salvador Dali művész dokumentumfilmjében szerepelt, önmagát alakítva.
Mindezek ellenére filmcsillag nem lett belőle. Így 1975-ben már azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a Playboy hasábjain pucéran szerepelt. Ugyanekkor kezdett LSD-t is használni, ami egy idő után már nem volt tolerálható. 1976-ban visszavonult, és a házasságában akart kiteljesedni. Egy ideig úgy tűnt talán sikerül is neki, mert 1977-ben életet adott egy kislánynak, aki a Dream (álom) nevet kapta.
Sajnos azonban lánya sem tartotta vissza a drogoktól túl sokáig. 1979. május 17-én mindössze 33 éves korában heroin túladagolásban elhunyt.
EZ IS ÉRDEKELHET: