A parfüm története

Édes vagy fűszeres-fás, virágos vagy gyümölcsös, a sort lehetne tovább folytatni. A lényeg, hogy mindenkinek van kedvenc illata, ami rabul ejti érzékeit. A parfümök minden testen másként hatnak, így bár a márkák száma véges, de az illatok – saját testszagunkkal keveredve- sokfélék lehetnek.

A nő parfümje többet árul el róla, mint a kézírása. – mondta Chrisitan Dior.

Az illatok kis túlzással azóta fontosak az embereknek, amióta két lábra álltunk. Parfümöket már az egyiptomiak és a mezopotámiak is használtak. Persze akkor még csak természetes összetevőkből alkották meg őket. Növényi olajokból, mirhából, méhviaszból, borból, citrusfélékből, fahéjból kevertek illataromákat. Eddigi tudásunk szerint már 4000 évvel ezelőtt volt egy kémikusnő, Tapputi Mezopotámiában.

Az egyiptomiak Ré napistennel hozták összefüggésbe az illatokat. Eleinte „csak úgy” tűzbe vetették a hozzávalókat, ezután át kellett sétálni a füstön, hogy közel érezzék magukat istenükhöz. Egyébként maga a parfüm szó is, amely a latin eredetű „per fumum” szóból származik azt jelenti füst által.

"Az illat nélküli nap, elvesztett nap." Egyiptomi mondás.

Persze vallási szertartásokhoz is használtak füstölőket, illatos kenőccsel kenték be az elhunytakat, hogy mumifikálják őket, és áldozatok bemutatására is használtak különböző aromákat. Később már a mindennapokban is viseltek növényi olajokból gyöngyöt, sőt, kupolás fejdíszben is odort viseltek, hogy illatozzon hajuk, és megvédjék magukat a rovaroktól. Kleopátra is nem annyira szépségével, mint inkább tekintélyes illatarzenáljának köszönhetően tudta elcsábítani Julius Caesart. 

A görögök, a rómaiak már fürdőzéshez is használtak különböző keverékeket. Rájöttek, hogyan tudják az illatokat úgynevezett lombikba zárni. I.sz. 900-ban az arab világban készült egy köny is, amelyben lejegyeztek több száz illatkombinációt. Perzsiában fejlesztették ki a ma is használatos desztilláló eljárást. 

Mégis egészen a középkorig kellett várni, hogy a parfüm széles körben elterjedjen.

Pedig a 14. században már volt egy francia városka, Grasse, ahol olyan virágokat termesztettek, amelyeknek különleges illatuk volt. Mégis, mikor Velencén keresztül – az ázsiai exportnak köszönhetően- a keleti, különleges illatok eljutottak Európába, vette csak kezdetét ezen a földrészen a nagyobb érdeklődés a parfümök iránt.

Főként azután, hogy Medici Katalin hozzáment II. Henrikhez és ő felkérte a Grasse-i René-t, hogy keverjen ki neki egy illatot. Ekkor kesztyűkre, övekre kerültek a parfümök – főként azért, mert akkoriban még nem volt szokás a mindennapi mosdás-, és a cserzett bőrön tovább megmaradt egy illat, mint a testen. A legenda szerint, Katalin egy mérgezett kesztyűt csináltatott férje szeretőjének, hogy eltávolítsa azt az útból.

A pestis alatt azt hitték egy-egy illat segít távol tartani maguktól a betegséget, így egyre többen akartak illatozni. Sokan a kertjükben kezdtek virágokat termeszteni hozzá. Még az sem tántorította vissza az embereket, hogy a boszorkányüldözések miatt volt, ahol az alkímia tiltott volt. 

A legelső alkohol tartalmú üvegcsébe zárt illatot egy magyar királynénak- bár az vita tárgya, melyiknek- de egy Erzsébet királynénak köszönheti a világ. A magyar víz vagy királynévíz néven ismert parfümöt igazi csodaszernek tartották. A többek közt rozmaringból álló keverék nemcsak illatosított, de -állítólag- ránctalanító hatással is bírt, ugyanis a királynét megözvegyülése után-72 éves korában- többen feleségül kérték.

Amerika felfedezésével az illatarzenál tovább bővült. Kávé, dohány, kakaó, szegfűszeg is szerephez jutott egy-egy új esszencia kidolgozásában. 

1709-ben Kölnben megszületett az Eau de Cologne márka is, amelyért Napóleon is rajongott. A mai kölnik ennek nyomán jöttek létre. A 4711 nevű illatot ma is lehet kapni. De persze a parfüm hazájának ma is mindenki Franciaországot jelöli meg, hiszen ott nyílt meg az első illatszerbolt.

A 19. századra már szinte mindenkinek volt valamilyen kölnije vagy parfümje. Aztán elkezdtek kísérletezni a szintetikusan előállítható új illatok keverésével.

A 20. században, egészen pontosan 1921-ben Coco Chanel felkérte az orosz-francia kémikust Ernest Beaux-t, hogy alkosson neki egy teljesen mesterségesen előállitott -úgynevezett- női illatot. A parfüm gyártás ekkor új alapokra helyeződött. A készítés ma is szintetikus és természetes hozzávalókból folyik. Mindenki megtalálhatja azt, amellyel a legjobban ki tudja fejezni: ez vagyok én. 

EZ IS ÉRDEKELHET:

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.