Az aranyember írójának választása megbotránkoztatta a közvéleményt. Édesanyja kitagadta, és legjobb barátja, Petőfi Sándor sem állt vele szóba többé. Kis túlzással az egész világ ellene volt, csak azért, mert egy nála 8 évvel idősebb leányanyába szeretett bele. Az már más kérdés, hogy szíve hölgyéért a fél ország rajongott – hiszen neves színésznő volt -, akkor is, ha egyébként azt mondták róla erkölcstelen életvitelt folytat…
Jókai Mór és Laborfalvi Róza kapcsolata igazán ünnepélyesen indult.
Legalábbis a nyilvánosság szemében kettejük szerelmét 1848. március 15-e estéje indította el. A nap eseményeitől felhevült nép ugyanis ingyen jutott be a Bánk Bán díszelőadására. Jókai Mór –aki egyike volt a márciusi ifjaknak- úgy érezte, fel kell mennie a színpadra, hogy pár szót szóljon. Ekkor Róza egy kokárdát tűzött a mellére, és tekintetük egybeforrt.
A legenda szerint így kezdődött kapcsolatuk. Egyes források szerint azonban ők már korábban is találkoztak. Volt ugyanis egy család, ahol Jókai és Róza is gyakran megfordult. Éppen ezért szinte biztos, hogy ismeretségük kezdete hamarabbra tehető. Akárhogy is, a krónikák úgy szólnak, hogy március 15.-e után Jókait sokszor látták Rózánál. Ő pedig az akkor 13 éves lányát – aki a kor népszerű színészétől, Lendvay Mártontól született- mindjárt intézetbe is adta.
Róza ekkor már 31 éves volt, és nem is remélte, hogy egy gyermekkel bárki is akarja majd őt vállalni. Ám a 23 éves Jókai annyira hevesen ostromolta, hogy remény ébredt szívében. Ösztönei nem csalták meg, mert fél év után az író megkérte a kezét, bár Petőfi nagyon igyekezett lebeszélni barátját elhatározásáról. Nem járt sikerrel, pedig még odáig is elment, hogy szövetkezett Jókai anyjával és nővérével, hogy elviszik a hősszerelmest Róza lányához, de csak azt érték el, hogy az megszökött a színésznővel, és titokban házasodott meg.
Jókai ezzel elvesztette anyját és barátját. Igaz, abban az időben más gondja is akadt a fiatal párnak. Főleg azután, hogy a szabadságharc elbukott, és az írónak menekülnie kellett. Róza bújtatta, végül Klapka Györgynél azt is elérte, hogy állítson ki férjének egy menlevelet. Megmentette az üldözéstől szerelmét, aztán otthont teremtett számára, hogy írhasson, mert hitte, hogy Jókaiból nagy író lesz.
Bíztatta is, hogy ne csak cikkeket és elbeszéléséket írjon, hanem regényt is. Az ő hatására kezdte el írni az Egy magyar nábobot és a Politikai Divatot. Jó néhány könyvében megörökítette nejét. Megérdemelte, hiszen egész nap írhatott, anélkül, hogy bárki megzavarta volna, hiszen az asszony csendre intette házuk cselédjeit is, mert „az úr ír”. Ezért cserébe esténként az elkészült fejezeteket Jókai neki olvasta fel. Róza pedig kivetetett, beletetetett, átíratott vele részeket, ha kellett.
Pár év múlva Jókai anyja is megbékélt az asszonnyal. Olyan szépen gondját viselte fiának, hogy nem lehetett rá panasza, így a család végre újra egyesülhetett. Persze ahogyan Róza szépsége fakulni kezdett az idő előrehaladtával, úgy kezdett Jókai a fiatalabb nők iránt érdeklődni. Egy ízben el is rabolta a szívét valaki.
Történt egyszer ugyanis, hogy Jókait felkereste egy özvegyasszony, hogy vállalja a gyámságot két gyermeke felett. Róza megtiltotta neki, de az író meglátogatta az özvegyet és gyermekeit. Az egyik gyámságra szoruló egy 18 éves tüdőbeteg lány volt, aki annyira elbájolta az írót, hogy aztán az sokszor tűnt el a „senki szigetére”, mindaddig, amíg a lány meg nem halt, Jókai pedig megírta Az arany embert.
Ezután már nem mozdult el Róza mellől annak 1886-ban bekövetkező haláláig. S bár akadtak gondok házasságukban, Jókai életében mégis hatalmas űr keletkezett neje távozásával. Annyira magányos volt, hogy nevelt lánya és férje, Feszty Árpád odaköltözött hozzá egy időre, hogy gondoskodjanak róla. Egy idő után aztán az író belátta, a fiatalokat nem terhelheti magával, így utazgatni kezdett. S Róza halála után 13 évvel újra megnősült – egy 20 éves színésznőt vett el-, akivel ugyanúgy megbotránkoztatta a közvéleményt, mint annak idején első nejével…
EZ IS ÉRDEKELHET: