Ágnes gyönyörű volt és tehetséges, aki gyűlölte, ha egy férfi csak a külseje miatt érdeklődik iránta. Önmagát „kerek, jellegtelen parasztarcúnak” jellemezte, ami tévképzet volt csupán. Szerb Antal szellemi barátjának mondhatta magát, vőlegénye is volt már, mikor Lengyel Balázzsal közel kerültek egymáshoz. A közös érdeklődési kör, és az, hogy versei és esszéi miatt lett szerelmes belé a férfi, meggyőzte arról, hogy őt kell választania életre szóló társnak.
Nemes Nagy Ágnes felbontotta eljegyzését, és hozzáment Lengyel Balázshoz.
Vannak, akiket egymás felé terelnek a nagy katasztrófák. Ilyen volt ennek a két embernek a szerelme is. A háború, bár megpróbálta őket elszakítani, az ő kapcsolatukat csak megerősítette. Nem csoda, hiszen Ágnes oly nagyon vágyott látni szerelmét, hogy testi épségét is kockára tette érte.
Lengyel Balázs katona volt, majd fogolytáborba került, és kényszermunkára ítélték, de Ágnes nem törődve a veszéllyel – ami egy fiatalasszony testi és lelki megtörésével járhatott – két napot utazott egyedül egy orosz katonákkal teli teherszállító vonaton, hogy láthassa párját. Miután találkoztak, Lengyel sem tehetett mást mint, hogy vállalta a veszélyt, és megszökött. Ágnes hamis iratokat szerzett neki, majd megerősödve Lengyel szerelmétől, több zsidót is bújtatott, sikerrel. (Ezért ők ketten megkapták a Világ Igaza kitüntetést 1998-ban Izraeltől.)
Ágnes boldogságát beárnyékolta, hogy Szerb Antalt nem tudta megmenteni, mert Szerb nem merte elfogadni a segítségét, inkább munkatáborba ment, ahol meghalt. Talán ez a veszteség is hozzájárult ahhoz, hogy összekösse életét szerelmével, így 1944 áprilisában férjhez ment Lengyel Balázshoz.
A háború után egy köznevelési lap munkatársaként dolgozott, majd Lengyellel együtt megalapította az Újholdat – A Nyugat utódjának tekinthető irodalmi lapot. Két évvel később -több neves magyar költővel együtt- a pár meghívást kapott Rómába.
Ott érte utol Nemes Nagy Ágnest a hír, hogy a háború közben és után írt verseskötetével Baumgarten-díjat kapott. Miután hazatértek tovább dolgoztak, de az Újholdat betiltották.
Nemes Nagy Ágnest -sok más íróval és költővel egyetemben- 10 évre elhallgattatták. Ezekben az években pedagógusként dolgozott, gyerekmeséket írt, később műfordításokat vállalt. Ekkor döntött úgy Szabó Magdával egyetemben, hogy egy olyan elnyomó korban, mint az volt, nem szül gyermeket.
Közben a férfiak is kerülgették – többek közt Pilinszky János – akit nem érdekelte, hogy Ágnes férjezett, megkérte a kezét. Nem tudta, hogy a protestáns költőnőt apja óva intette a katolikus fiúktól lánykorában. Kapcsolatuk mély volt és sorsszerű, de plátói maradt. Pedig egy évtized után Lengyel kirekesztve érezte magát az irodalmi közegben, így megcsalta nejét.
Aztán a férfit munkaszolgálatra hívták. Szabó Magdával üzente meg Ágnesnek, hogy el akar válni. Miután letöltötte a szolgálatot, nem ment haza. A pár 1958-ban elvált.
Nemes Nagy Ágnes maradt a közös otthonukban, Lengyel pár utcával arrébb költözött, később újra megházasodott, született egy fia, de az egykori pár sosem vált el egészen egymástól.
A hatvanas évektől mindketten szabadon dolgozhattak, és ők szellemi jó barátok maradtak. 1979-ben együtt vettek részt Iowában egy íróprogramon, majd a 80-as években újraindították az Újholdat – almanachként. Mikor már mindketten betegek voltak Ágneshez Lengyelt második felesége kísérte át, és míg ők irodalomról beszélgettek, addig az egy kávézóban várakozott.
Utolsó találkozásuk a költőnő halála előtt mindössze 3 nappal történt, akkor kértek bocsánatot egymástól mindazért a fájdalomért, amit egymásnak okoztak.
Nemes Nagy Ágnes szépsége legendás volt, sokan szerették volna, de ő csak egyetlen férfit engedett szívébe, életébe. Lengyel Balázzsal szellemi, lelki kapcsolata egy életre szólt, nem tudott mást szeretni válásuk után sem. Bár költészetét tárgyilagosnak szoktuk ítélni, valójában egy szenvedélyes nő volt, aki hitt az igaz, nagy szerelemben. Szerette volna, ha egy életre szóló társ nemcsak szellemileg, hanem testileg a mindennapokban is mellette van. Ez azonban csak részben adatott meg számára.
Kiemelt kép forrása: Fortepan/Hunyady József