XV. Lajos négy évig gyászolta első hivatalos szeretőjét, későbbi jó barátnőjét Madame de Pompadourt. Még számos szeretője mellett is magányosnak érezte magát, az öregedés és potenciaproblémái is bántották őt. Mindez aztán szertefoszlott, mikor egy nap végigsétált a királyi szalonon, és megakadt a szeme egy szőke szépségen.
A lány nem sütötte le a szemét előtte, mint ahogy a protokoll megkövetelte volna, hanem kihívóan fogva tartotta tekintetét.
Jeanne-t nem sokkal később felkeresték a király emberei. Miután egészségileg alkalmasnak bizonyult, találkozhatott a királlyal. Azt hitte egy röpke óra lesz az egész, de az egész éjszakát együtt töltötték. S hamarosan nemcsak az 58 éves király ágyában, hanem annak szívében is elfoglalta Madame de Pompadour helyét.
Jeanne Bécu 1743-ban született egy varrónő és egy szerzetes törvényen kívüli gyermekeként. Az anyja -miután rövid románca volt Jeanne apjával-, egy nemesemberhez szegődött. A férfi felesége karolta fel a kislányt, és elküldte zárdába, hogy tanuljon. Jeanne 15 éves korában tért vissza a szolgálatba, de a ház úrnője, látva bimbózó szépségét – félt, hogy elcsavarja férje fejét – ezért elküldte őt és anyját a háztól.
Kezdetben az utcán árultak bizsukat, aztán Jeanne szépségének köszönhetően elhelyezkedett egy kalapüzletben. Majd egy özvegyasszony társalkodónője lett, ám elküldték őt, mikor a ház úrnőjének két fia szemet vetett rá. Ezután egy fodrásznál talált menedékre, aki beleszeretett. Eljegyezte, és elkezdte tanítani őt a mesterségére. A fodrászat azonban nem volt túl jövedelmező, így a lány Madame Lange néven egy kaszinónak álcázott bordélyházban egészítette ki keresetét.
Itt találkozott Du Barry gróffal, aki kerítő volt.
Jeanne feltűnő szépsége és bája hamar közkedvelt lett. A király emberei is járni kezdtek hozzá.
A királyról köztudott volt, hogy nem találja a helyét, mióta meghalt régi jó barátnője. Jeanne pedig fiatal volt és gyönyörű, akinek csak kevesen tudtak ellenállni. Du Barry azt remélte, a lány tökéletes eszköz lesz arra, hogy némi befolyást gyakoroljon XV. Lajosra.
Mivel a királyi protokoll megkövetelte, hogy egy királyi szerető legyen nemesi származású és férjezett, a gróf hamis anyakönyvet csináltatott a lánynak, és hozzáadta tulajdon fivéréhez. Aztán bevitte az udvarba, és a király szeme tényleg megakadt a 25 éves szőke szépségen. Igéző kék szeme, alkata, fiatalsága megbabonázta. Na meg pimaszsága is felélesztette benne a vágyat.
Az első éjszakát sok másik követte. Jeanne beköltözött Versailles-ba, a király lakórésze fölött lakott, hogy mindig elérhető közelségben legyen.
Hivatalos bemutatására így is egy évet kellett várni. Nem voltak ugyanis nemesi felmenői. Du Barry égre földre keresett valakit, akit felbérelhet a szerepre. Egy év és tetemes mennyiségű pénz elköltése után horogra akadt egy vidéki nemesasszony, aki vállalta, hogy Jeanne keresztanyja lesz.
Miután a papírok rendben voltak, bemutatták Jeanne-t, de a király lányai dühöngtek, nemkülönben azok, akik Madame de Pompadour helyére akartak lépni. Egyre-másra születtek a pamfletek, amikben részletesen taglalták, hogy Jeanne egy ,,csatornatöltelék”, de ő sosem vette fel a kesztyűt az ellene áskálódókkal .
A királyt sem ingatta meg mindez, teljesen belehabarodott Jeanne-ba. A lány ugyanis igen jószívű volt, amit mi sem bizonyított jobban, mint, hogy első kéréseinek egyike az volt, töröljék el halálos ítéletét egy anyának, akinek az volt a bűne, hogy nem jelentette be azonnal, hogy gyermeke halva született.
Madame Du Barry okos és művelt volt, művészeket támogatott és Voltaire-rel haláláig levelezett. Sokat adakozott, bár volt is miből, mert évi 200.000 frankos volt az apanázsa, ami idővel 600.000 frankra duzzadt. Kedvenc mondása az volt
S ez igaz is volt. Rengeteget költött ruhákra, édességekre.
Akárhogy is, Jeanne bármit megtehetett. Hiába nem követte mindenben a protokollt, és az udvar előtt is bizalmasan viselkedett XV. Lajossal, az elnézte neki. Ez akkor is így volt, mikor Marie Antoinette is megérkezett az udvarhoz, hogy összekösse életét a király unokájával. A két nő nem barátkozott egymással, mi több a Dauphine gyűlölte Jeanne-t. Mikor a király beteg lett, alig várta, hogy eltüntesse annak szeretőjét az útból.
Ez Jeanne Versailles-i kastélyba költözése után 5 évvel be is következett. XV. Lajos himlős lett és 63 évesen elhunyt. Kegyence végig mellette maradt, de mikor a király érezte, hamarosan eljön a vég, elküldte őt. Egyrészt lányai kérésére, de azért is, mert félt a pokoltól.
Jeanne-t XVI. Lajos egy évre zárdába küldte, majd hazaengedte. Egy vidéki birtokon élte tovább kurtizán életét.
A forradalom idején szerecsen szolgája Zamír – akit még a királytól kapott – elárulta. Ugyanabba a cellában került, mint két hónappal korábban Marie Antoinette, ám míg az az utolsó pillanatig megőrizte tartását, addig Jeanne-t úgy kellett felráncigálni a vérpadra. Mielőtt lehullt a guillotine azt mondta: „Csak még egy pillanatot hóhér úr, kérem, könyörgöm, csak még egy pillanatot adjon.” – Esdeklése senkit sem hatott meg, így ötven éves korában XV. Lajos második nagy szerelme befejezte földi pályafutását.