A világ legismertebb kémnője fogva tartása alatt végig azt állította, hogy ártatlan. A vád szerint 50.000 katona haláláért volt felelős azért, mert titkos információkat szolgáltatott ki a németeknek. Az biztos, hogy egy bűne mindenképpen volt. Vonzódott az egyenruhás férfiakhoz.
Margaretha Geertruida Zelle 1876. augusztus 7-én született Leeuwardenben, Hollandiában, Frízföldön.
Apja egy jól menő kalapüzletet vezetett, bár a helyiek sokat csúfolódtak „a báróval”, aki az arisztokráciát utánozta. Elsőszülött lányát magántanárokkal oktatta szépírásra, franciára és etikettre. E jómód azonban néhány év után véget ért, mert az apa vállalkozása csődbe ment.
Margaretha 5 testvérével és szüleivel egy szűk garzonba kényszerült. Ott viszont a szegényes körülmények miatt édesanyja megbetegedett és meghalt. Miután apja újraházasodott, a 16 éves lány a keresztapjához került. Onnan pedig egyenesen az óvónőképzőbe ment, tanulni.
Szerencsétlenségére az iskola direktorának szeme megakadt rajta. Ezért ostromolni kezdte őt, ám a lány nem adta magát; ennek ellenére a dologból botrány lett, így Margarethát kirúgták, míg az igazgató a helyén maradt.
Miután valahogy boldogulnia kellett az életben, az újságok házassági ajánlatait kezdte böngészni. Így akadt a 19. évét még be nem töltött lány a nála kétszer idősebb Rudolf Macleodra, a Holland Kelet-indiai háború veteránjára, akivel el is jegyezték egymást első találkozásukat követően. Miután egybekeltek, át is utaztak a férj állomáshelyére, Jávára.
Itt ismerkedett meg és szeretett bele hősnőnk az indonézek egzotikus és főként erotikus táncába, a gandrungba, amely alapját képezte későbbi fő attrakciójának az éjszakai életben.
A párnak egy évvel később fia született. Ekkor átköltöztek Szumátrára, ahol lányuk is megszületett. Margaretha ekkor már arról számolt be apjának leveleiben, hogy valósággal undorodik szifiliszes férjétől, aki részeges volt és bántalmazta őt. Mindennek tetejében megtiltotta neki a maláj nyelv tanulását, szerencsejáték függő volt, és – annak ellenére, hogy rendszeresen másokkal hált – még féltékenységével is gyötörte őt.
Aztán 1897-ben ismeretlen tettesek megmérgezték mindkét gyermeküket. Kisfiuk meghalt, kislányuk viszont életben maradt, majd miután visszatértek Hollandiába, a házasságuk a pokollal vált egyenlővé…
1902-ben Margaretha beadta a válókeresetet. A volt férj szerény tartásdíjat fizetett neki, de a lányát nem engedte elvinni. Hősnőnk többször próbálta elrabolni lányát, sikertelenül. Míg végül egy napon úgy döntött, egy szál bőrönddel a kezében elindul Párizsba. Ott aztán szembesült azzal, hogy a züllöttség már mindenhova beférkőzött. A Moulin Rouge fénykorát élte, és bizonyos szolgáltatásokat nyújtó hölgyek sétálgattak a Champs-Élysées járdáin is. Végül Margaretha művészeti modellként talált munkát, a Molier Cirkuszban a lovas bemutatókon vállalta a lovak vezetését.
Bájainak köszönhetően aztán egy úr szeme nem a lovon, hanem a nőn akadt meg. Ő aztán úgy gondolta, többet is ki lehetne hozni a szemrevaló nőből, így a párizsi felső tízezernek már, mint táncosnőt mutatta be. Ekkor találta ki hősnőnk a Mata Hari, azaz „hajnal szeme” (maláj nyelven a Napot nevezik így) alteregót magának, aki indiai családból származik és Siva templomában nevelkedett, miután az anyja a szülésbe belehalt. Ő pedig ezért Sivát egész életében szolgálja erotikus rítusokkal, és bár 27 évesnek néz ki, valójában már 87 éves.
Óriásplakátok hirdetették Mata Hari különleges történetét és attrakcióját szerte Párizsban. S bár híres lett és sikeres, egy levelében ezt írta:
„A szomorú az, hogy a közönség elhiszi ezt az egészet. De ne gondold, hogy a szívemben is rossz vagyok, bár a körülmények ilyen helyzetbe hoztak.”
Akár hitték történetét, akár nem, műsorával megjárta Németországot, Svájcot, Ausztriát, Monte Carlót. S bár rendkívüli szenzáció vált belőle az újságoknak hála, neki még mindig az volt a célja, hogy lányát visszakapja. Új élete sajnos nem tette ezt lehetővé számára. Tíz éves sikeres karrierje által olyan illusztris hódolókra tett szert, mint Rothschild báró, Giacomo Puccini operaszerző, vagy éppen a német trónörökös, Wilhelm herceg. Persze ekkora már – miután későn kezdte táncos karrierjét – a luxus prostituáltak életmódjára kényszerült, s kitartott nő lett belőle.
