Mit csinál egy nő, ha a hőn szeretett férfi életét veszti a háborúban? Megsiratja, aztán dühös lesz és bosszút akar állni. Violette Szabó a második világháború egyik legismertebb kémnője lett azért, mert nagyon kevés ideig tudta csak élvezni az életet és a szerelmet.
Na, nem mintha lett volna bármire is garancia a világégés idején…
Violette Reine 1921. június 26-án született. Apja francia, anyja angol volt, akik az első világháború alatt találkoztak és szerettek egymásba. A család a kislány születésekor Franciaországban élt, majd mikor betöltötte a 11. évét átköltöztek Angliába. Ekkor már tudni lehetett, hogy Hitler hatalomra jutásával a világot veszély fenyegeti.
Violette az iskola befejezése után egy parfümériában kezdett dolgozni. Itt találkozott a magyar származású idegenlégiós Étienne Szabóval. A fiatalok beszélgetésbe elegyedtek és hamarosan a férfi elárulta, hogy honvágya van. Violette megsajnálta, ezért felajánlotta neki, hogy menjen vele haza, hogy házi kosztot ehessen.
Így Étienne egyből be lett mutatva a lány családjának. Elmesélte nekik, hogy korán árva lett, így a rokonok Marsielle-be vitték, aztán az idegenlégióba került. Azt is elmondta, éppen megjárta Narvikot, ahol a németeket verték vissza (időlegesen sikerült csak ekkor), akik Svédországot igyekeztek megszállni. Violette szájtátva hallgatta a történetet, teljesen lenyűgözte a férfi izgalmas élete.
Nem is hezitált mikor a Étienne randevúra hívta, azonnal igent mondott. Onnantól kezdve minden nap találkoztak és írtak egymásnak. Harmincnyolc nap után a férfi megkérte a kezét, a szülők pedig áldásukat adták. Bár egy kicsit sokallták a 11 év korkülönbséget a fiatalok közt (Violette 19, Étienne 30 éves volt).
Akárhogy is, 1940 augusztus 21-én a pár összeházasodott, majd egy hét nászút után Étienne-nek mennie kellett Afrikába. A tizenharmadik osztaggal átszelte a Jóreménység fokát, harcolt az olaszok ellen Eritreában, majd Szíriába ment és csak a házasságkötésük után egy évvel tért vissza arájához Angliába.
Ekkor is csak egy hétre maradt otthon, mert megint Afrikába kellett mennie. Bir Hakeimbe, a Szaharában küzdött, ám ezúttal Violette is menni akart vele, mert eldöntötte, hogy beáll a női hadseregbe, hogy férje mellett lehessen.
„Pechjére” a kiképzés második hetében kiderült, hogy terhes, így hazaküldték. Amikor a következő évben lányuk Tania megszületett Étienne azonnal haza akart menni. De nem tehette, mert ő vezette a csapatot El Ameinben a német és orosz tankok ellen. Az ütközetben aztán a férfi megsérült. Mire a kórházba került meghalt és sosem tudta meg, hogy az ütközet fordulópontot hozott a háborúban.
Violette mikor megtudta, hogy szeretett férje életét vesztette, teljesen összetört. Aztán dühös lett és bosszút esküdött minden német ellen. Lányát szüleire bízta és beállt egy titkos szervezetbe, akik különleges műveletek végrehajtására szakosodtak. Hét hónap alatt megtanulta, hogyan kell késsel ölni, fegyvert és térképet használni, bombákat élesíteni és hatástalanítani, repülőgépből kiugrani. Majd 1944 áprilisában bevetésre is küldték.
A megszállt Franciaországba repült be és ugrott ki ejtőernyővel, hogy találkozzon a helyi ellenállás tagjaival. Körbejárta az országot, kiderítette mi törte meg az ellenállás tagjait, majd újraszervezte az egész ellenállást és segítséget ígért. Miután küldetését elvégezte jött érte a repülő, ám le akarták őket lőni. Violette csak a csodával határos módon élte túl a támadást, de ez nem vette el kedvét a további munkától.
A következő két terv meghiúsulása után, Violette újra beernyőzött a megszállt Franciaországba, 40 nappal az Invázió után, amely Normandiában kezdődött. Az ellenállók vezetője – mint kiderült- nem volt megbízható, a német csapatoknak segítette az előrejutását. Violette gépfegyverrel retiküljében indult el az ellenállók új vezetőjével való megbeszélésre, három társával.
Az úton aztán németek várták, így kiugrottak a kocsiból, de elfogták őket.
Limagos-ba majd Párizsba vitték a Gestapo vezetőjéhez, többször kihallgatták, eredménytelenül. Violette nem mondott semmit, ezért a ravensbrucki koncentrációs táborba vitték, munkára fogták, többször megerőszakolták. Mindeközben Violette szökési terveket eszelt ki, másik két társával Denise Bloch és Lilian Rolfe-val. Ám mielőtt sikerült volna egyet is megpróbálniuk elvitték őket egy másik táborba, ahol tiszta ruhát, szappant és fésűt kaptak, majd egy nappal később agyonlőtték őket. Violette mindössze 23 éves volt ekkor.
EZ IS ÉRDEKELHET: