Mondják róla, hogy exhibicionista, narcisztikus és szadista is volt. Mégis, az 1904. május 11-én született Dali a huszadik század egyik legnagyobb zsenije lett. Hiszen nem csak festőként állta meg helyét, hanem sikeres filmkészítő, ékszertervező, díszlet- és jelmeztervező valamint írót is volt. A mai napig megosztja a közvéleményt, van, aki imádja, s van, aki egyenesen utálja munkáit. Önimádatában ez persze sosem okozott zavart, sőt, azt mondta:
„Minden reggel úgy ébredek, hogy a legnagyobb élvezettel veszem tudomásul, én magam vagyok Salvador Dali.”
Szülei első gyermekük halála után ugyanúgy keresztelték el, ezért azt képzelte, hogy elhunyt bátyja reinkarnációja. Hogy fokozzák identitászavarát, anyja még lánynak is öltöztette számtalan alkalommal. Ez aztán befolyással is volt arra, hogyan látta magát később a felnőtt Dali. Talán azért is kezdett festeni már tíz évesen, hogy rátaláljon saját magára.
Az biztos, hogy tehetségesnek bizonyult, s hamarosan a San Fernando Szépművészeti Akadémia hallgatója lett. 21 éves korában már önálló kiállítása is nyílt a szürrealizmus jegyében.
Mivel ő mindig újra és másra törekedett, hogy megbotránkozást keltsen, egy idő után már nem fért bele egyik stílusirányzatba sem. Kinőtte az iskola kereteit, mert ott nem foglalkoztak az új műfajokkal, ezért lassan kimaradt onnan.
Na persze sokáig nem szomorkodott. Szoros barátságot kötött Frederico Garcia Lorcával és Picassóval. Előbbi szerelmes verseket írt hozzá, bár Dali sosem vallotta, hogy vonzódna saját neméhez. Pablo munkáit viszont elismerte. Mondhatni kölcsönösen nagyra tartották egymást. Egy darabig, mert aztán Dali mikor már nem találta hasznosnak Picassót, vérig sértette barátját. Azt mondta, hogy egyetlen képe többet ér, mint a nagy festő egész életének munkássága…
Ez is érdekelhet: Aki mindent és mindenki feláldozott a művészetért: Pablo Picasso
Miután elvágta magát előtte, új barátokra tett szert. Paul Éluard költővel és annak nejével sok időt töltött. A barátságnak aztán csúnya vége lett, Dali ugyanis viszonyt kezdett a költő feleségével, Galával, aki el is hagyta a férjét és hozzáment.
A nő lett Salvador legfőbb múzsája. Akkor is, ha kapcsolatuk nem volt éppen konvencionális.
Már csak azért sem, mert Dalinak – állítólag – bizarr, aberrált szokásai voltak. Egyes források szerint nem is tudott „normális” testi kapcsolatot létesíteni senkivel. Bár orgiákat rendezett, ahol inkább néző volt, mint tevékeny résztvevő…
Valószínűleg ez az oka, hogy nejével nyílt házasságban élt. S ezért voltak olyan különös szabályaik, hogy bár Dali vásárolt egy kastélyt Galának, mégis csak írásos engedéllyel tehette be oda a lábát.
Akárhogy is, az biztos, hogy ez a kapcsolat kialakította benne a paranoia- kritika módszerét, amivel újra óriási sikert aratott. Ennek egyik legismertebb lenyomata az 1931-ben megalkotott Az emlékezet állandósága című festménye. Ugyan ő azt híresztelte, hogy az ötlet sajtevés közben pattant ki fejéből, mert a nyúlós sajt az idő rugalmasságára emlékeztette. Később kiderült, ennez ahhoz is köze lehetett, hogy akkoriban olvasta Einstein Relativitáselméletét is…
Népszerűségéből akkor vesztett, mikor a spanyol polgárháború kitörése után, a diktátor Francisco Franco pártjára állt. Dalit valamiért erősen lenyűgözték a zsarnokok, így Hitlert is istenítette. Felvetések szerint azért volt ez, mert szadista hajlamai mindig is voltak, s valamiféle rendszert látott a kegyetlen szabályokban. 40 éven át támogatta Francót, bár vannak, akik azt állítják, csak azért tette, hogy békében dolgozhasson otthon.
Ez is érdekelhet: Aki megfestette minden fájdalmát- Frida Kahlo
Hogy mit mondhatott erről Sigmund Freudnak, kinek munkásságát az elejétől kezdve nyomon követte, nem tudni. Annyi bizonyos, barátságot kötöttek, s valószínűleg jó anyagot szolgáltatott a neves pszichiáternek, hiszen Daliban volt nem kevés Ödipusz- komplexus is. Barátságukért és terápiás szolgálataiért előszóval és illusztrációkkal ,,fizetett” Freud egyik könyvéhez.
Majd a második világháború idejére az Egyesült Államokba költözött nejével.
Ekkor kezdett ékszereket is tervezni, és a Metropolitan Operaház is bemutatta egy librettóját jelmezeivel és díszleteivel. Ott publikálta Salvador Dali titkos élete című könyvét is. Ezután visszatért hazájába, s már nem mozdult el onnan. Dolgozott rendületlenül, s hetven éves korára már múzeuma is nyílt szülővárosában.
Nyolc évvel később meghalt felesége Gala, ő pedig visszavonult. Öt évvel később, 1987. január 23-án követte őt.
Dali egy alkalommal azt mondta: „A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.”