1914-ben aztán kapott egy féléves szerződést Berlinben a Metropoltól. Szeptemberben kellett volna kezdenie, de júliusban Ausztria megszállta Szerbiát. A németek lefoglalták minden vagyonát, és Margaretha az akkor még semleges Hollandiába ment Rotterdamba, majd Amszterdamba. Ott találkozott a belga Eduard Willem van der Capellen báróval, aki az angol kémszolgálattal állt kapcsolatban, és akinek kontaktja volt a kettős ügynöknő „Vörös Tigrissel” is.
Mata Hari 1916-ban keltette fel a franciák titkosszolgálatának feje, Georges Ladoux figyelmét.
Ugyanis Margaretha szerelmes lett, méghozzá egy 21 éves orosz tisztbe, bizonyos Vlagyimir Maszlovba. Az orosz egy sebesülés miatt a háborús zónában feküdt. A nőnek engedélyt kellett kérnie, hogy odautazhasson, s egy németekkel kapcsolatot tartó és Németországból érkező nő, aki a háborús zónába akart menni, több volt mint gyanús…
A franciák titkosszolgálatának feje, Geroge Ladoux felkérte, hogy legyen Franciaország kémje. Margaretha csak 1 millió frankért cserébe vállalta, mert a pénzre nagy szüksége volt. „Egyébként – mondta – nincs szándékomban hónapokon keresztül információkat gyűjteni.” A terv szerint Brüsszelbe kellett mennie, hogy kiépítse a német tisztekkel a kapcsolatot.
Ám ez csak Hollandián, Anglián és Spanyolországon áthajózva valósulhatott meg. Angliában feltartóztatták hajóját, mert összetévesztették egy másik kémnővel. Kihallgatták, majd értesítették Ladoux-t, s ő az tanácsolta, hogy küldjék a nőt Spanyolországba. Innen fut a köztudatban két történet két ágon tovább, amely aztán ugyanahhoz a szomorú végkifejlethez vezet.
Az egyik történet: Madridban szeretője lett egy német hadnagynak, Arnold Kalle-nek. Tőle aztán azt az információt kapta, hogy a németek török tiszteket akarnak a marokkói partoknál szárazföldre tenni. Margaretha továbbította is a franciáknak az információt, de ott már tudtak róla. Ladoux nem fizetett neki, ekkor azonban már a német is tudta, hogy a nő francia kém, ugyanekkor hírt adtak egy kémnőről, aki 5000 frankot kapott a németektől információért. Így merült fel a gyanú, hogy hősnőnk az a bizonyos kém. A franciák, miután visszatért Párizsba, letartóztatták.
A másik történet: A titkosszolgálat feje meghagyta a franciák spanyolországi nagykövetének, hogy keresse meg Margarethát. Kapcsolatba léptek, s míg a nő szentül meg volt győződve róla, hogy az ujja köré csavarta a férfit, valójában az tesztelte őt. Szándékosan elejtett neki egy fontosnak tűnő információt egy német tengeralattjáróról, amit el akarnak süllyeszteni Marokkónál. Helytelen koordinátákat adott meg neki, de a kapott információval Margaretha megkereste Arnold Kalle-t, mert pénzhez akart jutni. A férfi a kapott helytelen koordinátákkal együtt jelentett, mint a H-21 fedőnevű kém. A franciák megfejtették a rejtjeles üzenetet, viszont H-21 megnevezésű kémet, a helytelen koordináták miatt Mata Hariként azonosították be, s ezért mikor ő visszatért Párizsba, letartóztatták.
Akármelyik történet fedi az igazságot, 1917. február 15-én kémkedéssel vádolták meg Mata Harit.
Öt hónapon keresztül tartották fogva a Bastille-ban, egy sötétzárkában a patkányok közt. Ez alatt az idő alatt 17 alkalommal hallgatták ki. Minden alkalommal azt állította, ártatlan és a franciáknak dolgozik. Házkutatás során találtak nála egy csekket, melyről azt mondták, hogy azzal fizettek neki a németek az információkért. Hiába mondta, hogy csak egy kuncsaftja csekkje az, nem hittek neki. Júliusban, mikor bíróság elé állt, már azzal vádolták, hogy ő a felelős 50.000 katona haláláért. Azért, mert a németeknek állítólag olyan információkat adott ki, amelyek alapján az aisne-i második csatában 5300 tüzérségi fegyverest bombáztak le, és további 48.000 ember halt meg.
Utolsó vallomásában ezt mondta akkor: „Szajha? Igen. De áruló soha nem voltam.”
Mata Hari ezután emelt fővel hagyta el a helységet, miután kimondták rá a halálos ítéletet. Kivégzésének körülményeiről a legvadabb történetek keringnek. Az egyik szerint fedetlen keblekkel állt a kivégző osztag elé (ami nem túl valószínű, mert utálta kis melleit, és soha nem vette le díszes melltartóját akkor sem, amikor ágyba vitték).
A leghíresebb történet szerint, mikor testvérei megjelentek kivégzésének reggelén azt kérte, továbbítsanak egy utolsó levelet tőle lányának…
Szemét nem engedte, hogy bekössék, így farkasszemet nézve kivégzőosztagával, 1917. október 15. hajnalán halt meg végül a világ legismertebb kémnője. Utolsó szavai ezek voltak:
„Ártatlan vagyok.”
EZ IS ÉRDEKELHET: