A 19. század végén a testi vágyak és a korai halálozások ellen üzent hadat egy orvos. Az ösztönöket bűnnek tartotta, a húst a bacilusok táptalajának, a fűszeres ételeket a ” bűnös” gondolatok okozójának. Szanatóriumot és ahhoz reformkonyhát is létesített. Itt született meg a kukoricapehely, amit Dr. John Harvey Kellogg arra szánt, hogy az emberek az önmegtartóztatás helyes útján maradjanak.
Na de kezdjük az elején:
A kezdet
A Kellogg’s kukoricapehely története több mint 140 éve kezdődött. Akkor, amikor egy seprűgyártó munkás 17 gyermeke közül kettő kitört a szegénységből. John, az idősebb mindössze két elemit végzett el testvérével, Willel együtt, de aztán válogatás nélkül habzsolta a könyveket. Autodidakta módon fejlesztette magát, aminek eredményeképpen 16 évesen már oktathatott másokat.
Aztán nagy nehézségek árán, de bekerült az orvosi egyetemre. Belgyógyász lett, és a kórházi gyakorlat alatt elborzadva látta, milyen rossz körülmények között folyik a gyógyítás. Az orvosok állandóan véres köpenyben jártak- minél véresebb volt a ruhájuk annál jobb orvosnak tartották őket- pedig a nem megfelelő higiénia miatt a szike alá kerülők több, mint 80 százaléka elhunyt.
John úgy gondolta ennek oka a fertőtlenítés hiánya is lehet. Ekkoriban még a kézmosás sem volt az alap higiénia része, nemhogy a rendszeres tisztálkodás, így ő a Hetednapi Adventista Egyház székhelyén megalapította a Battle Creek Szanatóriumot, ahol az adventista eszméken túl megismertette és alkalmazta betegein reform gyógymódjait.
Az elgondolás
Testi-lelki tisztaságra törekedett, mert a fent emlitett egyház tagja volt. Ők pedig úgy tartották, a kávé, az alkohol, a dohány a bűn útjára csábító eszközök. John az adventisták elgondolását továbbfejlesztette, és azt állította nem csak ezek tesznek rosszat az embereknek, hanem a fűszeres, állati eredetű ételek is felelősek számtalan betegségért.
John nem csak vegetáriánus volt, hanem büszkén vállalta azt is, hogy feleségével sosem létesített testi kapcsolatot, inkább örökbefogadott 41 gyermeket. Száműzte a saját és páciensei életéből az összes állati eredetű ételt is, a tojást, a vajat, a tejet.
Az egészségre káros szexuális vágyakat és az önkielégítést is a helytelen étrendhez kötötte. Az önkielégítést egyébként minden bűn közül a legnagyobbnak tartotta. Szerinte epilepsziához, fejlődési rendellenességekhez, látásproblemákhoz és pattanásokhoz vezetett, s úgy hitte, tulajdonképpen önkezével vet véget az életének az, aki önkielégítést végez.
Az önkielégítés elkerülésére kifejlesztett egy speciális kezelést, amihez diéta is párosult. Beavatkozásokat is végzett, hogy a nők és férfiak az általa vélt helyes úton maradjanak. A fiatal fiúk esetében körülmetélést javasolt, a lányok esetében fenolt azok csiklójára. Ugyanezeket a kis műtéteket elvégezte felnőtt páciensein is, ha úgy ítélte, szükséges.
A kezelések
Akadtak nála más „finomságok ” is. Kortársait megelőzve nem győzte hangsúlyozni, milyen jót tesz a bélrendszernek a joghurt. A szanatóriumába látogatók mindennap kaptak is belőle megevésre és beöntés formájában. A beöntés amúgy is a doktor rögeszméje volt. A betegek naponta ötször kaptak, hogy minél tisztábbak legyenek és megszabaduljanak a mérgektől.
Kellogg emellett hangsúlyt fektetett a testmozgásra is. Futást, kerékpározást, és talajgyakorlatokat minden nap végeztetett pácienseivel. Mesterséges napfürdőre is jogosultak voltak. Áramos fürdőbe is mehettek. A szerencsésebbek tejben fürödhettek, hogy szépítsék magukat.
Ha minden kezelésen túl voltak jöhetett az étkezés. Zöldségeken és gyümölcsökön kívül granolát kaptak a szanatórium lakói. Na meg a húspotló protose-t. A reformétkezés úttörője minden nap pürésített mogyorót is tett mindenki asztalára.
Ő szabadalmaztatta nagyüzemi gyártásra a mogyoróvajat is. A magvak nagyon fontos elemei lettek az étkezéseknek. Főzőtanfolyamot is tartott a hölgyeknek, és 30 szakácskönyvet is írt, amelyekkel hangos sikert aratott.
A kukoricapehely
Persze John és testvére Will mindenféle gabonával, így kukoricával is kísérletezett. Egy nap egy adag tészta véletlenül kint maradt az asztalon, reggelre megkelt, és ők, mikor megsütötték, örömmel látták, hogy a sült tészta apró pelyhekre esik szét, így könnyebben megemészthető és ízletesebb. Hamarosan akkora népszerűségre tettek szert vele, hogy a páciensek miután hazatértek, rendeltek maguknak postán.
Az addig elnyomott öcs, Will, meglátta ebben a potenciált, és nagyüzemi gyártást javasolt bátyjának. Megalakult a Kellogg’s cég, amely után gombamódra szaporodni kezdtek a müzligyártó cégek.
A viszály
John és Will aztán összeveszett, mert a fiatalabb testvér cukrozni is akarta az egészséges étkezésre szánt eledelt. John erről hallani sem akart, így Will – aki eddig alamizsnának beillő fizetést kapott bátyjától-, kilépett. Hosszasan pereskedtek a szabadalom miatt, végül Will nyert, és elkezdte gyártani a cukrozott pelyhet. Persze John sem panaszkodhatott, mert ekkor a szanatóriuma már óriási szenzáció volt, és köszönhetően több, mint 40 könyvének, amit az egészséges élet népszerűsítéséről írt, a vegetarianizmus is egyre nagyobb teret hódított.
A vég
Persze, mint minden túlzásba vitt mánia, ez is elcsendesült. S mi már csak a kukoricapehellyel kötjük össze a Kellogg nevet. John egyébként magas kort ért meg, 91 évesen hunyt el. A szanatórium ma már nem létezik, de a Kellogg’s cég székhelye még mindig Battle Creek.
Ha tetszett a cikk, támogatásoddal kifejezheted tetszésed, és segítheted munkánkat.
KATTINTS IDE!
Köszönjük!
EZ IS ÉRDEKELHET: