Egy magas, nagydarab hölgy baltával a kezében lépett a kocsmába. Mindjárt fel is kiáltott:
Férfiak azért jöttem, hogy megmentselek benneteket az iszákosok sorsától!
Azzal törni-zúzni kezdett és egy csöppet sem zavartatta magát akkor sem, mikor a törött sörösüvegek tartalmából bőven rá is ömlött. A lényeg az volt, hogy megszabadítsa az embereket e gonosz és pusztító nedűtől.
Carrie Nation egyike volt azon elszánt aktivistáknak, akik a szesztilalom mellett kardoskodtak. Mert bizony az 1800-as évek végén a sörfőzdék Amerikában elszaporodtak. Minden városban, utcasarkonként volt egy-egy italozó. Ahová persze az illegális bűnözök is betértek olykor-olykor.
Prostituáltak, szerencsejátékosok, kis és nagystílű rablók és gyilkosok is látogatták a helyeket. Egyre égetőbb problémát jelentett a romló közbiztonság. Carrie Nation-t nem csak ez aggasztotta. Küldetése hátterében saját tapasztalat is volt.
Carrie 1846. november 25-én született egy rabszolgatartó ültetvényes lányaként. Anyja mentális gondokkal küzdött, egy időben azt képzelte Viktória királynő udvarhölgye, majd hogy ő maga a királynő. A kicsi Carrie-t a rabszolgák közé ültette enni, csak öt éves kora után juthatott a főasztalhoz. A Bibliából szedte össze ismereteit a jóról és a rosszról, iskolába csak néhány évig járt, igaz, kitört a polgárháború.
A rabszolgák felszabadítása után a család anyagi gondokkal kezdett küzdeni. Ezért egy Charles Gloyd nevű albérlőt is befogadtak, aki nagyon imponált a fiatal lánynak. A szülők nem nézték jó szemmel a kibontakozó románcot, mert bár a férfi orvos volt, ivott. Ám Carrie hajthatatlan volt, így áldásukat adták a frigyre, amit az újdonsült ara már a ceremónia után megbánt.
A férj ugyanis féktelen ivászatba kezdett az ünnep alkalmából. Aztán még másnap is folytatta a dorbézolást és aztán is. Akkor sem változott a helyzet, mikor az asszony terhes lett. A pár anyagi gondokkal küzdött, mert a férfi nem bírta ellátni munkáját. Ezért a szülési időpont közeledtével Carrie visszaköltözött a szülői házba.
Lánya megszületése után hat hónappal a férj alkoholmérgezésben elhunyt. Az ifjú anya elvégezte a tanárképzőt és elkezdett oktatni. Sajnos azonban nem sokáig, mert helytelen kiejtéssel tanított néhány kifejezést, amiért elbocsátották. Szerencsére nemsokára találkozott az ügyvéd és lelkész David A. Nationnel, aki meg is kérte a kezét.
A pár elköltözött Texasba, ahol a férfi prédikációkat tartott, míg Carrie csatlakozott a helyi női ligához. A női szavazati jogok és egyenjogúsági kérdések mellett a csoport a szesztilalomért is harcolt. Carrie ez utóbbit tartotta a legfontosabbnak, főleg miután álmában az Isten is megszólította, és arra kérte menjen Kiowába. Ekkor ragadott egy baltát, s verte szét az első kocsmát, amelyet még harminc másik követett.
Így aztán minden egyes alkalommal le is tartóztatták Carrie-t, két éven át ki be járkált a börtön és a kocsmák között. Viszont híre és kocsmaszétverő szokásai miatt, a bulvársajtó felkapta a nevét. Ki is használta ezt, s hogy a liga munkáját fedezni tudja, apró baltás kitűzőket gyártott, újságot és szóró lapot is kiadott. Egy idő után neve fogalom lett, így például olyan szövegek álltak kint a kocsmák előtt, mint például:
Minden nemzetet szívesen fogadunk, kivéve Carrie-t.
(Ez egy szóvicc volt, mert a Nation azt jelenti nemzet).
Akárhogy is, közvetve még ez is növelte a népszerűségét (vagy inkább hírhedtségét). Egy idő után radikális kocsmazúzásai miatt a liga el is határolódott tőle, sőt férje is elhagyta.
Mindez azonban már nem számított, mert Carrie nem foglalkozott ekkor már semmi mással, csak a küldetésével. S bármennyire is meglepő, tevékenysége – bár nem ő volt az első kocsmaszétverő- mégis hozzájárult, hogy 1920-ban végül elfogadták Amerikában a szesztilalomtörvényt.
EZ IS ÉRDEKELHET: